2. rész: Túl gyors ismerkedés
- Mi volt ez? - kérdezte az orvos.
- Ő volt az – mondta Shikamaru, és a következő pillanatban magához tért, és a két lány után sietett.
- Ki? - nem értette a dolgot a pszichiáter.
- Temari – felelte, miközben végleg elhagyta a várót, és utána nem sokkal az épületet is. A hipnotizőr semmit sem értett, csak azt tudta biztosan, hogy következő páciense biztosan késni fog. Temari közben egy kis padon idegesen fogta a fejét. Nem hitte el, hogy élőben látja azt az arcot, amit álmában. Fájt neki, hogy tényleg olyan közönyös a fiú. Mit is gondolt, hogy ha meglát, akkor rögtön felkapja, és szerelmet vall neki. Milyen egy buta liba, aki szentimentalista nézeteket vallana.
- Mi történt? - kérdezte Tenten.
- Ő volt az, ő volt Shikamaru az álmomból – mondta reszketve.
- Az nem lehet, mármint mennyi volt az esélye, hogy éppen ki akartad volna űzni a fejedből, mire szembetalálkozol vele - fogta a fejét.
- Elég volt, hogy nem tudok miatta rendesen aludni, minden éjszaka vele álmodok. Ez olyan morbid – akadt ki.
- Kellemetlen, ebben egyet kell értenem – hallottak meg egy mély férfi hangot. Felnéztek mindketten, és szembetalálták magukat egy unott tekintettel. Shikamaru laza testtartásban állt velük szemben, miközben zsebeibe süllyesztette kezeit.
- Ez egy olyan beszélgetés, amihez semmi közöd – felelte harciasan Tenten.
- Szerintem nem, de lényegtelen. Temari igaz? - lett zavartabb az arckifejezése.
- Honnan tudod? - lepődött meg a lány.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - vakarta a fejét. Ekkor a két lány egymásra nézett. Tenten kíváncsian, míg Temari határozatlanul bólintott, hogy nyugodtan magukra hagyhatja őket.
- Rendben – fordult a fiú felé.
- Ha kellenék, akkor jelez – intézte barátnőjének a barna hajú lány, és odébb ment.
- Leülhetek? - mutatott a lány melletti helyre Shikamaru.
- Igen – felelte hosszas gondolkozás után.
- Nos, nem is tudom hol kezdjem. A nevem Nara Shikamaru, és azt szeretném kérdezni, hogy találkoztunk már valahol? - próbált nem nagyon idiótának látszani.
- Nem emlékszem rá, sőt eddig nem is ismertem ilyen nevű illetőt – felelte gondolkozva Temari.
- Nos, rendben, tudom, hogy most furcsának fog tűnni, de van egy olyan érzésem, mintha ismernélek. Olyan, mintha tizenkét éves korom óta terrorizálnál – beszélt szokatlanul zavartan.
- Te is álmodsz velem éjszakánként? - lepődött meg Temari.
- Mi az az is? Még ki álmodik veled éjszakánként? - lepődött meg kicsit.
- Nem úgy értem. Ne ijedj meg, elég ha én félek magamtól, de álmaimban mindig ott vagy – pirult el teljesen. Shikamaru nem hitt a fülének, így minden könnyebb egy fokkal, legalább nem nézi őt teljesen őrültnek.
- Mégis milyen álmok? Például neked is volt olyan, mikor egy arénában voltunk, és verekedtünk? - próbált egy kevésbé intim álmot mondani.
- Elég abszurd, mikor legyezővel repülök, csapkodok, míg te az árnyékoddal játszol – nevetett, mire mindketten elkomorultak.
- Mi volt a legutolsó álmod, amiben benne voltam? - kérdezte rosszat sejtve.
- Éppen betörtem a szobádba, és elakartam lopni egy gömböt, de te elkaptál – pirult el.
- Kérlek mond, hogy hívtam a rendőrséget, és feljelentettelek! - kérte, miközben arcán ijedség látszott.
- Hát nem éppen – vakarta az arcát zavartan. - A tiédben talán azt tetted? - kíváncsiskodott.
- Nagyon nem – rázta megsemmisülten a fejét.
- Te is azt álmodtad, hogy mi... - szörnyedt el.
- Kellemetlen, de azt hiszem igen – bólintott.
- Esküszöm, beteg vagyok. Hogy is lehetnék normális, ilyen álmokkal? - akadt ki, és állt fel a fiú mellől.
- Nyugodj le, biztos van megoldás – szólt rá.
- Könnyen beszélsz, mikor nem te vagy olyan stressz alatt, hogy álmodban olyanokat mondogatsz egy idegennek álmodban, amit a való életben szeretett családodnak nem – akadt ki.
- Nyugodj meg, engem is kikészít, mikor egy fél éve már majdnem minden este szerelmet vallok az álombeli énednek – bosszankodott.
- A francba, de hogy lehet, hogy ugyanazt álmodjuk? - ült vissza a fiú mellé.
- Nem tudom, de kiderítem – ígérte meg, és biztatóan megfogta a kezét.
- Köszönöm – bólintott, és hirtelen olyan könnyűnek érezte a fejét, miközben az arca közelített a fiúéhoz, mintha mágnessel vonzaná. Shikamaru is ugyanígy tett, mire mikor ajkuk majdnem összeért, megcsörrent Shikamaru mobilja.
- Kellemetlen – rebbentek szét, és mindketten felálltak. - Igen tessék. Áh szia, mi a baj? - kérdezte. - A franc, az baj, mindjárt ott vagyok – nyomta ki.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Az egyik szarvasom ellés közben elpusztult, és nincs ki gondoskodjon a piciről – kezdte el zsebében a kocsi kulcsát keresni.
- Szegényke. Veled tarthatok? - fel sem fogta, hogy mit kérdez, de így bele gondolva nem bánta meg.
- Rendben – bólintott, intett neki, hogy kövesse akkor.
Temari úgy is tett, és a fiú kocsijához siettek, amin rajta volt az a „címer” és cégjelzés, ami tegnap a kamionon is ott volt. Tenten csak pislogott, hogy barátnője beszáll egy idegenhez, de a majdnem csókot is látta, amitől biztosra veszi, hogy minden rendben lesz. Temari meg tudja magát védeni, akármi is lesz. Bár akkor is féltette kicsit. Shikamarun látszott, hogy ideges, ekkor merült fel a lányban, hogy nem is olyan jó ötlet ilyenkor vele tartani. Azonban, ha ránéz, akkor olyan érzése van, mintha álombéli barátját látná, akinek szüksége van ilyenkor egy barátra, aki tartja benne a lelket.
Út közben nem esett köztük sok szó, mindketten inkább hallgattak. Shikamaru az útra koncentrált, míg Temari agya azon járt, hogy valami értelmeset mondjon, és ne kellemetlenkedjen. Mikor megérkeztek a hatalmas elkerített erdőhöz, Shikamaru egy mágneskártyával kinyitotta azt, és behajtott. Egy erdőszéli kis pajtához, ahol ott volt már a kimúlt állat teteme.
- Hahó, hol vagytok? - kiabált Shikamaru.
- Áh főnök – lépett ki egy velük egyidős fiatal fiú a pajtából.
- Mi van a kicsivel? - kérdezte sürgetve.
- Most készültek el a cumival, most próbáljuk etetni – közölte.
- Hozz forró vizet, és készíts elő valamit, amiben alhat – utasította, míg ő ledobta a zakóját, és felhajtotta az inge ujját. Temari érdeklődve figyelte, hogy milyen elszánt a fiú arca. Ezen nem is nagyon lepődött meg, hiszen álmaiban a gyerekekkel bánik hasonló elhivatottsággal, hiszen álmaiban tanárként dolgozik.
- Segíthetek én is valamit? - kérdezte a lány.
- Mindjárt kiderül, addig nézzük meg a kicsit! - felelte, miközben belépett a pajtába, ahol egy velük egyidős fiú cumisüveggel próbálta meg etetni a csöppséget, de az ne akarta elfogadni.
- Egyél már, én csak jót akarok neked – ordibált.
- Kiba, állj le! - szólt rá szigorúan Shikamaru.
- De ha ez a kis bamba, nem akar enni – védekezett.
- A nővérednek szólt már valaki? - kérdezte, miközben odament, és gyengéden megtartotta a gida fejét két kézzel.
- Nem, de eddig én etettem – ellenkezett.
- Akkor add át az üveget Temarinak, te meg menj be a városba a nővéredért. Bár szerintem, máskor őt is felhívhatnád telefonon, ha ilyen gond van, jó ha egy ellésnél van állatorvos – figyelmeztette.
- De ha éppen randija van – védekezett.
- Nekem is az volt, mégsem áldozom fel egy másik életet, amiért felelősséggel tartozom – tiltakozott.
- Ti... ti... ti randiztatok? - dadogta.
- Menj már! - lett türelmetlen, mire Kiba odaadta Temarinak az üveget, és elpucolt onnan.
- Most én mit csináljak? - kérdezte, miközben közelebb lépett.
- Térdelj ide mellénk, és cumiztasd meg ezt a kis kellemetlenséget! – tartotta továbbra is a fejét.
- Rendben - bólintott, és az újszülött szájához tette a cumit, mire az még mindig nem értette. Gyengéden a szájába erőszakolta az etető eszközt, és kicsit hátradöntötte a fiú a fejét, mire a tej a gida szájába folyt, aki végre ösztönösen elkezdett enni.
- Na, vele még sok baj lesz – állapította meg Shikamaru.
- Ha itt maradok, és segítek neked, ahhoz mit szólnál? - kacsintott Temari.
- Biztos így szeretnéd, nem olyan jó buli állatokat gondozni, főleg nem ezt a kicsit, két-három óránként etetni kell, míg lábra nem tud állni, ja és ügyelni rá, hogy a szagunk ne nagyon ivódjon bele, mert a csorda nem fogja befogadni – magyarázta.
- Értem, de adj egy esélyt. Attól, hogy mindenki egy elkényeztetett, politikus lányának tart attól van gyomrom az ilyesmikhez. Szeretnék valami olyat is tenni, amivel nem papíron rendelkeznék mások sorsával – felelte elhivatottan.
- Most egyáltalán nem olyan voltál, mint álmomban, de ennek nagyon örülök – engedte el egyik kezével a kicsi fejét, ami így is nagyon jól cumizott. Szabaddá vált kezével lassan Temari felé nyúlt, majd lassan maga felé kezdte el húzni a fejét, ami meglepetésére túl könnyedén ment, mivel a lány sem ellenkezett igazán. Ajkuk lassú és gyengéd csókban egyesült, mire Shikamaru teljesen elengedte a kicsit, és átölelte Temarit, aki egy kicsit megijedt, hogy teljes testével préselődik hozzá a fiú, és elejtette az üveget, ami a földön koppant.
- Hé, lassabban – vált el egy pillanatra a fiútól.
- Igen tudom, de most valahogy nem tudok magamnak parancsolni – remegett meg a hangja, és szorosabban húzta magához a lányt, aki már nem tiltakozott. Közben a kis szarvasgida az orrával a cumit bökdöste, mivel rájött, hogy milyen élvezetes az étkezés.
- Megláthatnak – suttogta Temari, miközben a tudata kissé visszatért a valóságba.
- Miért baj az? Az álmokban is állandóan bujkálunk? - nem értette, és vett viszább.
- Aranyos, meg rendes srác is vagy, csak engem az apám miatt állandóan figyelnek. Ha valami élvezetest csinálok nappal, akkor minden rosszlánynak elmondanak az újságok. Esténként tudok kissé felszabadulni – mondta el az igazat.
- Nyugi, ez a birtok rendesen védve van mindenkitől, szóval nem lesz baj – simogatta meg az arcát.
- Köszönöm – kezdeményezett most ő csókot.
- Szerinted is jobb így élőben? - kérdezte, miközben ismét közel húzta magához.
- Sokkal – taglózta le a fiút, akinek koppant a feje a padlón, mire a kis szarvas halk bőgő hangot adott ki ijedtében.
- Már rossz példával járunk előtte – mosolygott Shikamaru, és gyengéden végigsimította a lány arcát.
- Akkor rendezzük el előbb őt, utána jobban meg akarlak ismerni – engedett végleg fel Temari.
- Tetszik a javaslat. Amint Kiba visszajön, mehetünk is. Szeretnék neked valamit mutatni – felelte sejtelmesen, amitől Temari megborzongott. Ugyanazt az izgalmat érezte magában, mint mikor a fiúval álmodik, és vágyott erre az érzésre. Körülbelül akkor érkezett meg a testvérpár, Kiba és Hana, mire a kicsi befejezte az étkezést.
- Mi a helyzet? - kérdezte kaján vigyorral az arcán Kiba.
- Megetettük, és most rátok bízom. Nekünk van némi megtárgyalni valónk – fogta kézen a lányt, és felállt.
- Na ez is ritka, hogy te egy félrandi után megfogod a csaj kezét, én úgy tudtam, hogy langyos vagy – kötekedett, amit nem tett jól.
- Tudom, hogy ezt hitted, és ezért is hajtottál már többször is rám, de nem magadból kéne kiindulnod. Attól, hogy Shinoval olyan jól megérted magad, én élvezem az ellentétes nem szépségeit, és a közös élvezés lehetőségét – vágott vissza, mire a két nő jót mosolygott, míg Kiba eléggé zavarba jött, hogy haverja ilyen lazán és jókedvűen beégeti.
- Shikamaru, akkor mi mehetünk? - szólt közbe Temari, mielőtt, még a két srác elkezdené a vitájukat.
- Persze, amúgy is mutatni akartam valamit – lett sokkal lágyabb a hangja.
- Remélem szépet – mosolygott, miközben elhagyták a pajtát.
- Remélem szépet – grimaszolt Kiba, mire nővére fejbe vágta. - AÚ, ezt miért kaptam? - kérdezte sértődötten.
- Mert gúnyolódsz, miközben a vak is látja, hogy az a kettő odavan egymásért – szidta testvére.
- Persze, olyan nyálas gondolataid vannak, mióta azzal a bájgúnyárral jársz, hogy mindenhol szerelmet akarsz látni. De én jártam végig egy osztályba Shikamaruval, sőt még óvodában is egy csoportba voltunk, nincs az az isten, hogy ő beleszeressen egy nőnemű egyénbe – hangoztatta nézeteit.
- Szerintem maradj meg a kutyaidomításnál, mert az emberekhez nem értesz az is tuti – hagyta rá, és elkezdte vizsgálni a kicsit.
Közben Shikamaru az erdőn keresztül vezette kézen fogva, miközben vidáman beszélgettek. Nem volt semmilyen komolyabb mondanivalójuk, csak hallani akarták egymás hangját, hiszen ezzel is bizonyíthatták egymásnak, hogy nem álmodnak. Végül kiértek egy tisztáshoz, ahol egy tó volt.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte Shikamaru, miközben Temarinak elállt a szava is. Az egész egyszerűen egy csoda volt, és olyan érzése volt, mintha járt volna ott korábban.
- Gyönyörű – suttogta halkan.
- Valóban - bólintott, miközben leült a tópartra.
- Olyan érzésem van, mintha jártam volna itt korábban. Várjunk csak, egyszer a suli kihozott minket ide, hogy közelről is lássunk szarvast – eszmélt az igazságra.
- Ez a hely kiesik a kiránduló útvonalból, mivel túl gyönyörűnek tartom, hogy holmi turisták összeszemeteljék – mondta elhivatottan.
- De akkor is jártam már itt, ott az a félsziget – mutatott egy kis beugró részre. - Tudom már, egyszer fürödtem itt álmomba, és te leselkedtél utánam – pirult el.
- Nekem is volt ilyen álmom, és mit ne mondjak nagyon csinos voltál, főleg úgy évakosztümben – húzta magához, s csókolta meg.
- Hé, azt ádámkosztümnek szokták mondani – tiltakozott.
- De így jobban kijött. Na mindegy, azt hiszem, hogy félbehagytunk valamit ott a pajtában – mosolygott a lányra.
- Ez annyira durva, hogy alig pár órája találkoztunk, de nem tudok szabadulni a csókodtól – simított végig zavartan a fiú arcán.
- Ez engem is zavar egy kicsit, de valahogy mégis olyan jó érzés – majd közelebb húzta magához és ismét csókban egyesült ajkuk. A nap további részében a fűben heverve, vagy csókolták egymást, vagy beszélgettek az álmaikról, ahogy egymást látták ott. Végül Shikamaru gyomrának morajlása vetett véget az idillnek.
- Megszólalt a főnök – nevetett Temari.
- Kellemetlen, de a reggelimet félbehagytam, mikor meghallottam a barátnőd hangját, ahogy téged szólít, és egy percre megpillantottalak – simította végig a nyakát.
- Azt hiszem, nekem jobb lesz hazamennem, mert a testvéreim és az apám biztosan aggódik értem, és éhes is vagyok – jött zavarba, hogy a fiú lejjebb is érinti.
- Vacsorázz velem! - kérte, és elzárta a menekülés lehetőségét.
- Nagyon csábítóan hangzik, és mi jót akarsz velem megetetni? - kérdezte buján mosolyogva.
- Mit szólnál, ha főznék valamit, vettem egy rakás cuccot ma, hogy minél kevesebbet kelljen bemennem a városba. És egyébként is kellemetlen lenne bemenni egy étterembe, tekintve, hogy sehova nem foglaltam asztalt, és neked is jobb, ha nem mutatkozunk még együtt a nyilvánosság előtt, főleg ilyen felizgult állapotban – csókolta meg meggyőzés gyanánt.
- Imádom az olyan pasikat, akik el tudják mondani a számomra pozitív dolgokat. Na menjünk, és főzz nekem valami finomat, és közben meggondolom, hogy holnap is szeretnélek-e látni – incselkedett.
- Hogy jobb, ha az álmaidban látsz, vagy mikor itt vagyok veled? - kérdezte.
- Erre még nem válaszolok, ismered az összes álmomat, amiknek elméletileg az enyéimnek kellene lenniük, szóval adj egy kis teret, hogy szabad lehessek melletted, ha már te így bezárva éled az életedet. Szeretnélek szeretni, úgy ahogy éjjelente az álmaimban, szeretném azt érezni, amit amikor meglátlak – nézett bele a fiú szemébe, ami a tompuló fényviszonyok ellenére is jól kivehetően csillogott.
- Ideje visszamennünk a házhoz, mivel alkonyodik – segítette fel a lányt földről nem reagálva az előbbi gyönyörű vallomásra. Ő is pont ugyanígy érzett. Egész bensője remegett, úgy gondolva, hogy végre véget ért a magány, amibe belesüllyedt szülei halála óta.
- Rendben – állt fel készségesen és a fiúhoz bújva megint végigsétáltak az erdőn, ami már korán sem volt olyan barátságos, hogy így sötétedett.
- És mi jót ennél? - törte meg a csendet Shikamaru.
- Miből lehet választani? - kérdezte, miközben igyekezett nem elbotlani egy kiálló gyökérben.
- Mesterien készítek tésztát, amatőr ramen készítő vagyok, és a rizsgombóc megmikrózásában utánozhatatlan vagyok – sorolta az erényeit.
- Huh, micsoda mesterszakács repertoár. Azt hiszem, akkor gyakoroljuk a ramen készítést, ha már ilyen gyenge vagy belőle – kötekedett. Mikor megérkeztek vissza a pajtához, a fiú kocsijából kivették a bevásárolt holmit, majd a hatalmas házba mentek be.
- Melyiket kéred, a halasat vagy a marhahúsost? - vett elő két poharat, amiben benne voltak a száraz alapanyagok.
- Ezt nem hiszem el, te szoktál egyáltalán valami egészségeset is enni, ha már gyógyszergyár tulajdonos vagy? - kérdezte kicsit felháborodva.
- Ebben a konyhába a szüleim halála óta nem készült normális főtt étel, mivel én nem tudok főzni, míg a normális étel látványa anyám hiányára emlékeztet. Hiába sokat veszekedtünk, hiányzik – vallotta be őszintén, miközben a vízforralóba vizet engedett.
- Nekem sem él már az anyám, persze az apám ragaszkodott a szakácsnő felfogadásához, hogy egy politikus nem ehet szemetet – rázta ki a hideg az apja gondolatától is.
- Hé nyugi, minden oké lesz. Most, amilyen éhesek vagyunk úgysem menne a hosszú várakozás, így jól is jön ez a gyors kaja – kapcsolta be a vízforralót, miközben megbontotta a két poharat.
- A halasat kérem – felelte Temari, emésztgetve az új élményeket. Az álmaiból ő maga is tudta, hogy a fiú nem jön jól ki az anyjával, sőt ez még enyhe kifejezés is.
- Rendben – bólintott, miközben meghallotta, hogy a víz felforrt. A két poharat félig öntötte vízzel, majd vártak, míg a tészta megduzzad. Igazából ebben a pillanatban nem tudtak egymásnak mit mondani, de jó volt ez így. Kellett egy kis nyugalom, hogy megemésszék a dolgokat. Néhány perc múlva egy pár evőpálcát nyújtott át Temarinak.
- Nem is gondoltam, hogy valaha így fogok örülni egy adag mű ramennek – vette el a saját poharát.
- Akkor jó étvágyat hozzá – tett hasonlóképpen, és csendben elkezdtek enni.
Ahogy eszegettek, Shikamaru vágyat érzett, hogy kicsit kötekedjen a lánnyal. Temari éppen készült volna egy falatot a szájába venni, mire a fiú elkapta a kezét, és a saját szájába irányította.
- Hé, ez nem ér – bosszankodott Temari, mire Shikamaru önként adott a marhahúsosból.
- Mi a véleményed, melyik finomabb? - kérdezte, miközben közelebb hajolt a lányhoz.
- Ha így nézzük, akkor én a házi csirkésre voksolnék - felelte.
- Kellemetlen, de olyannal nem szolgálhatok. Mivel tehetném ezt jóvá? - kérdezte, majd megitta saját adagjának maradékát.
- Nem tudom, ajánlj valamit te – pirult el.
- Elég erős késztetést érzek, hogy megelevenítsük az egyik pikánsabb álmunkat – lépett a lány mögé.
- Ez kicsit nem gyors így? - illetődött meg Temari, mire egy forró csókot érzett a nyakán.
- Kellemetlen, de nagyon gyors. Azonban, amióta tudom, hogy valóság vagy, érlelődik benne az érzés, hogy a való életben is érezni akarlak – simított végig a lány oldalán, aki beleborzongott az érintésbe.
- Ez furcsa, hiszen álmomban mindig én kezdtem szeretkezést köztünk, és te visszakoztál – tette le zavartan a műanyag poharat.
- Szóval mi a válaszod? - fordította maga felé.
- Nem tudom, jobb lesz most hazamennem – hajtotta le a fejét.
- Megértem – látta be, hogy a lánynak igaza van valahol. - Hazaviszlek – ajánlotta fel.
- Idehívom a kocsit, és úgy nem lesz egyikünknek sem kellemetlenség – sietett a válasszal.
- Temari, nem jelentesz számomra kellemetlenséget, hiszen már tudom, hogy élsz. Úgy érzem, mintha már kezdetektől fogva ismernélek, és ha te azt mondod, hogy nem, akkor én eszerint fogok cselekedni – fogta a két tenyere közé a lány arcát.
- Távolodjunk kicsit egymástól, mert nem fogok magammal bírni – remegett meg Temari hangja.
- Miért baj az? - érdeklődött.
- Mert nem vagyok olyan, aki egy nap után beleveti magát egy férfi ágyába – remegett, mire Shikamaru mosolyogva közelített hozzá.
- Haladunk, álmomban mindig a fejemhez vágod, hogy egy kisfiú vagyok, aki apróságokon elbőgi magát. Azonban úgy látszik változott a szerep, én vagyok a magabiztos, míg te a hezitálós félénk – szorította a falhoz.
- Csak attól tartok, hogy ha ennyire az álmokra hagyatkozunk, akkor csalódás fog érni. Hiszen, álmokból nem lehet várat építeni. Nem élhetünk bennünk – tiltakozott.
- Ebben igazad van, és ezért is akarom, valósággá tenni az álmokat – csókolta meg, amivel Temari minimálisra csökkent, szóbeli ellenállását is sikerült megtörnie. A lány élvezettel viszonozta a csókot. Élvezettel sóhajtozott, miközben Shikamaru a nyakát kényeztette apró csókokkal.
- Igaz, azért nem itt a nappalidban fogunk elveszni a vágyban? - nyögte ahogy a fiú nyelve a kulcscsontját kezdte el kényeztetni.
- Valóban kényelmesebb lenne az ágyamban – értett egyet, és az ölébe vette a lányt, akit a feneke alatt tartott, és így Temari a csípőjére tudta fonni a lábát. Mosolyogva tapasztalta, hogy a fiú nagyon is kívánja őt, ami jót tett női büszkeségének.
- Támogatom az ötletet – karolta át a nyakát, miközben folyamatosan csókolta, és élvezte magán a tekintetét, mivel a fiú nem csukhatta be a szemét, mert akkor vagy nem haladnak, vagy elesnek. Amint beértek a hálószobába, Shikamaru kissé botladozva vetette le magukat az ágyra, de ekkor ez nem számított.
Vadul falták egymást, miközben megszabadultak ruháiktól. Ekkora mindkettejükből eltűntek a félelmek és az egyéb gátlások, egymást akarták élvezni, hiszen ez egy álom volt, ami most valóra vált.
Másnap reggel Temari lassan ébredt fel. Még csukva volt a szeme, miközben egy kellemes illatot érzett, amit eddig csak álmaiban. Kicsit csalódottan tapasztalta, hogy most nem álmodott az ő szarvaskájával. Lassan nyitotta ki a szemét, aminek egyszerűen nem hitt, hiszen ott fekszik mellette, és édesdeden szuszog, miközben őt öleli. Először nem értett semmit, aztán beugrott neki a tegnapi nap, és a vad éjszaka, mely során kiléptek az álmok világából, és már ők voltak ketten. Hitetlenkedve simította végig az arcát, mire a fiú kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt - köszönt Temari, kissé félénken.
- Egész kellemes kis reggel, tekintve, hogy most szem kinyitás után látlak, és nem becsukás után – simított ki a lány arcából néhány kósza tincset.
- Mennyi most az idő? - kérdezte Temari, miközben a szimmetrikusan izmos, mégsem nagyon kigyúrt mellkashoz bújt.
- Korán van még – mondta, miközben a karóráját elvette az éjjeli szekrényről. - Még csak fél nyolc – mondta ásítva, és átölelte a lányt, mire az úgy ugrott fel, mintha áramütés érte volna.
- A francba elkések – kezdett el öltözni.
- Kellemetlen, nem vehetnél ki szabadnapot? - húzta vissza magához.
- Nem tudom, hogy belemenne-e az apám – gondolkodott el az ötleten.
- Tessék itt a mobilom, hívd fel a munkahelyedet! Ha nem engednének el, akkor gyorsan berepesztek veled a városba – ajánlotta fel, miközben apró puszit adott a hozzá közelebb lévő mellbimbóra.
- És azért kényeztetsz közben, hogy elég jó kifogást találjak ki. De ha meghallja a család a telefonba a kényes nyögésem, akkor már bukik a történet – vette el a mobilt, és húzódott oldalra.
- Szeretem, hogy ésszel érvelsz – csókolta meg, és távolabb húzódott tőle. Temari tárcsázott, és idegesen a füléhez emelte a telefont. Néhány csörgés után megkönnyebbülten sóhajtott, hogy egyik fivére vette fel a telefont.
- Igen – hallotta Shikamaru is kissé torzan.
- Szia Gaara, Temari vagyok. Ki tudnál ma menteni apa előtt, hogy miért nem megyek be? - kérdezte.
- Ha mondasz egy jó indokot, hogy miért nem mész be, akkor megmondom neki – felelte.
- Légyszi Gaara, egy régi barátommal találkozom, szóval mondd azt, hogy tegnap napszúrást kaptam – rendezte le.
- Milyen nemű ez a barát? - érdeklődött.
- Ne érdekeljen ennyire, szóval napszúrás miatt rosszul vagyok – próbálta menteni magát.
- Rendben, de ha egy ujjal hozzád mer érni a pasi, akkor letöröm a karját – ígérte meg.
- Értem, majd megmondom neki – mosolygott Shikamarura. - Jövök neked eggyel – azzal kinyomta.
- Minden oké? - kérdezte Shikamaru, miközben újdonsült barátnője visszabújt mellé.
- Igen, csupán az öcsém túlzásba viszi a féltést – csókolta meg a fiút.
- Ha ilyen gyönyörű tesóm lenne, én is félteném mindenkitől – ment bele a játékba.
- Ugye tudod, hogy ez egy titkolt kapcsolat lesz, és elég ritkán fogunk találkozni, mivel apám kiáll a vallásából, ha megtudja, hogy végre komolyan érdekel valaki – fordította komolyabbra a szót.
- Menni fog, hiszen álmunkban is titkoljuk a viszonyunkat. Van időnk, fiatalok vagyunk – csókolta meg, és ismét készült a mennyekbe repíteni, mire meghallották, hogy kivágódott a bejárati ajtó.
- Shikamaru, hol vagy te világ lustája? - hallottak egy női hangot.
- Ez meg ki? - kérte számon a fiút.
- Soha nem volt jó az időzítése – fogta a fejét Shikamaru.
- Milyen nőnek is van ilyen szabad bejárása ide? - húzta magára a takarót, mire kivágódott az ajtó.
- Shikamaru, kelj már fel! - mondta jókedvűen a berobogó szőke hajú lány.
- Ino nem veszed észre, hogy zavarsz? - ült fel.
- Bocsánat, ha megzavartam valamit – pirult el teljesen, és elhagyta a szobát.
- Ő ki volt? - kérdezte, miközben ő is felült.
- Yamanaka Ino, aki olyan, mint a húgom lenne – felelte Shikamaru.
- Csak ő kicsit több szeretne lenni, mint a húgod – bújt ki az ágyból, és kezdett el öltözni.
- Így járt – tett hasonlóképpen.
- Olyan kegyetlen vagy – jegyezte meg, miközben fehérneműben a szoknyáját kereste.
- Egy kegyetlen férfival bújtál tegnap ágyba – húzta magához, miközben, ő már alulról teljesen fel volt öltözve.
- Jó vicc, egy sírós kisfiúnak is megteszi – öltött nyelvet a fiúra, miközben magára húzta szoknyáját, majd begombolta a felsőjét.
- A másik szerelésedben jobban tetszettél? - vett fel egy pólót ő maga is.
- Neked nem kellemetlen az a tudat, hogy van odalent valaki, aki beszélni akar veled, és ráadásul számodra rokoni kapcsolat áll fenn. És amúgy is éhes vagyok – rángatta ki a szobából.
- Azt hinné az ember, hogy te olyan mindent a külsődért szöszi vagy. Bár mit ne mondjak, inkább arányos és izmos vagy, szóval nem az a koplalós fajta – állapította meg.
- De jól értesült vagy, hogy mikor milyen egy lány teste – kötekedett, miközben húzta le a lépcsőn.
- Ne higgy neki, kiskorában ő volt az antinő egyesület alapítója és elnöke az óvodában – mondta a szőke hajú lány, miközben a kávéfőzővel igyekezett düllőre jutni.
- Ino, ne nyúlj hozzá, mert még felrobban – szólt rá Shikamaru.
- Csak egyszer fordult elő – felelte sértődötten.
- Volt az háromszor is – lépett be az ajtón egy molettebb fiú.
- Chouji, öreg haver – sietett üdvözölni. Temari ekkor vett észre először igazi örömöt újdonsült fiúja arcán.
- Miért kell rögtön Ino agyát húznod, hogy mennyire nem otthonos a konyhában, hiszen gyönyörű virágcsokrokat tud kötni – érvelt a lány mellett, miközben testvériesen megölelték egymást.
- Köszönöm Chouji, de én úgy látom, hogy most valaki előtt tenni szeretné a ház urát, és ezért szemétkedett így velem – hívta fel a figyelmet Temarira, aki igyekezett háttérben maradni.
- Ja igen – kapott észbe Shikamaru, aki jól tudta, hogy barátnője most igazán mély vízbe került. - Srácok, akár hiszitek, akár nem, de ő itt a barátnőm Temari – mutatta be a lányt, miközben odament hozzá, és a vállánál átkarolta.
- Sziasztok – köszönt pirulva, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan így fog róla nyilatkozni a fiú.
- Szia, az én nevem Ino. Nekünk hamarosan le kell majd ülnünk pletykálni, mivel egyszerűen hihetetlen, hogy ez a lusta fráter becsajozzon. Nem miattad mondom, hanem ő eddig távol tartotta magát minden nőnemű egyéntől. Na jó Yoshino asszony más volt, de őket a vér kötötte össze – lett vidám.
- Ino, anyámat hagyd ki ebből. Mindegy is – fogta a fejét.
- Az én nevem Akimichi Chouji, én ismerem legjobban Shikamarut, de nem mondott semmit arról, hogy lenne kiszemeltje - csodálkozott.
- Egész tegnapig nem is volt – felelte Shikamaru, miközben maga kezdett kávékészítéshez.
- Meséljetek a kapcsolatotokról, mindent el kell mondanotok! - lett lelkes Ino.
- Ez elég bonyolult – pirult el Temari. Tegnap rögtön kitálalt Shikamarunak az álmairól, de akkor elég zaklatott volt idegileg. Valószínűleg nem értenék meg, hogy egymásról álmodtak éveken keresztül. Temari nagyon zavarban volt a kérdéstől, és Shikamarutól várta a választ.
- Én sem kérem rajtatok, hogy mi történik az egyes kapcsolatotok főbb pillanataiban – vett elő csészéket Shikamaru.
- De te amúgy is tudsz rólunk mindent – legyintett, és próbált valamit megtudni. - És egyébként sem hiszem, hogy egy napos ismeretség után bármelyikőtök az ágyban kötne ki – igyekezett őket zavarba hozni.
- Csak neked lehet, de mi tovább maradunk együtt. Egyébként is, mi tegnap teljesen józanok voltunk, míg te reggel a melletted fekvő nevére nem emlékszel – vágott vissza.
- Ne állíts be úgy, mintha egy szégyentelen ribanc lennék – jött zavarba Ino.
- Nem én mondtam - vont vállat.
- Már ezért utáltalak pelenkás korunkban is, mert olyan egy köcsög fráter vagy, hogy nem igaz – kezdte el kergetni. Temari jót mosolygott rajtuk, hiszen ő is így szokta kergetni az egyik fivérét. A mosoly hamar lefagyott az ajkáról, mikor meghallotta a Csillagok háborújának betét dalát, miközben az alatt egy asztmás szuszogott, és egyre hangosabban ismételgette, hogy „Én vagyok az apád”.
- A francba – sóhajtott fájdalmasan Temari.
- Valami baj van? - kérdezte Shikamaru.
- Az öcsém nem intézte el, amire megkértem. Bocsi srácok – vonult oldalra, és felvette a telefont.
- Shikamaru, tényleg tegnap jöttél vele össze? - fogta suttogóra a hangját Chouji.
- Igen – felelte, miközben kikapcsolta a kávéfőzőt.
- És mi ez a hirtelen Pál fordulat? Hiszen te soha nem rajongtál egy nőért sem, és nem voltál hajlandó velük kezdeni – nem értette teljesen barátját.
- Nyugodj meg, ma mindent elmondok, csak legyen egy kis nyugalom. A lényeg, hogy ő más, és én ezt tudom. Ne kérdezd honnan, csak tudom – öntötte ki a kávékat.
- Hé, engem ki ne hagyjatok belőle! - szólt közbe Ino.
- Nyugi, mindent idejében megtudsz – legyintett, mikor visszatért Temari, akinek korán sem volt jó kedve. - Valami baj van? - ölelte kedveskedve magához, amitől barátai szeme kiguvadt.
- Az öcsémre nem lehet rábízni semmit, apám azonnal bekéret az irodába, és nem fogad el kifogást – bosszankodott.
- Vigyelek be a városba? Délután meg találkozhatnánk is – vetette fel, miközben ajkaik alig pár centire voltak egymástól, amitől inkább Ino és Chouji jött zavarba.
- Nem tudom, hogy engednek el a melóból, most kezdjük majd az utolsó kampányt, és ezek elég húzósak szoktak lenni – érvelt.
- Majd kitalálok valamit – biztatta meg.
- Rendben – bólintott.
- Akkor idd meg a kávét, én addig hozom a kocsikulcsot – adott oda neki egy csészét. - Egy fél kanál cukor, kevés tej – mondta rutinból, hogy mit tett a kávéba, majd egy apró puszit adott a homlokára. Ezután otthagyta őket hármasba.
- Tökéletes – kavarta meg a kávét, majd belekortyolt.
- Vérig vagyok sértve, pelenkás korunk óta ismerjük egymást, és mégsem tudja, hogy én hogy iszom a kávém. Téged még egy napja, és máris elkényeztet. Mi a titkod? - támadta le Ino.
- Mondjuk úgy, hogy én vagyok az álmai nője – mondta sejtelmesen Temari, majd felhörpintette a maradék kávéját.
- Srácok érezzétek otthon magatokat, míg visszajövök! - lépett be Shikamru. Már rajta volt a dzsekije, és a kulcs ott volt a kezébe.
- Rendben, vigyázzatok magatokra! - mosolygott Chouji.
- És nehogy eltévedjetek az egyik eldugott bekötőúton – címezte a párnak rosszmájúan Ino.
- Ino, csak te szeretsz kocsiban élvezkedni – jegyezte meg fáradtan Shikamaru.
- Aj, már megint gonosz vagy. Látszik rajta, hogy csak félt, mint a bátyját, szóval értékeld! – szólt rá Temari.
- Csak a te kedvedért – csókolta meg a lányt, amitől Inoban jobban felment a pumpa. Nagyon szerette a fiút, aki már régebben is közölte vele, hogy bátyjaként tudja őt szeretni, komolyabban nem. Nem akarja semmivel hitegetni, vagy hamis reményt adni. Így Ino sem vethetett semmit a szemére. Ha mind a hárman egyszerre voltak Konohában, akkor el-elmentek szórakozni együtt, moziba, vagy csak egy kiadós vacsora mellett kibeszélték az egymás nélküli időszakot. Tudta, hogy a szülei halála óta Shikamaru nagyon magányos, de akkor sem kellene egy nap után egy idegen lánnyal ilyen bizalmas viszonyba kerülnie.
- Menjetek már, mert még Temari elkésik – elégelte meg a csókmaratont a másik szőke lány.
- Oké, kell valami a városból? - fordult barátai felé.
- Egy kis reggelit hozhatnál – jegyezte meg Chouji.
- Meglesz – fogott kezet barátjával. - Na addig jók legyetek, és ne szedjetek szét semmit! - azzal a derekánál átölelve kikísérte a lányt, és odakint beszálltak a rezervátum egyik kocsijába.
- Ino nagyon utál – jegyezte meg Temari, miközben bekötötte magát.
- Csak új neki a helyzet. Anyám halála óta, ő volt az egyedüli nő mellettem. Itt volt még Hana is a közelben, de neki komoly kapcsolata van, már lassan másfél éve, szóval rá nem féltékeny. Fél, hogy más szerepe lenne az életemben. Úgy gondolja, hogy jól ismer, de Chouji ezerszer jobban ismer – mondta, miközben indított.
- Rendben, remélem, hogy igazad lesz, és megbékél, vagy ő lesz az őrült rajongód, aki felkaszabol minket, álmunkba egy kéjes éjszaka után – nevetett.
- Azért nem olyan rossz a helyzet, hiszen Ino egy kicsit néha gyerekes, de attól egy intelligens nő, ahogy te is. Fel tudja fogni, ha egy férfinak nem kell – érvelt, miközben kikanyarodott a birtokról.
- Soha ne becsüld le egy nő szerelmét! Kegyetlenek tudunk lenni, ha valaki összetöri a szívünket, szóval ezt tisztázd majd vele! - figyelmeztette.
- Ne aggódj, Ino rendes lány – védte meg kishúgát.
- Azért nevezed minden második mondatodban burkoltan ribancnak. Nem vetted még észre a mimikáján, hogy ez egy bizonyos szintig fáj neki, hogy az egyik legkedvesebb ismerőse ezt gondolja róla. Én láttam rajta, és mivel az ember nem szokta ribancnak tartani a testvérét, ő úgy gondolja, hogy nőként tekintesz rá – magyarázta.
- Milyen egy szakértő vagy – vonta fel a szemöldökét.
- Politikusok mellett nőttem fel. Láttam, hogy mit gondolnak, és hallottam mit mondtak. Egyik soha nem volt még köszönő viszonyban sem a másikkal. Így meg kellett tanulnom, hogy az arc mit mond. Sok pasim volt, de az arcuk soha nem tudott hazudni, és világossá vált számomra, hogy nem azok akiknek mondják magukat. Az a jó benned, hogy az arcod nem egy nyitott könyv előttem. Meg van az unottság mögött a kellő izgalom – simogatta meg az arcát.
- Én nem vagyok így az érzelmekben a szavak embere, szóval nézd el nekem, ha nem mondok ilyen szépeket és hízelgőeket – fordította egy pillanatra a lány felé a tekintetét, majd ismét az utat figyelte.
- Tudom, pont olyan vagy, mint az álmaimban – mosolygott halványan, miközben tovább figyelte a fiú arcát. Érezte, hogy már ébren érzi azt az érzés kezdi átjárni belsőjét, pont mikor szerelmet vallott neki. De ez hülyeség, hiszen nem lehet egy nap után szerelmes egy idegen fiúba, akivel bár lefeküdt, akkor sem eszik olyan forrón.
- Merre is van pontosan az apád irodája? - váltott témát, mert olyan érzése volt, hogy megint kívánja a lányt. Éppen elérték a városhatárt is, mikor nem tudta, hogy pontosan merre is haladjanak tovább.
- Ha a városházához elviszel, onnan már nincs messze, és legalább apám sem fog rögtön elijeszteni mellőlem. Mert nem lesz szép, ahogy azt fogja szidalmazni, hogy milyen szégyentelen dolog, hogy a tegnapi ruhámban megyek be – nézett végig magán.
- Szerintem jól áll – jegyezte meg mosolyogva.
- Persze, ha már tegnap te vehetted le rólam - ütötte meg játékosan a vállát.
- Ami alatta van, az jobban tetszett – eresztett meg egy perverz félmosolyt, és tűrte a következő ütést is, hiszen már forgalmasabbak az utak, mint városon kívül, és könnyen kerülhetnek balesetveszélybe is.
- El tudom képzelni. Itt a számom, hívj fel később! Remélem, este találkozunk megint – mondta ezeket, miután leparkoltak a városháza mögött, majd szenvedélyes csókban forrt össze ajkuk.
- Egy feltétellel – felelte nagyon komoly arckifejezéssel.
- És mi lenne az? - lett kíváncsi Temari.
- Ma a te ágyadban alszunk – csókolta meg ismét.
- Még csak most keltünk kicsiny lustaságom. Na mindegy, benne vagyok, ha egy nagyon finom vacsorával vendégelsz meg – mosolygott, majd kiszállt a kocsiból.
- Hé az én számom nem kellene? - szólt utána.
- Majd hívsz te, ha akarsz valamit – azzal eltűnt a főtérre menő sétáló utcában.
- Tény, hogy nem mindennapi lány – állapította meg Shikamaru. - De ettől lesz izgalmas ez az álombeli kaland – állapította meg, aztán ismét indított. Gyorsan bevásárolt némi friss pékárut, hogy két régi gyerekkori barátját meg tudja vendégelni reggelire. Remélte, hogy egyiküket sem sértette meg, hogy most Temarival foglalkozott, de ez a szerelem, ezt meg kell érteniük. Ekkor megtántorodott, hogy mekkora őrültség: ő és a szerelem. Két egymástól teljesen különálló fogalom. A mozgalmas éjszakának lehet betudni, hogy ilyen fáradt, és ekkora bolondságokat képzelődik össze. Jobb lesz nem ilyen gyorsan haladni, mert még bajok lehetnek belőle. Hamar visszahajtott a birtokra, ahol Ino már nagyon kiakasztotta Choujit. Idegesítette a másik szőke lány felbukkanása, hiszen eddig jóformán csak ő volt a másik fiú életében, és ez a pozíció nagyon sokáig szilárdnak is látszott.
A mappában található képek előnézete Álmomban már láttalak
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Szia
Ide is írok nagyon tetszett csak így tovább!!! :))
izé
(Nara Shikamaru, 2012.03.06 20:36)