LAOM28 és Manci

 Hétfő, az az átkozott hétfő. Az emberek a legjobban ezt a napot gyűlölik, mivel a hétvégi lazítás után kíméletlenül felkelti őket az ébresztőórájuk, hogy azután egy egész napot szenvedjenek végig egy olyan helyen, amit gyűlölnek, majd térjenek haza az otthonaikba, ahol újabb feladatokat kell elvégezni, és még a kölykök is a nyakukon lógnak. Főhősünknek ezek a gondolatok jártak a fejében, miközben a pokolba kívánta a mobilját, amire az ébresztőt állította be. Tegnap sem igazán sikerült kipihenni a bulit, és most kelni is kell. A francba is, mit csináljon délután a Törpével, hiszen tárgyalása lesz akkor. 

Habár a kis lurkó megnyilvánulásai és az a nagy fekete tekintet, még az ő kemény szívét is kezdte meglágyítani. Kellemes érzés volt, mégis utálta, mely által gyengének érezte magát. Előbb hírnévre kell szert tennie, és csak utána jöhet a család az életében, legelőször is egy nő, aki méltó az Uchiha névhez. Habár hamarosan eléri a harmincat, és nem lehet örökké agglegény. 

Ahogy ezeken a nagy dolgokon elmélkedett, a mobilja ismét csörgött, de most nem az ébresztési dallamot, hanem hívás dallam volt, és jól tudta, hogy Sai az a stúdióból. A fészkes fenébe, hogy el is aludt. Ahogy oldalra nézett Itachi asztali órájára, látta, hogy még nincs is akkora késésben, most kellene felkelnie. Akkor meg mi a francot akarhat a társa. Nem volt más lehetőség, fel kell vennie.

- Ajánlom, hogy fontos legyen – morogta, miután megnyomta a felvevő gombot.

- Szia, neked is. Mi lett a többi képpel? – kérdezte kissé idegesen.

- Elhoztam, még este ki akartam válogatni, de bealudtam – dörzsölte meg a szemeit, miközben felült az ágyon.

- Igaz úton vagytok már? – hallatszott a hangjában, hogy nincs jó kedvében.

- Még a Törpét ki kell szednem az ágyból – állt fel.

- Siessetek! Orochimaru az előbb telefonált, hogy átteszi a megbeszélést és a képek megtekintését kilencre. Igaz rá tudod bízni valakire a kis hugyost? – lett egyre idegesebb.

- Beadom Orochimaru cége melletti pláza játszóházába, csak elvan ott néhány órát – gondolkodott hangosan.

- A plázákban minden tízkor nyit – emlékeztette.

- A francba, akkor magammal viszem, és nem adunk neki cukrot, meg semmi energia dús kaját, mert akkor bepörög nekünk – gondolkodott hangosan. – Azt mégse, mert utána elszökik, és kereshetem, és még a bátyáméknak is meglenne a véleménye. Ahh, átkozott hétfő – tépte szinte a haját, hogy máris elege lett a napból. 

- Rendben, siessetek. Én összeszedtem a képeket, amiket felaggattál, igaz nem vettél be új tekercseket? – kérdezte.

- Nem, azok a szombaton használtak – mondta, miközben magára rángatta a nadrágját. – Most megyek, mert a Törpét is el kell készíteni – nyomta ki a telefont, és lökte az ágyra. Nagyon nem örült neki, hogy ki kell még fényeznie is magát. Nem állt távol tőle, hogy minden nap kifogástalanul nézzen ki, de mégis, most elég fájdalmasnak érezte. Hamarjában felvett egy inget, és miközben gombolta befelé, bement Kait szobájába, aki még nagyban űzte az alvó ipart. – Törpe ébresztő – rázta meg. A gyerek álmosan nyögött fel.

- Ne már, aludni szeretnék – húzta a fejére a takarót.

- Én is, de most munkába kell mennünk. Egy nagy divatcéghez megyünk, és utána ígérem, hogy kapsz fagyit és gyorskaját – próbált alkudozni.

- Rendben – ült fel, de azzal a lendülettel vissza is feküdt. Sasuke csak mosolygott, habár most egyáltalán nem ennek van itt az ideje.

- Na, gyere Törpe – vette fel az ágyról, és vitte be a fürdőszobába, ahol először megmosta az arcát, hogy kicsit felfrissüljön.

- Nem is vagyok Törpe – tiltakozott most már.

- Figyi, megígérem neked, ha ma jól viselkedsz, akkor nem szólítalak Törpének a mai nap folyamán – ajánlotta fel.

- És soha többé – kezdett ténylegesen ébredezni.

- Ezt még majd megbeszéljük… Kait – hezitált egy pillanatra, hogy a fiú lássa, hogy ő komolyan gondolja.

- Játszol velem, ahogy apa szokott? – meresztette a szemeit.

- Ha jól viselkedsz, és csak akkor, ha visszajöttünk a megbeszélésről – törölte meg a gyerek képét. – És megkérdezzük Sakurát, hogy nálunk vacsorázik-e – vetette fel, hogy a gyerek lelkesebben akarjon jól viselkedni, és tudjon rá hatni.

- Sasuke bácsi, neked miért nincs még gyereked? – kérdezte, miközben Sasuke bekente az arcát borotvahabbal.

- Mert feleségem sincs – vágta rá határozottan.

- És az miért nincs? – lett sokkal beszédesebb.

- Mert nincs. Most pedig irány öltözni! – mosta meg a borotváját, és kezdett el borotválkozni.

- Rendben – trappolt be a szobájába, amin Sasuke csak mosolyogva csóválta a fejét. Ahogy folytatta volna a megkezdett műveletet, mikor azt vette észre, hogy még mindig mosolyog. Hamar rendezte az arcvonásait, és fejezte be a tevékenységét gyorsan. Éppen arcszeszt tett fel, és készült bezselézni a haját, mikor Kait megjelent a fürdőben ismét.

- Mi az? – kérdezte nem értette, hogy miért nem öltözik.

- Magasan van a szekrény, anya nem engedi, hogy egyedül öltözzek még, mert szerinte veszélyes hogy nem érem el a ruháimat – felelte.

- Mindjárt megyek – borzolta fel hátul a haját.

- Akkor megfésülködöm addig – vette el a mosakodó kagyló széléről a fésűt, és kezdte el bontani a haját, ami nem volt valami sikeres próbálkozás.

- Van egy ötletem – vette el a fésűt a gyerektől, és kaparta meg a hajának a felszínét, majd zselét nyomott a tenyerébe, és hasonlóképpen beállította a gyerkőc frizuráját.

- Anya ezt nem engedte volna – csodálkozott.

- Most én engedem, ha nem használsz belőle sokat, akkor nem árt meg. Minden nyitja csak az ésszerűség. Ha ésszel igyekszel élni, akkor te is olyan sokra viheted, mint az elődeid, akik büszkék lehetnek rád – érezte, hogy egyre jobban esik neki, hogy gyengéden szól a gyerekhez, az sem olyan ellenséges vele. De lehet, hogy csak a fáradtság miatt gondolja ezt.

- Mesélj a nagyszüleimről! – kérte.

- Itachi nem mesélt? – csodálkozott.

- Nem, mert nem akar semmi rosszat mondani rájuk – pislogott. – Te mesélsz? – meresztette a nagybátyjára a szemét.

- Most nem, majd elalvás előtt – fejezte be a hajbeállítását, és emelte fel a gyereket, majd vitte be a gyerekszobába, ahol keresni kezdett a szekrényben. – Mintha kezdenénk kifogyni a ruhákból – állapította meg.

- Mert te naponta kétszer átöltöztetsz, és egyszer sem mostunk – indokolta meg.

- Akkor délután mosás is – mondta fáradtan, de a felelősség miatt nem hátrálhat meg. Egy nyavalyás mosás nem foghat ki rajta, és a tárgyalás sem fáraszthatja le annyira, hogy ne tudja ellátni a feladatait. 

Hamar felöltöztette a gyereket, együtt úgy néztek ki, mint két macsó. Kait eléggé élvezte a helyzetet, hogy a nagybátyja foglalkozik vele. Máris nem volt olyan jégszívű és kegyetlen, mint ahogy eddig gondolta. Egyre gyakrabban látta mosolyogni, és kiváltképpen jó pont volt, hogy megígérte, hogy nem fogja Törpének szólítani. Jó érzés volt, hogy nem tahón szólt hozzá a férfi, hanem érezte, hogy valamilyen szinten fontos neki.

Mivel késésben voltak, Sasuke ismételten igénybe vette a megbeszéltek szerint a családi autót. Kész mázli volt, hogy nem volt sehova sem ráírva, hogy „Anyák ásza”, vagy „Szuperanyu”, vagy esetleg „Konyhatündérek mintaképe”. Egy teljesen átlagos családi kombi volt, amire már csak a fotóstúdió logója kellett volna és máris meg lett volna a tökéletes céges autó. 

Kait engedelmesen beült a gyerekülésbe, ahol jött az első inger Sasuke számára, hogy mosolyogjon a gyerekre. Hiába indult rosszul ez a nap, mégis jól érezte magát. Megpróbálta rendesen bekötni a gyereket, hogy nehogy egy hirtelen fékezés következtében valami baja essen, mert a zúzódásai biztosan nem tűnnek el, mire a szülei megjönnek, és akkor ő lesz az a pancser, aki egy gyerekre sem tud vigyázni. Még az az idióta Naruto is megbirkózott a feladattal. 

Miután kitolatott a kocsival, és becsukta a garázst, ellenőrizte, hogy minden nála van-e. Képek, iratai, Kait néhány játéka, a kocsi papírjai, a tárcája. Ebben a pillanatban nem úgy tűnt, mintha bármi is hiányozna. Ekkor döbbent rá, hogy nem is hiányol semmit. Hamar bekötötte magát, és indított. Először a stúdióhoz hajtott, ahol felvette Sai-t.

- Ő is jön? – kérdezte a gyerekre mutatva.

- Igen, mert Sakura csak délután ér rá, és mint már megbeszéltük, a játszóházak később nyitnak – indexelt, és hagyta el a parkolót.

- Törpicsek viselkedj jól! – szólt rá Sai, miközben bekötötte a biztonsági övet.

- Ma hanyagold a Törpe megszólítást, mert megígérte, hogy nem csinál semmi galibát. Ha mégis rosszalkodna, akkor szólíthatod csak úgy – szólt a társára Sasuke.

- Verseny, ki tudja megállni, hogy becézgesse a kisöreget – ajánlotta fel.

- Rendben – egyezett bele Sasuke, mivel volt olyan maximalista, hogy ne veszítsen semmilyen körülmények között. Ezért is alkottak olyan jó párost Sai-jal, mert egymást hajtották, hogy minél igényesebb munkát adjanak ki a kezeik közül. Most itt volt a lehetőség, hogy mindenki megismerje a nevüket. Először is Orochimaru jóvoltából, míg Naruto is az ország egyik leggazdagabb lányt készül feleségül venni. 

Az út meglepően csendesen telt, Kait tartotta magát, hogy jó lesz. Mivel tudta jól, hogy egy jó gyerek csak akkor beszél, ha kérdezik. Másfelől még elég álmos volt, így nem volt kedve nagyon a szokásos dolgaihoz, hogy nyafogjon valamiért. Akármennyire is szerettek volna haladni, a forgalom nem tette lehetővé, hogy dinamikusan haladjanak, így a nagyvállalat parkolójába, kilenc óra két perckor hajtottak be. 

Ez volt az a dolog, ami nem vetett rájuk jó fényt, mivel Orochimaru hírhedt volt arról, hogy mindig halál pontos, szóval már biztos várja őket. Ettől csak még jobban felállt a hátukon a nem létező szőr is, és már csak abban mertek reménykedni, hogy jó kedvében van. Bár belegondolva, hétfőn kinek van jó kedve, mindezek mellett a limuzint is összehányva szolgáltatták vissza szombaton, így biztos nincs jó hangulatában.

- Kölyök, viselkedj! – szólt idegesen Sai, miközben megfogta a mappákat. 

- Nem lesz baj vele – próbálta nyugtatni a kedélyeket Sasuke. 

- Neked legyen igazad – sóhajtott mélyet Sai, miközben beléptek a hatalmas épületbe. A portán átvilágították őket, majd kaptak egy vendég bilétát. Kait nagyon élvezte az egészet, olyan volt, mintha az apjával ment volna valamilyen rendőrségi bemutatóra, annyi különbséggel, hogy ott az ő szórakoztatására mutatták be ezeket a berendezéseket.

- Felszólok az elnökúrnak, hogy megérkeztek – mondta a lent lévő portáslány.

- Rendben – sóhajtott Sasuke, miközben megfogta a gyerek kezét, és mentek a lifthez. Kait eléggé rácsodálkozott a világra, hogy mennyi karcsú néni van ott, és mennyi ruhával járkálnak az emberek. A lifttel kényelmesen felmentek a kívánt emeletig, ahol már várta őket Orochimaru asszisztense, akitől mindkét férfit kirázta a hideg.

- Jó reggelt Sasuke-kun, Sai-kun – üdvözölte őket, miközben mosolygott rájuk. A két férfira ekkor jött rá mindig egy bizonyos fokú rettegés, hogy az asszisztens melyik pillanatban szúrja le őket hátulról.

- Jó reggelt Kabuto – köszönt Sasuke, miközben érezte, hogy Kait félve szorítja meg a kezét. 

- Csak nem a szívtipró Sasuke-kunnak gyereke van? – hajolt közelebb Kaithoz, aki rögtön nagybátyja mögé bújt.

- Nem egészen – próbált minél kevesebbet társalogni a szürke hajú férfivel.

- Pedig pont olyan, mintha a fiad lenne – járta körbe őket.

- Így is eleget késtünk, nem lenne okos tovább váratni a nagyfőnököt – sietett a segítségükre Sai, mire Sasuke kicsit fellélegzett, hogy nem firtatja tovább a témát, mert még Kait képes félreérteni.

- Nyugalom a partner nem jelent még meg, akivel közösen csinálják a projectet. De ebben igazatok van, hogy jobb lesz előkészülni – intett nekik, hogy kövessék. Sasuke és Sai fellélegezve mentek utána, mikor hirtelen megállt, és a válla fölött rájuk nézett. – Remélem tudjátok, hogy Orochimaru nem szereti a kölyköket – intézte nekik gonoszul mosolyogva.

- Egy óra múlva nyit csak ki a játszóház a szomszéd plázában, szóval nincs választásunk – érvelt Sasuke.

- Úgy hallottam, hogy Orochimaru mostohalányával kavarsz, ő úgyis odavan a kis patkányokért, rá is bízhattad volna – beszélt kegyetlenül, mire Sasuke jól látta, hogy Kait a könnyeit törölgeti a megalázottságtól.

- Elintézek egy telefont, Kait maradj már kicsit Sai mellett! – kérte meg.

- Kinek telefonálsz? – kérdezte a társa.

- Narutonak, hogy míg elrendezi a cégét, nem lehetne mellette, vagy ő is tesztelje a játékokat – próbált megoldást találni. Tudta jól, hogy a gyereknek nagyon nem lesz jó itt.

- Sasuke bácsi jó leszek – ígérte meg.

- Én tudom, de Sakura mostohaapja lehet nem így gondolja. Hallottad az előbb, hogyan beszélt rólad, nem akarom, hogy rossz legyen neked, és az apukád engem szed elő – beszélt kedvesen a gyerekkel.

- Nem is tudtam, hogy ilyen törődő oldalad is van Sasuke-kun – gonoszkodott Kabuto, aki ellen eddig Sasuke mindig közönnyel védekezett. 

- SASUKE-KUN – szaladt ki az egyik irodából Karin, és készült a férfi nyakába vetni magát, de Sai véletlenül kint felejtette előtte a lábát, így a vörös hajú nő előrebukva Kabutora érkezett.

- Már ilyen korán részegnek lenni nem szép dolog – szólalt meg Kait, amivel a két fotós arcára mosolyt csalt.

- Nem részeg, csak túl fényes a padló, és abban a járásra alkalmatlan cipőben lehetetlen futni – magyarázta Sai, ezzel is adva egy jó mesét, amivel ő nem lesz bűnös.

- Vigyázz magadra Karin, nem lenne tanácsos a szerdai bemutató előtt lesérülnöd – figyelmeztette Kabuto.

- Tudod jól, hogy profi vagyok, nem lesz semmi baj – legyintett, miközben felállt. Szívesen megjátszotta volna a sérültet Sasuke előtt, de akkor az apja lefújta volna az egész szereplését.

- Ideje volt megérkeznetek – jelent meg Orochimaru, miközben a titkára szorosan követte.

- Közbejött egy két dolog – vakarta a fejét Sai.

- Nocsak, mennyire hasonlít rád az a gyerek Sasuke-kun, csak nem a mostohalányom szülte neked? – kérdezte miközben végig mérte a gyereket.

- Itachi fia, csak most én vigyázok rá pár napig, és nem tudtam kire bízni, hogy hirtelen délelőttre raktuk a megbeszélést – magyarázta.

- Tsunade lánya nem ért volna rá? – kérdezte miközben gonoszul mosolygott.

- Úgy volt, hogy délután vele lesz, de mivel most dolgozik, így nem tudta elvállalni – kezdett elege lenni, hogy mindenki elmondatja vele.

- Jó érzés ránézni, ezért maradhat – közölte végül az elnök. – Hamarosan megérkezik az üzlettársunk is a másik divatcégtől, szóval addig is menjünk be tárgyalóba – vetett véget az ácsorgásnak, amit Kabuto idézett elő. A szürke hajú férfiról köztudott volt, hogy semmibe nem nézte a két fényképészt, Sasukére pedig jobban berágott, mikor meglátta Sakurával a szombati partin. Eredetileg az orvosi egyetemen ismerte meg a nőt, és már akkor be akart próbálkozni nála, de mikor Orochimaru jobb keze lett Sakura teljesen elzárkózott tőle, hogy bármilyen kapcsolat legyen közöttük.

Miután bevonultak a tárgyalóba Sai és Sasuke elővették a mappákat a képekkel. Éppen pakolták volna ki az asztalra a képeket, és gyorsan sorrendbe is tették volna, mikor megérkezett Orochimaru partnere, akit Ukimoto Kensei-nek hívtak. Egész más kaliber volt, mint Orochimaru. Kensei sokkal sportosabb és vonzóbb külsejű volt, mint a fekete hajú férfi. Mindezek mellett ha valaki rá nézett, úgy érezte, hogy neki tényleg van ízlése.

- Szép jó napot, elnézés a késésért, de még leadtam a legújabb terveimet a varrodába – köszönt jó kedvűen.

- Semmi baj, még nem kezdtük el, és a fiúk is késtek kicsit – legyintett Orochimaru, aki legbelül egyáltalán nem így gondolta, de hazudni mindennél jobban tudott.

Sasuke és Sai kicsit fellélegeztek, mikor az üzlettárs is megérkezett, mivel ő sokkal pozitívabban szemlélte a képeket, és ha egy ruha nem úgy állt, azt nem a képre fogta, hanem a modellre. Kait szépen csendbe volt ott mellettük, habár már éhes és szomjas volt, megállta, hogy ne nyafogjon miatta. Főleg, hogy Kensei úrtól kapott egy csokit ajándékba, amit rögtön el is fogyasztott. Azonban hamarosan olyan szükséglete jelentkezett, amin nem tudott uralkodni.

- Sasuke – rángatta meg a férfi ingét.

- Menj a sarokba kölyök! – szólt rá Orochimaru.

- Mi a baj? – hajolt le hozzá Sasuke.

- Pisilni kell – mondta elpirulva.

- Hoppá, akkor vidd ki gyorsan! – intézte neki Sai.

- Itt van az asszisztensem, majd ő kikíséri – ajánlotta fel Kensei. – Tenten, ha megtennéd – intézte a mellette álló barna hajú nőnek.

- Igen – bólintott a nő.

- Leköteleztél vele – mondta hálásan Sasuke. 

- Egy kávéval jössz érte – kacsintott az asszisztens.

- Rendben – bólintott a férfi, mire Karin arca körülbelül olyan vörös lett a dühtől, mint a haja.

- Majd én kiviszem a kölyköt – ragadta meg dühösen a gyerek karját, és rángatta kifelé a tárgyalóból.

- Ez fáj – kezdett el sírni Kait.

- Karin ne! – szólt rá Sasuke, és sietett oda, hogy megmentse a gyereket. 

- De én viszem ki, hogy velem kávézz – akadékoskodott.

- Akkor sem kell kirángatni a vállát a helyéről, nem akarom az ügyeletre vinni, utána meg magyarázkodni a bátyámnak – tiltakozott a fekete hajú férfi.

- Ha már a mostohahúgával jársz, akkor egy kis esélyt adj meg Karinnak is, legalább veszel neki egy kávét – próbálta dühíteni Karint Sai. Szívesen használt volna vulgárisabb szavakat is, de tisztában volt vele, hogy Kait mennyire fogékony rá. 

- Megmondtam, én viszem – paprikázta fel magát a dolgon Karin, és rángatta ki a gyereket a tárgyalóból az emeleten lévő mosdóba. – Gyerünk, csináld! – ripakodott rá.

- Nem tudok, ha nézel – mondta félénken.

- Rendben – fordult el. Kait ekkor kibontotta a nadrágját, és nagy összpontosítva próbált betalálni a wc kagylóba, mikor meghallotta Karin hangját. – Nini, milyen pici a fütyid – amivel úgy megijesztette a koncentráló gyereket, hogy a nő felé fordult, és félrehordott a pisi. Karin, mikor felfogta, hogy éppen levizelték, akkorát ordított, hogy az egész szint beleremegett. Nos, ha Kait eddig nem félt tőle, most már egyenesen rettegett. A nadrágja szélét megmarkolta, és úgy szaladt el a felbőszített nő elől. Karin olyan volt, mint egy dúvad, nem nézett sehova, csak a gyerek után ment, akit meg akart ölni.

- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! – kiabált Kait, miközben arra koncentrált, hogy visszataláljon a nagybátyjához.

- A fene – hallotta meg Sasuke is a gyerek hangját, és hagyta ott a tárgyalókat. Gyorsan kiment a folyosóra, ahol látta, hogy Karin szalad a megfélemlített Kait után. Ami ezután történt soha nem fogja elfelejteni, Karin cipőnek nevezett lábbelijének kitört a tíz centiméteres sarka, és ezzel a nő bokája is félrebicsaklott, így elvesztve az egyensúlyát, és nagy robajjal a földön kötött ki. 

- Sasuke – szaladt oda hozzá Kait, és ölelte át a férfi lábát.

- Itt meg mi történt? – kérdezte a tárgyalóból kilépő Kabuto, aki rögtön odasietett a földön vergődő nőhöz.

- A kölyök hibája – mondta felszisszenve Karin.

- Mi ez a szag? – kérdezte a szemüveges férfi.

- Lehugyozott az a kis nyomorék – panaszkodott.

- A francba – fogta a fejét Sasuke, aki most legszívesebben a föld alá bújt volna. 

- Megijesztett – mondta szinte sírva a nagybátyjának Kait, hogy ezzel védekezzen.

- Majd később megbeszéljük – guggolt le a gyerekhez, és megigazította.

- Segíts felállni – nyögte Karin Kabutonak.

- Várj egy kicsit! – tapogatta meg a nő bokáját, mire a földön lévő felszisszent.

- Nem állhatsz fel, mindjárt hívom a sofőrt, aki bevisz az ügyeletre – közölte ellenvetést nem tűrően.

- Mi folyik itt? – érkezett meg Orochimaru is.

- A kis rohadék lehugyozott – panaszkodott Karin.

- Erre ilyen büszke vagy? – kérdezte Sai. – Szerintem ismételd meg, mert még a szomszéd cégnél nem hallották tisztán – kötekedett.

- Karin bokája kiment, bekísérem a kórházba – közölte Kabuto.

- Szerdára rendbe jön? – kérdezte idegesen a nagyfőnök.

- Nem valószínű – rázta a fejét a jobb keze.

- Akkor én mégis ki a fenével mutatatom be a ruhát? – jött ki a béketűréséből.

- Nekem van egy javaslatom – mondta Tenten, aki ott maradt a képekkel, mivel nagyon érdekelte, hogy Sasuke miért tesz külön párat. 

- Mire gondolsz? – kérdezte Keisen úr.

- Nézd csak őt! – mutatta meg Sakura képét, ahol már belejött a játékba.

- Kizárt – felelte Orochimaru, amint ráismert a nőre.

- Pedig pont tökéletes lenne. A haja hasonlít Karinéra, az arca szép, és így kevés sminkkel van egy olyan kisugárzása, amitől az emberek szívesen megveszik a ruhát – vette el a képet Kensei.

- Ő nem modell, csak őt fényképeztem le, mert az egyik tekercset nem lőttük el végig – tiltakozott Sasuke.

- Pedig van tehetsége hozzá – állapította meg.

- A feleségem lánya, ő összehozhat vele egy találkozót, és meglátjuk, ha ennyire ragaszkodik hozzá – mondott igent egyelőre Orochimaru.

- Ezt nem teheted meg velem, hogy azt a szánalmas kis békát teszed a helyemre – tiltakozott Karin.

- Te csak hallgass, egy gyereket nem tudsz elkísérni a wc-re és vissza – ordította le a nő fejét.

- Nyugodjunk le, csupán egy alkalomról van szó – próbálta csitítani a helyzetet Kensei.

- Majd én figyelek rá – ajánlotta fel Tenten, és folytatódhatott tovább a megbeszélés. Sai és Sasuke elég feszült volt a tárgyalás további részében, mivel így elég valószínű, hogy nem kapnak további megbízásokat a cégtől. 

- Szép munka volt fiúk – dicsérte meg őket Kensei.

- Valóban jók a képek – bólintott Orochimaru, aki még mindig dühös volt, hogy a saját lánya helyett Sakurát akarja az üzlettársa alkalmazni.

- Akkor mi lassan mennénk, mert még délután a Hyuuga birtokon is van egy megbeszélésünk – próbált kifogást találni Sai.

- Tiétek az esküvői fotózás? – kérdezte Tenten.

- Igen, a vőlegény régi jó barátunk – mondták büszkén.

- Akkor jobb lesz mennetek, mert az örömapa fafejű ember – segített nekik lelépni.

- Igen – bólintott Sai. – Szóval Orochimaru rendezzük el az anyagiakat, és akkor mennénk – intézte a nagyfőnöknek.

- Menjünk be az irodámba! – mondta határozottan, és a két férfi követte.

- Rendben – mondták egyszerre, és követték. Miután bezárult az ajtó, a Orochimarunak már sehol nem volt a szokásos ravasz mosolya, komolyan nézett a két férfire.

- Mondhatnám, hogy nagyon haragszom rátok, de nem mondom. A munkát jól elvégeztétek, és még egy alkalmi modellt is biztosítottatok Karin helyet, legalábbis remélem, hogy ha tiltakozna, akkor meggyőzitek a mostohalányomat, hogy törlesszen. Most ki is fizetlek titeket rendesen, de ha valami nem úgy fog működni, akkor ti fizetitek meg a káromat – mondta vészjóslóan.

- Értjük – bólintott Sasuke. 

- Még valami, a kölyköt soha többé nem akarom látni – célzott ezzel Kaitra.

- Megértjük – mondták egyszerre.

- Tessék itt a csekketek – írta meg a dokumentumot, a kialkudott összeggel.

- Köszönjük – mondták egyszerre.

- Tehetségesek vagytok, ilyen ki semmiséggel, mint ez a gyerek, ne rontsátok el jövőtöket! 

- Úgy lesz, további kellemes napot – mondta mosolyogva Sai.

- Viszontlátásra – köszönt el Sasuke is, és a lehető leggyorsabban hagyták el az irodát, Sasuke felkapta a gyereket, aki nagyon félt. Megígérte a férfinak, hogy semmi bajt nem okoz, és erre lepisilt egy másik embert.

Nem esett egyetlen egy szó sem, míg el nem hagyták a vállalat parkolóját.

- Törpe, hol ennél? – kérdezte Sai.

- Nem tudom – döbbent rá, hogy ő éhes.

- Megérdemli, hogy egy gyorsétterembe kajáljunk, ha már ma így kikészítette Karint – kanyarodott el az egyik játszótér felé Sasuke, ami mellett egy gyorsétterem is volt. Nem igazán volt kedve a mai napon főzni, és a szomszéddal is minél később akart találkozni, hiszen neki kell majd meggyőznie, hogy álljon egy napra a gyűlölt mostohaapja alkalmazásába.