LAOM28 és Manci

 Másnap reggel Sasuke arra ébredt, hogy Kait noszogatja, hogy ébredjen fel. Beletelt néhány másodpercbe, mire teljesen magához tért. Az első gondolata az volt, hogyan magyarázza ki, hogy miért fekszik Sakurával a bátyja ágyában. Mindezek mellett a gyerekről már hírhedt, hogy nem tudja tartani a száját. Nem számított arra, hogy ilyen kellemesen és kényelmesen fog aludni a nő mellet, aki egyre nagyobb hatással van rá. 

- Hogy mi? – ült fel lassan és kábán.

- Sakura reggelit csinál, neked is jó lesz a palacsinta? – kérdezte hangosabban.

- Igen – nem foglalkozott vele, hogy mi is volt a kérdés. 

- Milyen öntetet kérsz rá? – mászott a férfi arcába, mire Sasuke úgy megijedt a kidüllesztett szemektől, hogy lefordult az ágyról, de most legalább a hátsófelét ütötte meg, és nem a fejét. 

- Hogy az a…? – bosszankodott, miközben igyekezett feltápászkodni a földről.

- Mi történt? – sietett be Sakura.

- A nagybátyám bénázik – jelentette be Kait, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Nem igaz, te nem hagyod meg nekem a személyes szférámat – ellenkezett.

- Kait hagyd a nagybátyádat elkészülni, mert sok dolga van ma is – állt a férfi pártjára.

- És ma mit fogunk csinálni? – érdeklődött.

- Majd ezt reggeli után tisztázzuk – nem hagyta magát Sakura. Kait engedelmesen ment ki a nő után. Sasuke nagy nehezen felkelt. Kait aktivitásától megint megfájdult a feje. Kómásan nyúlt a fájdalomcsillapítóért, majd vett be egyet a tabletták közül. Ha korábban történik ez, mármint másfél héttel korábban, akkor azt mondta volna, hogy nincs az az isten, hogy ő gyógyszerrel kezdje a napot. Azonban mióta Kait pótapukája, hihetetlenül sokszor éri balesett és veri be a fejét. Szó szerint ütődött lett. 

A nyitott ajtón hamarosan megérezte a finom vanília illatot, ami igencsak meghozta az étvágyát. Gyorsan elment zuhanyozni, és még a fürdőben felöltözött, hogy ne hozza kínos helyzetbe a nőt, amit a gyerek elújságolhatna. Kait a kisautóival a nappaliban játszott, amik akaratlanul is rossz emlékekkel töltötték el. Habár Sakura gondoskodó ápolása az kifejezetten jó volt. 

- Kait pakold el a játékokat! – mondta a gyereknek.

- De nem akarom – sértődött meg.

- Kait, mit beszéltünk meg néhány perce? – kérdezte kissé megrovó hangon Sakura, habár a hangjában nem volt semmi bántó.

- Hogy elpakolom a játékaimat, mert Sasuke bácsinak sok dolga lesz ma. Sakura nem lehetnék ma veled? – kérdezte kérlelően.

- Az nem fog menni, mivel hamarosan rendelek, és utána Inoval vásárolni megyek. Hidd el, hogy annál még az is jobb, ha Sasuke bácsikád dühös – mosolygott a gyerekre, aki lehet, hogy nem értett volna egyet vele, de a kedves arc hatására elhitte, hogy ez így van.

- Mit akartok venni? – kérdezte Sasuke, miközben kávét öntött magának.

- Ruhát, cipőt holnapra – jött a felelet. – Persze, még a szépségszalont is meglátogatjuk – magyarázta pirultan.

- A hétvégemet elnézve, inkább veletek tartanék. Kait nincs kedved elmenni nagyanyádhoz a menhelyre? Este jöhetsz velünk a próbavacsira, csak a mai nap sűrű. Tegnap a nagybátyád is ott volt a legénybúcsún, szóval már nem beteg – vett magának egy palacsintát, és öntötte le karamell sziruppal. Ekkor döbbent rá, hogy ő nem is szereti az édességet. Fáradtan sóhajtott, majd elkezdett enni. 

Az elmúlt napok után egész jól esett neki, hogy normális ételt reggelizett, és nem csak egy septiben összedobott szendvicset. Most fáradtan volt, és minden segítségért hálás volt. Habár még túl büszke volt nyíltan beismerni, de magában már elfogadta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem boldogul, mint például Kait felvigyázása. Az csak plusz ráadás, hogy egész jó közben a társaság. Miután elfogyasztotta a reggelijét, felhívta Hana anyját a menhelyen, aki örömmel fogadta, hogy napközben nála lesz az unokája. Sasuke mindent össze is pakolt, minden közveszélyes vacakkal együtt, amit egész véletlenül igyekszik majd ott felejteni, és majd úgy időzíteni, hogy csak a szülők hazatérése után kerüljenek ismét láb alá. 

Ismét befogta a családi autót, és egyre erősödött benne az érzés, hogy ismét be kellene fektetni egy autóba. Egy olyan családi kombi méretű elegendő is lenne, mert mostanság egyre több külső fotózási megbízásuk volt. Most persze jól jött, hogy Kaittal adták együtt a kocsit is és a lakást is, de jövő hét szerdától már nem lesz meg ez a luxus. Még néhány napja úgy gondolta, hogy maratoni hosszú időről van szó, most pedig olyan érzés, mintha valaki megpörgette volna az idő kerekét, hogy gyorsabban teljen. Persze ez csak addig tart, amíg Kait nem nyafog valamiért, vagy nem dülleszti ki a szemét a nagybátyja felé, amivel ki tudná kergetni a nagybátyját a világból. Kait ekkor feledkezik meg arról, hogy ez a bűvös nézés csupán a többi rokonán működik, Sasuke nagyon hamar ellenállóvá vált iránta. Ha valamire nemet mond, akkor a nézés hatására, még jobban nem lesz.

Jelen esetben Sasuke azt vétózta meg, hogy menjenek el fagyizni, és utána vigye el Narutohoz, és csak utána a nagymamához. Sasukének meg kellett szabadulnia néhány marék hajától, mire megértette szegény gyerekkel, hogy Naruto ma és holnap extra elfoglalt lesz, szóval nincs számítógépes játék. Reménykedett benne, hogy Kiba jól el lesz a gyerekkel, hogy vasárnap is odavágyjon, mert Sasuke már érezte, hogy akkor már extra fáradt lesz. 

Miután megszabadult a gyerektől, elment a stúdióba, ami legnagyobb megdöbbenésére zárva volt. Olyat még ne látott, hogy Sai nem nyitott ki időben, még másnaposság okán sem. Bement az üzletbe, ami először nehéz volt, mivel már régen használta a kulcsát. Az első dolga az volt, hogy a felszerelés összeszedése közben unokafivére felhívása volt. Gondolta, hogy Ino mellett feküdhet, hiszen tegnap olyan hévvel otthagyta őt, miután lerakták Narutot. 

Egyszer végig csörgette a telefont, nem volt válasz. Előkereste Ino számát, és hívta a nőt. Itt legalább sikerrel járt.

- Mi a baj Sasuke? – kérdezte meglepődve.

- Nincs veled véletlenül Sai? – érdeklődött.

- Korán reggel elment, azt mondta, hogy valami nagyon fontosat kell elintéznie – mondta csalódottan. Érződött a hangján, hogy valami nagyon nincs rendben.

- Nem utalt rá, hogy mi lehet az? – túrt idegesen a hajába.

- Tudod jól, hogy nem az a nagyon utalós egyén, maximum a perverz gondolataira szokott utalni – tisztán lehetett hallani, hogy össze van zavarodva a kapcsolatukkal kapcsolatban. – Mi történt azon a legénybúcsún? – sírta el magát a vonal másik oldalán.

- A szokásos, a többség berúgott, volt egy sztriptíz táncosnő, és egy rakás disznó vicc, teljesen átlagos kanbuli – sorolta. – Mi történt, hogy így ki vagy akadva? – ült le.

- Tegnap teljesen kivetkőzött magából, ma meg itt hagy, mintha meg se kérte volna a kezem. Elegem van belőletek bunkó Uchihákból – kelt ki magából, és kinyomta.

- Sai most csúnyán betintázott – tette le megilletődve a telefont, hiszen soha nem gondolta volna, hogy a társa valaha is meg akarna nősülni. Ismét tárcsázta az üzlettársát, miközben az állványokat kipakolta az előtérbe. Most már sikerrel járt.

- Mondd – hallotta Sai pörgős hangját.

- Mi az, hogy mondd? Itt kéne lenned a stúdióban – kelt ki magából.

- Van egy sürgős elintéznivalóm – mondta, mintha meg sem hallotta volna az előbbi lecseszést. 

- Mi olyan fontos, egyáltalán hol? – nem értette. – Ino is ki van akadva, hogy megkéred a kezét, aztán otthagyod – szidta le. Nem volt kedve az esküvő alatt még két tűz közé is kerülni. Ino biztos maga mellé állítja Sakurát, akivel most kezdődött tényleg valami, és nélküle Kait mellett megőrülne. Másfelől Sai a munkatársa és a rokona is, hogyan hagyhatná cserben.

- Nyugi, nem akarom elhagyni. Ments ki Narutonál, hogy miért kések. Hidd el, nyomós indokom van rá! – mondta idegesen.

- Nem tudtál volna egy hétig várni még vele? – szidta.

- Nem, és hamarosan megérted, hogy miért nem. Addig falazz nekem! – mondta határozottan. 

- Ajánlom, hogy megbocsásson neked, mert akkor te állítod le a gyereket, ha nagyon hisztis lenne. Ezenkívül, ha feldühít, akkor rajtad verem le – fenyegetőzött.

- Jól van, nem haragítom rád a doki nénit, míg le nem fekteted. Vagy a puszilkózás hiányozna? – gúnyolódott.

- Hol vagy most? – vesztette el Sasuke a türelmét.

- Otthon – jött az egyértelmű válasz.

- Negyedóra múlva ott vagyok érted, és végig csinálod a felkészülést Naruto esküvőjére, utána kibékíted a barátnődet – fenyegetőzött.

- Nyugodj le, és egyébként sem hiszem, hogy a stúdióból tizenöt perc alatt itt lennél az anyám házánál – gúnyolódott.

- Mi a jó édes francot csinálsz Konohában? Tegnap a maradék eszedet is elittad? – káromkodott minden finomkodás nélkül, hogy egyedül volt.

- Majd megtudod, ha sikerrel jártam. Néhány óra múlva ott vagyok, addig tartsd a frontot. Naruto meg úgyis másnapos lesz, szóval miatta nem aggódom. Az após pajtás, már más tészta, de erről inkább ne beszéljünk. Most meg megyek, mert azt hiszem anyám megtalálta, azt, amiért jöttem. Ha jó a forgalom, két óra múlva ott vagyok – nyomta ki.

- Isten marhája – mondta a néma telefonnak Sasuke, aki egy kicsit fellélegzett, hogy most szabadon kiadhatja az indulatait, hogy magyarázkodnia kéne egy gyereknek, aki rossz fényt vethet rá a bátyja előtt. Habár Itachi tudja jól, hogy nem egy szent és nem volt soha műfaja a hízelgés. Ezért is olyan nehéz az ideiglenes szomszéddal, hiszen a nő vár némi bíztatást, jeleket, hogy lehet közük egymáshoz.

Azonban most nem szabad foglalkoznia Sakurával, hiszen most a fényképészi munkássága eddigi legnagyobb és legfontosabb feladatának kell megfelelnie. Ha most hétvégén jól teljesít, akkor azzal meghálálja Narutonak, hogy a falujukban hányszor kiállt érte, és nem hagyta, hogy tönkretegye az életét. Így belegondolva jobb is, hogy nem hallgatott a saját belső lázadó hangjára, hanem az őszinte vigyorra, és a mindig szavát tartó férfira, aki mindig is volt a szőke hajú barát. Most itt vannak a szülőfalujuktól távol, és úgy tűnik mindhárman megtalálták azt, amiben igazán jók és szeretnek is csinálni. Így belegondolva a falu sznobjai soha nem tekintettek Narutora teljes polgárként, hiszen a polgármester törvénytelen fia volt, míg az anyja az ország másik területéről származott. Azonban mindig meglepődött azon, hogy név nélkül is lehet az ember boldog. 

Sokáig azt hitte, hogy ő is az. Akármerre ment, mindig a rendőrfőnök kisebbik fia volt, a nagytiszteletű Uchiha klán legfiatalabb tagja, akik mindig tökéletesek, soha sem hibáznak. Sokáig fel sem merült benne, hogy máshogy is lehet. Az első pofon akkor jött, mikor Itachi bejelentette, hogy feleségül szándékozik venni Hanát, aki azelőtt kezdte el az egyetemet. Sasuke nem igazán értette, hogy a bátyja miért ragaszkodik egy olyan nőhöz, akit a családjuk megvet. 

Mivel a fiatalok nem voltak hajlandóak szakítani, az Inuzuka családra próbált néhány rokonuk nyomást mérni, hogy a telepükön nevelt kutyákat kegyetlenül legyilkolták. Itachit akkor hallotta először igazán veszekedni az apjukkal, és továbbra is tartott ki a barátnője mellett. Végül mindketten a fővárosi egyetemre jelentkeztek át, ahová nem ért el az Uchiha család keze. Sasuke ekkor tért volna rossz útra, és ragadta volna magával az Uchiha klán gőgje. Naruto önzetlen küzdelme az életéért, egy idő után ráébresztette, hogy nem mindenképpen kell a családunkat követni, mert nem mindig ők akarják nekünk a legjobbat.

Azonban ez most nem a legjobb idő a nosztalgiára, be kell pakolni a felszerelést a kocsiba, és még egy üzenetet is írni kell, hogy csak jövő héten lesz nyitva a stúdió. Ha minden igaz, a menyasszony húga készül képekkel Hinatáról, hogy az esti vetítésen hangsúlyozhassák, hogy milyen szép párt is alkotnak ők ketten, és akik még nem tudják, hogyan töltötték a gyerekkorukat, most megtudják, hogy Hinata minden egyes találkozásukkor dobott egy hátast. Meg kell mutatni a násznépnek, hogy ők az igazi idilli pár. Ha a bájos képet meglátják róluk, az örömapa ne tudja elrontani a lagzit.

Mikor megérkezett a próbavacsora helyszínére elég nagy káosz uralkodott. Naruton a másnaposság biztos jelei mutatkoztak, míg Hinata és a húga próbálták mindenkinek elmondani, hogy mi a feladatuk. Azonban olyan volt az egész, mintha direkt nem akarnák megérteni. Olyan volt, mintha egy rakás idióta figyelne rájuk, de egy hang sem jut el hozzájuk. 

Sasuke már előtte látta, hogy kell találnia egy határozott illetőt, akivel együtt rendet rakhatnak. Azonban Hinata apját jó volna elkerülni, mert tőle úgy berezel az esküvő szervező teamje, hogy még nagyobb káosz lesz, és ez nagyon nem lenne célravezető. Az igazat megvallva a férfitól egy bizonyos szintig még ő is tartott, habár ezt a világért sem ismerte volna el. A bárpult kezdeményénél megpillantotta Nejit, akiről tudta, hogy a két lány bátyja, legalábbis valamilyen szinten. A viselkedésében nagyon hasonlított a családfőjére, de mégis ő azt is nézte, hogy Hinata és Hanabi milyen szívesen menne bele az adott szituációba, nem akarta, hogy húgai kellemetlenül érezzék magukat. Jól emlékezett, hogy a tegnapi legénybúcsún tegnap ő is rendesen felöntött a garatra, és most egy üveg energiaitallal próbálta rendbe hozni magát. 

Sasuke nagyot sóhajtott, miközben igyekezett összeszedni a gondolatait. Ügyesen kell forgatnia a szavakat, hogy a férfit maga mellé állítsa. Most még jobban átkozta Sai-t, hogy miért lépett le, hiszen egy mosollyal elérte, hogy a legkeményebb jellemű illetők is a tenyeréből egyenek. Most nincs itt Sai, szóval neki kell elintéznie, hogy Neji rendet tegyen a káoszban. Ekkor vette észre, hogy Neji az italába kis whiskyt is löttyint, vagyis a kerüld a másnaposságot, maradj részeg elvet vallja, szóval ő is hasznavehetetlen. Nem volt más választása, Hinatával kellett együttműködve rendet tennie.

- Figyelem emberek – igyekezett túlharsogni a káoszt.

- Téged az ég küldött Sasuke – lélegzett fel Hanabi.

- Akkor tegyünk rendet. Először is, az asztalokat rendezzük el, és csak azután hordják be a terítéket, miután a dekorációs szemetet feltakarították! – adta a parancsokat. – Hé te ott – szólt az egyik lányra. – Azzal a seprűvel seperni is fogsz, vagy éppen el szándékozol repülni? – érződött a hangjában a tömény gúny. 

- Nem uram – sütötte le megszégyenülve a szemét.

- Gyerünk, ne hátráltassák egymást! Mintha élnének – és osztogatta tovább a parancsokat. 

Három óra múlva neki kezdhetett a kamerák és fényképezők felszereléséhez, amik állványról készítenek felvételeket, hiszen Sai és ő nem csak média minőségben, hanem baráti minőségben is jelen lesznek. Szinte kirázta a hideg, hogy itt ma és holnap az esküvőn is kell mondani egy beszédet. Habár itt nem lesz itt az egész násznép, mégis utálja, ha az emberek szeme rászegeződik. 

- Sasuke, kéne egy kis segítség – hallotta meg Naruto hangját.

- Mi kéne? – kérdezte nagyot sóhajtva, miközben éppen egy kamerát csavarozott fel.

- Te tudsz vezetni? Hogyne tudnál, hiszen együtt csináltuk a jogsit – látszott rajta, hogy még mindig nehezen megy neki a gondolkodás.

- Menj, aludj egyet! – küldte el.

- Nem lehet, a nagyszüleim hamarosan megérkeznek – tiltakozott. Sasuke most igencsak fogta a fejét, hogy a férfi apai nagyapja is itt lesz, akkor nem ússzák meg botrány nélkül, mivel Kushina asszonnyal biztosan össze fognak veszni.

- Tartom itt a frontot – próbált kibújni a feladat alól.

- Nem, vigyél ki eléjük a reptérre, most nem vagyok képes vezetni – tiltakozott.

- Miért én? – kérdezte fájdalmasan. 

- Mert te vagy a legjobb barátom – próbálta meggyőzni. Ekkor végszóra megérkezett egy másik barát, akit Sasuke nagyon nem szeretett volna látni. Ő volt a másik illető, aki csak az első pezsgőt itta meg a legénybúcsún, aztán semmi alkoholt sem a továbbiakban.

- Kell segítség? – kérdezte az illető. Sasukének meg kellett kapaszkodnia a létrán, mert a hideg hang ridegsége képes lett volna lerángatni a magasból.

- Gaara – örült az érkezőnek Naruto.

- Szia – fogadta a baráti kézfogást, ami ölelésben végződött.

- Éppen Sasukét akarom elhívni, hogy vigyen ki a nagyszüleim elé a reptérre, de nem akar belemenni – panaszolta.

- Mert el van foglalva. Nekem úgysincs semmi létfontosságú dolgom, elviszlek én – ajánlotta fel.

- Kösz haver – vigyorgott. – Akkor majd jövünk Sasuke – azzal a két férfi elindult. A fekete hajú ettől nem érezte jobban magát. Tudta, hogy kivételesen hálásnak kéne lennie, a vörös hajú, tetovált homlokú seggfejnek, de ne tudott. Nem csípte a fejét, bár ez az ő gyerekkorukkal nem is csoda. Egy furcsa pszichopata alaknak tartotta, akinek kifordult elképzelései voltak a világról, az állat és gyerekkínzásokról nem is beszélve. Állítólag volt valami magyarázata, de Sasukét, ez teljesen hidegen hagyta. Amíg Naruto és Gaara odavoltak a reptéren, addig befutott Sai is. Sasuke tudta jól, hogy a péntek délutáni dugóban még az is csoda, hogy megérkezett. 

- Végre igazán kibökhetnéd, hogy mi a jó fene keresnivalód volt Konohában! – morogta, miközben a hangosítást ellenőrizte, mint műszaki szakember.

- Valamit el kellett hoznom otthonról, ami nem várhatott – felelte.

- Ino nekem hisztizett, és itt is egyedül tartottam a hátam mindenért – érződött a hangján a sértődöttség.

- Múlt héten végig én vittem egyedül a boltot, szóval, ha nincs itt a Törpe, ez nem kifogás, másfelől Inot kibékítem ezzel a ki aranyossal mutatott a zsebére, amit Sasuke nem látott, csak a paskolás hangját, amiből azt hittem, hogy már megint a mocskos fantáziáit osztja meg vele, amire most végképp nem volt szüksége. Éppen Hinata lépett oda hozzájuk.

- Szia Sai – mosolygott kedvesen a most érkezőre. – Nálatok minden rendben? – kérdezte.

- Igen – felelte Sasuke, akinek hála a teremben normalizálódott a helyzet.

- Ez nagyszerű, a konyhában is minden jól halad, szóval, ha gondoljátok mehettek készülődni – mondta kedvesen. Látszott rajta, hogy igyekszik palástolni, de amilyen őszinte személyiség volt világ életében, nagyon rosszul csinálta. 

- Menj csak! – engedte útjára Hanabi is. – Nem sokára itt lesz Neji nője, aki rendet tesz, de úgy, hogy azt tanítani kéne – bíztatta meg.

- Akkor biztosan boldogulni fogtok? – kérdezte félve.

- Hinata, menj csak készülni az estére. Hiszen neked kell a legszebb nőnek lenni itt az este folyamán. Hagy irigykedjen mindenki Narutora, hogy az a kis pöcsű idióta milyen nőt vesz feleségül holnap – mosolygott Sai. Sasuke a fejét fogta az alpáriságtól, míg Hinata arcszíne egy paradicsom színével vetekedett. Hanabi csak mosolygott, ő ettől a beszólástól feloldódott.

- Akkor én megyek készülni – hagyta ott őket szinte futva Hinata. Neki is szaladt az időközben rendbejött vőlegényének.

- Beteg vagy Hinata? – kérdezte, miközben megfogta a nő homlokán. – Jaj ne, belázasodtál – állapította meg, amitől az egész olyan nosztalgikus lett. Hinata a következő percben a vőlegényét fellökve szaladt ki a teremből. 

- A gyerekkori nyarak visszatértek – állapította meg Sai.

- Most mi rosszat tettem? – kérdezte Naruto, miközben feltápászkodott.

- A szokásosat, azt mondod, hogy Hinata lázas, mikor veled kapcsolatban zavarba hozzuk. Apropó Naruto, voltatok már úgy együtt, vagy megkínzod szegény leendő feleségedet a nászéjszakán? – lett a régi Sai, hogy mindenki elfelejtse a távollétét.

- Hülye, hónapok óta együtt élünk – csapta meg a szemtelen fotóst.

- És, rólad köztudott, hogy impotens vagy. Ezt bele is írtuk a vetítésbe – ijesztgette a férjjelöltet.

- Megöllek te szemét – fenyegette meg.

- Nyugodj már le, tíz perce esett be. A sógornőddel ketten csináltuk meg az összeállítást a délelőtt folyamán – állította le a balhét Sasuke.

- Sai most tényleg meg tudnálak ölni – nyugodott meg egy árnyalatnyit Naruto.

- Mi folyik itt? – érkezett meg az örömanya is.

- Semmi Kushina asszony, csak kicsit ugrattuk Narutot a nagy nap előtt – mosolygott kedvesen Sai, amitől a vőlegénynek eléggé viszketett a tenyere, hogy lecsapja. 

- Ne mondjatok neki semmit, ne ijesztgessétek a szokásos szabadság elvesztős dumával. Attól, hogy most szépnek tűnik a legényélet, az élet még sokkal szebb lehet egy társsal, aki mindig mellettünk van – indokolta meg. 

- Igazad van anya – adott egy puszit a nő arcára.

- Rendben fiúk, lányok én megyek, megnézem Hinatát, és ti viselkedjetek. Segítsetek a fiamnak, hogy ez legyen élete legszebb hétvégéje! – fegyelmezte őket. 

- Igenis tanárnő – vágta magát vigyázba Sai. – Megígérem, hogy emlékezetessé teszem – ígérte meg.

- Remélem is – mosolygott, és adott a fiának még egy puszit, és otthagyta őket.

- Akarom látni a powerpointot – mondta veszedelmesen Naruto.

- Nyugi van, még most érkeztem – mosolygott. 

- Te szemét – kezdte el kergetni a terembe, utána ki a folyosóra. 

- Nőjetek már fel a korotokhoz, könyörgöm! – fogta a fejét Sasuke, miközben körbenézett magán, hogy Sai helyett neki kell helyre rakni a kábelköteget, hogy a vendégek ne szaggassák el a vezetékeket, és ne essen el bennük senki. 

Még egy jó órát töltött ezzel, mikor elindulhatott nyugodt szívvel az unokaöccséért, aki addigra rendesen kijátszotta magát a nagyanyjával és a kutyákkal.

- Jó napot Tsume asszony – köszönt a nőnek.

- Sasuke, úgy látom ideértél a nőügyeid mellől – mondta kissé gúnyosan.

- Naruto esküvői előkészületeibe segítettem be, de lényegtelen. Mi lenne, ha vasárnap is elhoznám Kait-ot, mivel látom, hogy jól érezte magát. Nekem amúgy is sok előhívandó képem van a hétvégére – próbált kedvesen beszélni a nővel, aki kimutatta, hogy nem nézi semmibe.

- Mindig örömmel látom ez a kis tüneményt – ölelte magához az ő kicsiny unokáját. Hiába hasonlított az Uchiha családra inkább, akkor is látta benne a lányát és annak a kedvességét.

- Rendben – bólintott.

- Jól tudom, hogy Naruto téged választott tanújának? – kérdezte kissé kötekedve.

- Jól tudja – helyeselt.

- Mivel én is hivatalos vagyok az esküvőre, és egy tanúnak sok dolga van, így elhozom magammal, hiszen én nem maradok éjfélnél tovább, hiszen a kutyáknak reggel korán kell enni adni – felelte.

- A tortát azért megvárod nagyi? – kérdezte Kait.

- Persze kicsim, a tortát ki se hagynám – adott egy puszit a gyerek arcára.

- Ez nagy segítség lenne – örült a lehetőségnek Sasuke. 

- Rendben, akkor holnap én hozom haza magammal – csapta össze a tenyerét. 

- Akkor pakolok neki össze néhány ruhát, és akkor mikor indulnak, odaadom – akart gyakorlatias felvigyázónak tűnni.

- Egy rakás ruhája van nálam is, szóval ezzel nem kell fáradnod – érződött a hangján a gúny.

- Ahogy akarja – sóhajtott mélyet. – Menjünk Kait! – fogta meg a kezét, majd kimentek a kocsihoz, és beültette a gyerekülésbe. Ezután még magán érezte a bátyja anyósának a tekintetét. Ez az érzés még két utcával később is benne élt, pedig ez fizikai képtelenség, feltéve, hogy az Inuzuka család nem földönkívüli, bár akkor Tsuméval és Kibával kapcsolatban sok dolog meg lenne magyarázva. 

Hazahajtottak, ahol a társasházba éppen beléptek, és Sasuke éppen zárta volna be az ajtót, mikor megpillantotta Sakurát, ahogy két nagy szatyorral tipeg az ajtó felé. A férfi türelmesen megvárta a nőt, aki kicsit meg is szaporázta a lépteit, mikor észrevette, hogy tartják neki az ajtót. 

- Szia – köszönt Sasuke.

- Sziasztok – pirult el, ahogy a férfi fekete szemeibe nézett.

- Szia Sakura, képzeld ma egész nap a nagyinál voltam, és a kutyáival játszhattam – újságolta rögtön Kait.

- Ez nagyszerű – próbálta úgy tartani a csomagokat, hogy lássa a gyereket.

- Add ide, viszem én! – nyúlt a táskákért Sasuke, legalább addig sem őt nyaggatja az unokaöccse. 

- Köszönöm – adta át a csomagokat, majd zavartan a füle mögé tűrte a haját. 

- Ezt mind ma vetted? – kérdezte.

- Igen, vettünk ruhát az esküvőre, meg leértékelés volt a kedvenc fehérnemű boltomban, és nem bírtam megállni, hogy ne szerezzek be néhány új darabot – harapta el a mondat végét, hiszen lehet, nem a legjobb embernek dicsekszik.

- Megnézhetem mit vettél? – kérdezte lelkesen Kait, amitől Sakura belső énje a haját tépte, hogy megfojtja a gyereket.

- Nem illik egy nő fehérneműit nézegetni, ha nem állsz vele házastársi kapcsolatban – intette le Sasuke.

- Sakura lehetek a házastársad? – kérdezte a szemeit meresztve a nő felé.

- Még ahhoz kicsit fiatal vagy – nevetett Sakura. 

- Majd, ha nagy leszek? – jött a következő kérdés.

- Elég Kait – állította le Sasuke, amiért a nő igencsak hálás volt. 

- Mennyi időm van elkészülni? – kérdezte a férfit.

- Nekem másfél óra múlva vissza kell érnem – felelte. – De elméletileg héttől kezdenek szállingózni a vendégek. Szóval, ha akarod, küldök érted valakit – ajánlotta fel.

- Megyek hamarabb veled – felelte.

- Akkor készülj el időben – jött a kicsit nyers válasz, ami nem éppen tetszett Sakurának, de tisztában volt vele, hogy a feje biztosan fájhat, és a férfi szeme alatt éktelenkedő fekete karikák fáradtságról is tanúskodtak.

- Úgy lesz – bólintott, és zavartan visszavette a csomagjait, mikor az Uchiha lakáshoz érkeztek. 

Sasuke is érezte, hogy kissé kemény volt a hangja. Azonban elég sok volt a mai nap, és arról nem is beszélve, hogy hosszú volt ez a hét, a divatcég projectet elvesztették, és még fél hét van a kisemberrel. Csak arra vágyott, hogy elengedhesse magát, és pihenhessen. Azonban ez még be is következhet, ha Tsume tényleg lefoglalja egész napra. Bár tartott attól, hogy a bátyja anyósa beállítja az egészet úgy, mintha ő végezte volna a gyerekfelvigyázás oroszlánrészét. 

Nem túl vígan, de fürödni vitte a gyereket. Kait persze ismét megvívta a szokásos tengeri csatáját, de most kénytelen volt a rövidített verziót lejátszani, mivel tartott attól, hogy a nagybátyja elsüllyeszti a játék hajóival együtt őt is. 

Sasuke ezután maga is megfürdött, és egy ing után kezdett kutatni. Ekkor jött rá, hogy már nagyon régen mosott, és már megint nincs tiszta ruhája. Idegesen túrt a hajába, hogy a holnapi ingén kívül nincs egy normális tiszta ingje se. Most mit kéne csinálnia. Ekkor akadt meg a szeme az egyik családi képen a hálószobában. Itachi és Kait egyforma öltönyt viseltek, ugyanolyan inggel, míg Hana egy elegáns estélyi ruhában pózolt mellettük. Mivel, hogy kb. a bátyával megegyező a termete, nyugodtan vehetne kölcsön a fivérétől is egy inget, és hétvégén kimossa. Kinyitotta a szekrényt, és hamar a kezébe is akadt a képen látható sötétkék ing. Gondolt egyet, és felvette azt, míg Kaitra is ugyanolyat adott. 

Igazság szerint szükség lett volna nyakkendőre is, de ő inkább megkímélte ettől mindkettőjüket. Csak abban tudott reménykedni, hogy Sakura most nem késik sokat, és időben elkészül. Most átkozta magát, hogy másfél órát mondott, mert simán mondhatott volna egy órát is. Óvatosan átkopogott, és nem csalódott. A nő lakásában ismét fejetlenség uralkodott. Most is végig csinálták szinte az egész beszélgetést, Tsunade telefonja nélkül, amit a parti előtt levágtak. Igaz, most kevésbé csillogó ruhát választott Sakura, hiszen nem akart senkinek megfelelni. Egy szolid zöld ruhát vett fel, amivel látszólag Sasuke is elégedett volt. 

Sasuke rábeszélésének, és gyors vezetési stílusának köszönhetően a késést sikerült leredukálnia negyedórára. Mikor hármasban megérkeztek, még nem sokan mozgolódtak a helyszínen. Sakura arcából kiszaladt a vér, mikor meglátta Tenten, hogy ő intézkedik.

- Ő mit keres itt? – kérdezte suttogva, a hangjából érezhető volt, hogy szemrehányásnak szánta.

- A menyasszony bátyjával jár – felelte suttogva Sasuke.

- Miért nem szóltál hamarabb, akkor tuti nem jövök el veled – szidta.

- Honnan tudtam volna, hogy nem akarod látni? – kérte számon.

- Az a nő megnyomorított – mutatott a lábára.

- Még tudsz járni, szóval mégsem – veszekedtek tovább sugdolózva, az egész olyan volt távolról, mintha friss szerelmesek civódnak, miközben szemmel látható, hogy hamarosan kibékülnek, amint az egymáshoz közeledő ajkaik végre találkoznak.

- Sasuke végre – hallották meg Naruto hangját.

- Igen – fordult el a nőtől.

- Látni akarom a bemutatót, mielőtt itt levetítitek mindenki előtt. Légy már kicsit tekintettel rám, nem égethettek be a családom és az apósom előtt – érvelt.

- Nyugodj meg Naruto, akármennyire is késztetést éreztem, hogy bevágjak egy-egy ciki képet, inkább nem tettem meg, mert ha tönkreteszem az esküvődet, akkor engem sem hív senki utána esküvői fotózásra – indokolta meg. 

- Ajánlom is, mert én is kiteregetek rólad mindent – fenyegette meg.

- Nyugi – ismételte magát a fekete hajú.

- Naruto, nem tudod a barátnőm Yamanaka Ino megérkezett már? – kérdezte, hogy megtörje a fagyos témát Sakura.

- Sai-jal falják valamelyik sarokban egymást – mondta idegesen.

- De ma összevesztek – csodálkozott Sakura, aki egész délután azt hallgatta a barátnőjétől, hogy mennyire dühös a férfira.

- Azóta kibékültek – felelte Naruto. – De a lányok egy külön teremben öntenek bátorságot Hinatába, ha gondolod, elkísérlek hozzájuk – ajánlotta fel a férfi.

- Nem ismerek közülük senkit szerintem – akart tiltakozni.

- Tentent már ismered, Hinatát is, nincsenek sokan. Az anyám még, de ő lélekben a legfiatalabb miatta nem kell zavarban érezned magad – legyintett Naruto.

- Rendben – ment bele Sakura, mert más úgy sem tud csinálni. Bement a lányok szobájába, ahol egy rögtönzött csaj buli volt. 

- Hölgyek Sasuke kísérője csatlakozhat? – érdeklődött Naruto.

- Persze, gyere csak Sakura – állt fel Hinata.

- Köszönöm – mondta Sakura.

- Lányok ő itt Haruno Sakura, Uchiha Sasukével jár – közölte Hinata.

- Az emóherceget képes valaki elviselni, elismerésre méltó – jegyezte meg kissé gúnyosan valaki. Sakura felé fordult, és szembetalálta magát a rövid szőke hajú nővel, aki olyan kihívó pózban ült, hogy Sakura enyhén zavarba jött.

- Bocsáss meg Temarinak, nem igazán kedveli Sasukét, mert az öccsének volt egy csúnya összetűzése vele. De mivel Naruto nagy barátai, ezért hajlandóak voltak félretenni a rossz érzéseket – magyarázta Hinata. 

- Mert Naruto nem érdemli, hogy ez a nap tönkremenjen valaki miatt is – tette le a poharát.

- Kösz Temari, már csak abban reménykedem, hogy soha nem fogok veled a bíróságon veled szembe kerülni, mert nekem végem – nyelt nagyot a vőlegény.

- Soha Naruto, de ha már itt tartunk, akkor nem tudod, hol van az én vőlegényem? – töltötte meg a poharát.

- Valószínűsítem, hogy alszik valahol – felelte az éppen megérkező Ino.

- További jó készülődést lányok, én nem is zavarok – hagyta ott őket a vőlegény. 

Sakura ezután kicsit feloldódott, hogy már Ino is ott volt. Megismerte a többieket, néhány pohár pezsgő után jól is érezte magát. Közben Sasuke és Kait a fiúkkal gyűlt egy másik szobában, ahol nem olyan szolidan iszogattak. 

- Kiba bácsi én is szomjas vagyok – rángatta meg a másik nagybátyja ingét Kait, mivel Sasuke éppen a szigorú tekintetű Hyuuga Nejivel beszélgetett látszólag valami fontos dologról.

- Fogd meg ezt, mindjárt hozok neked inni valamit – adta oda neki a whisky-energiaital koktélját, és ment keresni valami alkoholmenteset a gyerek számára. Azonban Kait nem tudott várni, és lehajtotta a félig lévő poharat. – Itt is vagyok öcsi – érkezett meg egy kisüveg kólával.

- Kiba bácsi, miért forogsz ilyen gyorsan? – kérdezte.

- Kait, hol van az italom? – kérdezte ijedten.

- Szomjas voltam – felelte. – Nem volt finom, de megittam – felelte.

- Az istenit. Felhívom Sakurát, hogy ilyenkor mi a teendő, te addig ülj le itt! – kereste elő a telefonját.

- Ő is itt van – motyogta a gyerek.

- Remek – állt fel, és hagyta ott. Közben Kait érezte, hogy egyre rosszabbul érezte magát, és meglátta Sasukét. Kicsit botladozva odament a nagybátyjához.

- Sasuke bácsi, rosszul érzem magam – nyöszörögte, miközben a zakója alját rángatta. 

- Mi a baj? – guggolt le hozzá.

- Furán érzem magam – mondta. Sasuke rögtön megérezte az alkohol szagot a leheletén. 

- Kitől kaptál alkoholt? – kérdezte keményen.

- Kiba bácsi adta ide a poharát, mikor inni kértem tőle – kapaszkodott a férfi karjába.

- Gyere, megkeressük Sakurát! – vette ölbe és sietett el, miközben odakint már elég sok vendég gyülekezett. Kiba ekkor már Sakurával igyekezett visszafelé.

- Mennyit ivott kábé? – érdeklődött Sakura, miközben siettek.

- Félig volt a whiskys pohár – mondta Kiba idegesen. 

- Te vadbarom – tartott feléjük Sasuke.

- Ne itt és most! – szólt rájuk Sakura, aki rögtön a gyereket kezdte el nézni. Közben Hinata is odaért hozzájuk.

- Van egy pihenő szoba, ahová le tudjátok tenni – mondta készségesen.

- Köszönjük – bólintott Sasuke, és követték a sötét hajú nőt.

- Szerintetek segítene rajta, ha meghánytatnánk? – kérdezte Kiba.

- A torkára akarsz nyúlni? – kérdezte Sasuke.

- Sakura rosszul érzem magam – mondta a gyerek. 

- Hol egy wc? – kérdezte idegesen Sakura, aki már előre látta a gyereken, hogy nem kell a torkára nyúlni, mert anélkül is hipp hopp jön Vuk. 

Gyötrelmes negyedóra következett, mialatt a gyerek kihányt mindent, amit csak kilehetett. Ami után a szobában békésen elaludt. Sasuke nagyon mérges volt Kibára, és magára is, hogy magára hagyta a gyereket. Azonban annyi feladatot vállalt az esküvő során, amik teljes embert követeltek. Most érezte csak igazán, hogy mekkora felelősség nyugszik Itachi vállain, amikre még ő nincs felkészülve.