LAOM28 és Manci

 - Tényleg kire bíztad? – lepődött meg Sai, hiszen a kis kölyök sehol sem volt, de mégis Sasukéről tudta, hogy van benne annyi felelősség, hogy ne hagyja magára.

- Estére hova teszed, elhozzátok a partira? - kezdte meg az állvány összecsavarozását.

- Narutora bízom. Legalább gyakorolják a babázást. Esküszöm, csinálok róla néhány képet és eladom egy óvszergyártó cégnek, hogy tegyék az arcát a gumira. Tuti megnő az eladások száma - kezdte meg ő is összerakni a saját állványát.

- Betársulok abba is, leszek a csendestársad - vette a hóna alá az összerakott állványt.

- Miért csak csendes? - lepődött meg, miközben a gépe táskáját a vállára vette.

- Ha Itachi kinyírna, mert a fia képét eladtad kondom képnek, én továbbra is felveszem a jogdíjakból befolyó pénzeket, mint az üzlettársad - indokolta meg.

- Sunyi szemét vagy - morogta idegesen.

- Te is ezt tennéd a helyembe. Na, jó. Más téma. Mit tervezel a szomszéd dokinénivel, egész jó bőr - állapította meg.

- Ino előtt is így beszélsz róla?

- Amíg a szemem téved el és nem a farkam, addig nyugi van. Most munkára fel! - lépett a szökőkút elé.

- Sasuke-kun jöjjön ide! - követelte Karin.

- Nem, ez a megoldás a legegyszerűbb - szólalt meg egy rideg férfihang mögöttük.

- Tiszteletem Orochimaru - mosolygott rá Sai miközben a pokolba kívánta a hullasápadt kriptaszökevényt, akit az ország divatdiktátornak tart.

- De apa… - tiltakozott Karin.

- A fiúknak igaza van, ha Sasuke-kun fotózna téged, akkor nem végeznénk a mai napon. Majd az esti partin annyit nyaggatod, amennyit tetszik. – intézte a lánynak. – Sasuke-kun, Sai-kun ma este partit adok a házamba, gyertek el ti is! - mosolygott rájuk, amitől a két fotósnak felállt a nem létező szőr a hátán.

A két férfi nem tudta, hogy mit reagáljon, hiszen hatalmas lehetőség lenne, mivel a város sznobjai jobban menne az üzlet. Másfelől Orochimaru egész hátralevő életükben a kezében tartaná őket.

- Elígérkeztünk mára egyik ismerősünk rendezvényére - zárta rövidre a dolgot Sai, míg Sasuke szíve szerint igent mondott volna. Szívesen megmutatta volna a családjának, hogy igenis van olyan jó, mint a bátyja és ő is tud sikeres lenni. Azonban, ahogy a társa megszólalt, eszébe jutott, hogy egy szívességért cserébe ígéretet tett a szomszédnak.

- Majd legközelebb - felelte Sasuke.

- Hova mentek, ami ilyen fontos? - lett kíváncsi a divatdiktátor. A két sötéthajú férfi ekkor döbbent rá, hogy nem tudnak semmi konkrétumot, csak, hogy kiöltözős és Sakura anyja hívta meg őket is.

- Az ideiglenes szomszédja szívességet tesz nekünk, ezért mi is segítünk neki. De ez most nem is lényeg, inkább munkára, mielőtt eltűnne a nap. Most tökéletesek a fényviszonyok - próbálta a munkára terelni a szót Sai.

- Igaz munkára - hagyta rájuk a dolgot Orochimaru, miközben visszament az asszisztenséhez, akitől mindkét sötéthajú fényképésznek a hideg futkosott a hátán. főleg, ahogy méregette őket.

A parkban ezután igazán gördülékenyen haladt a munka. Mindeközben Sakura lakásán korán sem volt békés. A nő öt perc alatt legalább ezerszer megbánta, hogy felvállalta a gyerek felügyeletét. Az még hagyján, hogy állandóan hízelgett neki, de egy pillanatra sem volt hajlandó tágítani a nő sarkából. Az volt a legkínosabb, mikor otthagyta a TV előtt, amíg ő elmegy a királynői dolgait intézni. Éppen bezárta WC ajtaját és a toalett felé fordult, mire szembe találta magát Kait nagy szemeivel.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Amit mindenki reggelente, menj szépen vissza a tévéhez, mindjárt megyek és csinálok neked reggelit - tuszkolta ki a mellékhelységből.

- Mi lesz a reggeli? - kérdezte az ajtó előtt álldogálva.

- Mindjárt kitalálom, de addig maradj nyugton! - figyelmeztette. Jelenleg boldog volt, hogy Hanáék nem rábízták a gyereket, mert most akkor idegileg a végén járna.

Ahogy így elmélkedett kintről csattanást hallott, mintha eldőlt volna valami. Nagyon megijedt és felpattant az ülőhelyzetből, felhúzta a fehérneműjét, majd kisietett Kaithoz, akinek csak a keserves sírását hallotta.

- KAIT! HOL VAGY? - kérdezte idegesen.

- Itt - hallotta a gyereksíró hangját. Sakura odasietett a könyvespolchoz, ahol Kaitra ráesett az egyik vastag orvosi lexikon.

- Mi történt? - kérdezte idegesen, miközben körbetapogatta, hogy milyen komoly sérüléseket szerzett. Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy az ijedségen kívül semmi komoly baja sincs.

- Keresni akartam egy könyvet, amit nézegethetek, míg te pisilsz - mondta bűnbánóan.

- Miért nem tévézel? - mosolygott kedvesen.

- Mert már láttam ezt a részt, és nem volt valami izgalmas - felejtette el, hogy hátra esett és kicsit beütötte a hátsófelét. Kicsi korában is elég sokat huppant, de olyankor a pelenka felfogta az esést. Mióta szobatiszta lett, sokat huppant és sok nehéz pillanatot okozott a szüleinek.

- Még nem mondta az anyukád, hogy mindig szót kell fogadni? - kérdezte leszidóan. – Mármint akire rábíztak, hogy vigyázzon rád. A szüleidet nagyon megbántod ezzel - figyelmeztette.

- Téged is megbántalak?- meresztette rá a nagy szemeit.

- Egy kicsit. Légy szíves, amíg a szüleid vissza nem érnek, addig fogadj szót a bácsikádnak és nekem!- kérte türelmesen.

- Szerinted Sasuke bácsi nagyon utál engem?- lett szomorú.

- Nem, dehogy. Csak hirtelen jött neki, hogy vigyáznia kell rád. Ő most próbál híres fényképész lenni és még nem tudja, hogy milyen egy olyan különleges kisfiú pótapukája lenni, mint amilyen te is vagy - felejtette el rögtön az összes „bűnét”.

- Tényleg - mosolygott ismét önfeledten, csupán a csillogó szemei emlékeztettek az előbbi síró műsorra.

A nap további része nyugodtan telt mindkét helyszínen. Karin nyafogása lepergett Sai-ról, míg Sasuke precíz és bunkó stílusa mellett a modellek nem mertek panaszkodni. Sakura számára a felöltözés volt kicsit problémás, mivel Kait nem tágított mellőle. A nő már teljes mértékben megértette Sasuke kiakadását a gyerektől.

*

Késő délután volt már, mikor a fényképezés véget ért. Orochimaruval megbeszélték, hogy a buli miatt csupán hétfőn fognak összeülni és át nézni a képeket a férfi vállalatának székházában.

Mindkét fényképész hálát adott az sorsnak, hogy, hogy mára végeztek, mivel sok volt mára a különc tervezőből, akit sokan zseninek tartottak. Előbb kitette Sait a lakásánál, majd hazament a lakásához az öltönyéért. Ezután sóhajtva indított ideiglenes lakhelyéhez, ahol Sakura és Kait vidáman játszottak. Mikor fáradtan belépett a bátyja lakásába, és meglátta a két vidám nevetgélő emberkét rögtön elmúlt a kedvetlensége, hogy egy jó munka lehetőséget szalaszt el azzal, hogy visszautasította a divatcézárt. Már értette Itachit, hogy miért jött el a falujukból, ahol megkaphatta volna a helyi rendőrség vezetését. Hana itt kapott munkát, és ő vele akarta leélni az életét. Most valahogy kedvet kapott ahhoz, hogy mindennap hazatérjen valakihez. Habár az éjszakai pisi riasztásra nincs szükség. Ámbár mindenre van megoldás, mint például a gumilepedő.

- Szia Sasuke bácsi - vette észre Kait az ajtóban elmélkedő férfit, majd a következő percben már szorosan átölelte.

- Ennyire hiányoztam Törpe? - eresztett egy kicsit gúnyos félmosolyt, és ő is átölelte a gyereket.

- Nem vagyok Törpe - engedte is el a szerető nagybácsit és már korán sem örült neki annyira.

- Mindegy ettél már? - kérdezte miközben lepakolta a cuccát.

- Nem, mert Sakurával csak rád vártunk, hogy együtt vacsorázhassunk - lelkendezett. – Anyával is mindig meg szoktuk várni apát, mert úgy jó, ha az egész család együtt vacsorázik - szónokolt, mintha valami nagy eszméről lenne szó.

- Hűtsd le magad Törpe, korai még politikusnak készülnöd. Egyébként is, mi van ha Sakura készülni akar az esti buliba? - vetette fel, és ránézett a kipirult arcú nőre, akit nagyon meghatott ez a család gondolat. Azonban Sasuke mondandója visszarántotta a valóságba. Egy álpár szerepét fogják betölteni.

- Tényleg fodrász - tért vissza a valóságba. Mire a következő percben kopogtak.

- Már csak ez hiányzott - morogta a sötét hajú férfi, majd ajtót nyitott. Meglepetésére Narutoval és Hinatával találta szembe magát. – Sziasztok - köszönt kicsit megkönnyebbülve.

- Sziasztok, gondoltuk, hogy eljövünk mi a lurkóért- vigyorgott a szőke hajú férfi.

- Jó estét- köszönt zavartan Hinata, aki eléggé izgatott volt a gondolattól, hogy éjszakára egy kisgyereket bíznak rájuk. Ezt egy próbának tekintette, hogy milyen anya lenne belőle.

- Én is most értem haza, szóval még nem készültünk el. Addig gyertek be - tárta ki az ajtót.

- És hol van a nagy legény? - kérdezte vidáman Naruto.

- Törpe gyere elő! - mondta idegesen Sasuke.

- A nevem nem Törpe, hanem Kait - jött elő dühösen.

- Hallgatsz rá, szóval lényegtelen - nem hatotta meg a gyerek ellenkezése.

- Akkor én most megyek, kiegészítettem Hana listáját - jelezte Sakura, hogy ő is ott van.

- Nocsak Sasuke nem is említetted, hogy barátnőd van- vigyorgott Naruto.

- Ő a szomszéd és a Törpe orvosa - mondta unottan Sasuke.

- Csak tudnám, hogy erre a bunkó stílusodra, hogy bukhatnak a nők. Mindegy is ne foglalkozzon vele hölgyem, nem volt gyerekszobája - vigyorgott továbbra is Naruto.

- Biztos, pár napja ismerem csupán, így nem foglalok állást- felelte.

- Majd, ha megismeri jobb lesz a véleménye. Lehet, jól titkolja, de ő a legjobb haver a világon. Ne hagyja magát becsapni ezzel a bunkó stílussal! Egyébként a nevem Uzumaki Naruto - nyújtotta felé a kezét.

- Örvendek, Haruno Sakura vagyok - fogadta a kézfogást.

- Ez a gyönyörűség pedig a mennyasszonyom, Hyuuga Hinata - engedte el Sakura kezét, és karolta meg fél karral a mellette álló sötét hajú nőt.

- Örülök, hogy találkoztunk - mondta halkan a nő.

- Számomra az öröm, de most mennem kell - szabadkozott.

- Egy pillanat, Itachiék kocsijával megyünk majd? - érdeklődött Sasuke.

- Nem, az anyám küld értünk kocsit - jutott eszébe, amit elfelejtett.

- Mikor lesz itt? - lett gúnyosabb a modora, hogy mindent neki kell kiszednie a nőből.

- Két óra múlva, de én már tényleg megyek - azzal elhagyta a lakást.

- Csak nem randiztok? - kérdezte bizalmasan Naruto.

- Mit képzelsz te rólam? Úgymond hálából elkísérem egy buliba, hogy a családja elhiggye, hogy van valakije - morogta idegesen, majd felszisszent a fájdalomtól, mivel felszakadt a talpán lévő seb, amit még az első este szerzett Kait jóvoltából.

- Jól vagy te barom? - kérdezte mérgesen Naruto, mivel gyűlölte, ha valaki ilyen lenézően beszélt egy másik emberről.

- De Naruto-kun, ne beszélj így a gyerek előtt - szólt rá Hinata.

- Mindegy szedjük össze a gyerkőc cuccát, és menjünk, hogy bunkófalvi uraság lenyugodhasson - nézett régi barátjára megrovóan Naruto.

- Ugyanabban a faluban nőttünk fel, szóval felesleges a duma - tette karba a kezét és sértődve elfordította a fejét.

- Az lehet, de én jó nevelést kaptam. Nem hiszem el, hogy ilyen tuskó vagy egy ilyen kedves nővel, csak, mert rossz kedved van. Lehet, hogy gyerekkorunkban menő volt, de már nem az. Így csak felszínes ostoba nők fognak rád bukni.

- Mióta baj az? Na, inkább olvasd el Hana utasításait, hogy mit szabad és mit nem! - nyomta oda a listát.

- Ennyi? - fintorgott, ahogy belelapozott. Látszott rajta, hogy semmi kedve elolvasni.

- Én is azt hittem, hogy felesleges fontoskodás, de még aznap este rájöttem, hogy mindenbetűje aranyat ér. Mondjuk, hogy lefekvés előtt muszáj pisilni küldeni, mert álmában behugyozik - mutatott a lapra, ahol a napi rutinnal kapcsolatos szabályok voltak.

- Miért nem ehet vacsora után csokit? - nézett fel rá.

- Amiért te sem ehettél, mert nem hagy titeket aludni - közölte.

- Mindegy, akkor nézzük a tiltott műsorok listáját. Te jó ég, egyáltalán be szoktátok neki kapcsolni a tévét? - meresztette nagyra a szemeit.

- Egy estét kibírtok, nekem két hetet kell, szóval a szádat befogod! - hozott ki a gyerekszobából egy táskát, amiben Kait cuccai voltak. – Holnap megyek érte, szóval addig ne öljétek meg egymást! - adta oda a táskát.

- Rendben - bólintott Naruto, aki kb. olyan izgatott volt, mint egy gyerek karácsonykor. Be akarta bizonyítani Hinatának, hogy nagyszerű apja lesz majd a saját gyerekeiknek is. – Gyere Pöttöm! - tárta ki a karjait Kait felé.

- Sasuke bácsi tényleg ennyire utálsz? - folytak a könnyek a szeméből.

- Dehogy utál - válaszolt a kérdezett helyett Naruto. – Csak tudod a falunkban az Uchiha klán tagjait ilyen nagyképű idiótáknak nevelték. Egyedül az apukádat nem sikerült elrontaniuk, aki anyukáddal úgy akartak felnevelni téged, hogy a lehető legtöbb szeretetet kapj. Lehet, hogy nincs hatalmas házatok, mégis te sokkal gazdagabb vagy lelkileg, mint a bácsikád - törölte le a fiú arcáról a könnyeket.

- Köszönöm Naruto bácsi - ölelte meg.

- Na, menjünk és hagyjuk készülni a randijára a bácsikádat! - vette fel, majd Sasukétől elvette a táskáját.

- Nincs igazad - mondta Sasuke, még egy pillanatra megragadta Naruto kezét.

- Te is tudod, hogy az van - fogta meg rendesen két kézzel a gyereket.

- Akkor holnap találkozunk Sasuke-kun - köszönt el Hinata, míg Naruto csak biccentett, majd elhagyták a lakást.

Sasuke ezután dühösen öklözött egyet a falba. Narutonak nehezebb sorsa volt, mégis a szüleitől több szeretet kapott, amire legbelül mindig irigy volt. Hiába nem nézte jó szemmel a falujuk, hogy ő a vezető törvénytelen fia, mégsem vesztette el soha a reményt, és láss csodát, hamarosan megnősül, feleségül véve az ország egyik leggazdagabb emberének legidősebb lányát.

De mi ez az érzés, csak nem féltékeny, és pont Nautora? Teljesen kizárt, csak a fáradság és a fájdalom miatt képzelődik. El is hessegette a gondolatot, és inkább zuhanyozni ment. Fürdés közbe figyelt rá, hogy a sebét ne érje víz, majd átkötözte úgy, ahogy Sakurától látta, óvatos lépésekkel bement a hálószobába, megszárította a haját, majd felöltözött. Ezután ma már másodjára bezselézte a haját, majd a tükörben megnézte az összképet. Valamiért nagyon jól akart kinézni, de nem értette miért. Végül betudta, mint szakmai ártalom, mivel a munkája során a külseje miatt gyakrabban esett az ügyfelek választása az ő cégükre, mint néhány tapasztaltabb konkurensére.

Annak ellenére, hogy fényképész volt, és sokat számított a munkája során a látszat, ő nagyon keveset adott a külsőségekre. Szeretett szabadan és a kedve szerint öltözködni, amihez testalkata szintén megfelelő volt, hogy minden jól állt neki.

Így elgondolkozva a szobában lévő digitális órára nézett, ahol látta, hogy még egy fél órája van hátra. Nagyot sóhajtott, és lassan neki kezdett felöltözni. Az egészhez nem igazán volt kedve, hiszen egy rakás orvos között bámészkodhat, miközben nem tud semmihez sem hozzászólni. Nem volt az a beszédes ember, de gyűlölte azt, ha mások lenézik őt, mert okosabbnak hiszik magukat, mint ő. Azonban már megígérte, szóval nem vonhatja vissza, de most jutott eszébe, hogy máskor ilyenkor egész napra Narutora fogja bízni a Törpét, hiszen a barátja úgysem kér érte semmit.

Miután felöltözött, a csuklójára felcsatolta a karóráját, és a tükörbe nézett. Ekkor megigazította az inge nyakát, és eszébe jutott, hogy jó lenne felvenni egy nyakkendőt is, de rövid időn belül el is vetette, mivel szenvedett ma eleget, nem hiányzik még ilyen nyomorék kínzóeszköz is. Ezután a belső zsebébe tette a tárcáját és a személyes iratait, na meg a telefonját is, hogy Naruto el tudja érni, ha valami baj van a kicsivel. Hirtelen elgondolkozott, hogy ő miért is aggódik egyikért is? Hiszen Naruto egy idióta, aki általában az agyára megy, mégis üres lenne az élete nélküle, míg a Törpe eddig semmi jót nem okozott az életében.

Hiába húzta volna tovább a készülődést, és odázta volna az elindulást, pontban elkészült, mikorra Sakura a kocsit ígérte. Nagyot sóhajtott, bezárta a lakást, majd átment a szomszéd ajtóhoz, ahol kopogott. Beletelt néhány percbe, mire Sakura ajtót nyitott, akin látszott, hogy még korán sincs készen.

- De gyors vagy – mondta kapkodva, miközben fél lábon szökdelt, hogy a cipőjét felhúzza a lábára.

- Te meg idegesítően lassú – mondta unottan, miközben szétnézett a csatatérré változtatott lakáson, ahol mindenhol ruhák voltak szétdobálva. Tudta jól, hogy sokáig válogatott a ruhái között, míg rá nem talált a megfelelőre.

- Pont jó a hangnemed, hogy hamar el tudjunk jönni – felelte, miközben nem sértődött meg, és az egyik fiókban kezdett el kutatni. Hamarosan egy nyaklánccal közelített Sasuke felé. – Ha lennél olyan szíves, ezt bekapcsolnád? – mutatta fel és hátat fordított a férfinak.

- Rendben – vette ki a zsebéből a kezét, majd a kérésnek eleget téve, bekapcsolta az ékszert. Ahogy hozzáért a nő meztelen vállához, kellemes bizsergés járta át a testét. – Kész van – közölte a nővel.

- Köszönöm – szaladt tovább, és a tükörnél a fülbevalóit igyekezett betenni a helyükre, ami valahogy most lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Sasuke kezdte elveszteni a türelmét, mikor a telefon megcsörrent. – Felvennéd? – kérte.

- Persze – sóhajtott fáradtan, majd a ruhakupac aljáról előszedte a vezetékes telefont, majd felvette. – Haruno Sakura lakása – mondta a kagylóba gépiesen.

- Hol van már az a nyomorult sípszó – hallotta a vonal túlsó végéről, hogy egy nő már igencsak részeg.

- Sakura nem ér rá per pillanat, mit üzen neki? – ráncolta a homlokát, hogy milyen idióta emberek vannak a világon.

- A sofőr az előbb telefonált, hogy ott van, és te még nem vagy sehol. Ajánlom, hogy ne futamodj meg, mert akkor soha többé nem védelek meg a nővéreid előtt – aztán letette. Sasuke fintorogva nézett a kagylóra, miközben visszahelyezte a helyére.

- Ki volt az? – jött elő ismét Sakura, akin már a kabátja is rajta volt.

- Gondolom az anyád, mert azt mondta, hogy a sofőr lent vár minket – felelte unottan.

- És milyen volt a hangja? Nagyon dühös? – lett kissé ideges.

- Inkább részeg – felelte rosszmájúan.

- Akkor nehogy pókerasztalhoz kerüljön, mert akkor neki annyi – lett ideges, és kapta fel a táskáját az egyik fotelból.

- Biztos – hagyta rá Sasuke, de már jó előre megvolt a véleménye a nő anyjáról.

Amint leértek a ház elé, jött az első megdöbbenés, mivel egy fekete limuzint küldtek értük. Sasuke gondolta, hogy nem kispályás vendégek lesznek ott, amitől még jobban elment a kedve az egésztől, nem csak az agyuk miatt vannak elszállva maguktól, hanem a vagyonuk miatt. Így belegondolva ő is ilyen lenne, ha Itachi nem rángatja el őt és Sai-t a faluból, hogy a saját erejükből legyenek valakik.

Amíg így gondolkozott felvették Sai-t és Inot is a nő lakásánál. Mindketten elegánsak voltak, Inon látszott, hogy némileg kihívóbban öltözött fel, mint Sakura, míg Sai ugyanúgy, mint Sasuke, annyi különbséggel, hogy míg Sasukén fekete ing volt, addig társán vörös. Ino ruhája nem látszott a hosszú kabátja miatt, csupán annyi volt biztos, hogy rövidebb a barátnőjéénél, mivel neki kilátszódtak a lábai. Sasuke ekkor döbbent rá, hogy meg sem nézte, hogy milyen ruhában jön a partnernője, annyira el volt foglalva magával. De most miért is gondolkodik ezen, hiszen amint megérkeznek, úgyis meglátja, amint levette azt a nyavalyás kabátot.

Habár a kabátból jól kilátszott a ruha alja, ami világosszürke volt. Ekkor a férfiban megszólalt a fényképész, aki tudta jól, hogy ez nagyon nem divatos, főleg egy estélyre megjelenni. Azonban mit is gondolkozik ezen, hiszen a nő megrögzött szürke kisegér szindrómában szenved, akkor ő mit idegesíti magát emiatt.

- Megérkeztünk – mondta közben Ino.

- A szörnyű gyerekkorom még rettenetesebb színhelye – mondta szomorúan Sakura.

- De hiszen ez Orochimaru háza – jegyezte meg Sai csodálkozva.

- Mivel az a féreg a mostohaapám – mondta gyűlölködve Sakura.