LAOM28 és Manci

 Készítsük ki Shikamarut!

Már három hosszú év telt el Asuma halála óta. Kurenai azóta egy gyönyörű kisfiúnak adott életet, és nevelte legjobb tudása szerint. Mindennél jobban szerette gyermekét, és annak apját is. A gyermek nevelése során nagy segítséget kapott csapatától, és halott szerelme csapatától is, legtöbbet Nara Shikamaru segített, hogy betartsa mesterének tett ígéretét. Mindig szakított időt arra, hogy munka előtt vagy után benézzen hozzájuk, és kicsit játsszon az egyre játékosabb gyerekkel. Kurenai hálás volt mindennemű segítségért, hiszen a kicsi eléggé lefárasztotta. Hálás volt Asumának, hogy ilyen nagyszerű tanárt választott gyermekének, így Shikamarunak maradt egy plusz cél, amiért nem hagyhatja el a falut, és mindenképpen túl kell élnie mindent.

Rövidke történetünk kezdetén, Shikamaru szokásához híven korán kelt, bár semmi kedve nem volt hozzá. Mivel anyja feltartotta, ezért nem tudott reggel bemenni Kurenaiékhoz, helyette szaladhatott az akadémiára, hogy megtartsa az óráját. Délután, mikor ment volna hazafelé, Iruka szólt neki, hogy még Tsunade várja az irodájában. Mélyet sóhajtott, mivel már egy ideje voltak vitái az öreg hölggyel, mivel nem rég nem hivatalosan megcsinálta a jonin vizsgát, és ezért a Hokage ANBU kiképzésre akarta küldeni, vagy csapatot adni neki. Úgy gondolta, hogy a fiatal fiú elpazarolja tehetségét az akadémiai tanítással. Shikamaru mikor megérkezett, kopogott, és hamarosan meg is kapta a belépési engedélyt.

– Jó napot Hokage-sama. Úgy halottam hivatott – lépett be, és zárta be maga mögött az ajtót. Kezeit szokás szerint zsebre tette, és arcán mérhetetlen unalom tükröződött.

– Igen, lenne itt egy csapat akiknek egy új sensei kellene, mert a jelenlegi szülési szabadságra fog menni – nyújtott át egy papírt a fiúnak.

– Nem érdekel, még csupán tizennyolc vagyok, és vannak nálam sokkal tapasztaltabbak is, szóval ez nem fog menni. Túlságosan kellemetlen – felelte, és a nyomaték kedvéért ásított is egyet.

– Shikamaru már nagyon kezdem unni ezeket a kifogásokat, az akadémián most nincs szükség a szolgálataidra, ezért valamit kezdenem kell veled – kezdett el lapozgatni a jelentések között, mire diadalmasan fel is kapott egyet. - Akkor rendben meg is találtam neked a megfelelő küldetést, és még ki sem kell tenned a lábad a faluból, sőt köteles vagy itt maradni – jelent meg eszelős mosoly az arcán.

– Tudom nem kéne, de megkérdezem, hogy mi lenne az? - sóhajtott mélyet.

– Egy szövetséges faluból az egyik elit ninja jön kis papírmunkára, és a szabadságát itt tölti – mosolygott sejtelmesen.

– Jól gondolom, hogy nő az illető? - vette ki a lényeget a nő mondani valójából.

– Ahogy mondod, ezenkívül míg meg nem érkezik a vizsgád hivatalos eredménye, addig egy vendég kunoichi szolgálja leszel. Megtanulod, hogy ne mondhatsz ellent a falu vezetőjének – húzta gonosz mosolyra az ajkait. Shikamaru érezte a szavai mögött a nő rosszindulatát.

– Rendben, egy hétig kibírom, akármilyen kellemetlen nőszemélyt is sóz a nyakamba, felelte tőle szokatlanul sok eltökéltséggel.

– Bejöhetsz – kiáltott az egyik oldalajtó felé Tsunade, mire az egyik mellék ajtóhoz, mire az említett nyílászáró kinyílt, és a fiú számára egy ismerős személy lépett be.

– Szia Bőgőmasina – vigyorgott a vendég. Shikamaru még nem fordult felé, de már átkozta magát, hogy belement. Egyetlen egy személy szólította így, akit soha nem tudott semmilyen észérvvel meggyőzni, ha esetlegesen tévedett.

– Gondolom nem kell bemutatnom titeket egymásnak. Temari míg itt tartózkodol, Shikamaru napi huszonnégy órán keresztül áll a te szolgálatodban áll. Akármit kérhetsz tőle, neki meg kell csinálnia, ha ellenkezne, akkor az súlyos következményeket vonna maga után, és egy időre csapatot kellene vállalnia. Szóval csak keményen – nyújtotta át a lánynak a szolgálati lakásának kulcsait, és egy darab papíron a címét is.

– Mindent köszönök – bólintott az érintett.

– Nem tesz semmit – mosolygott kedvesen a nő.

– Na gyere Hiszti uraság! - bökte meg az ott szobrozó fiút, aki éppen azon gondolkozott, hogy kunai kései egyikével kidurrantja a Hokage labdáit, amiért így kitolt vele. Kelletlenül a lány felé fordult, aki néhány évvel idősebb volt nála. Egy pillanatra elfelejtette minden dühét, mikor meglátta a lány szép arcát, de rögtön el is múlt a békés érzés, mikor Temari rávillantotta az eszelős vigyorát, amitől jobban félt, mint az anyjától.

– Kellemetlen nőszemély – sóhajtott mélyet Shikamaru, és zsebre dugott kézzel elindult az ajtó felé.

– Hé a szomszéd szobából hozd szépen a csomagom, ha már a szolgám vagy, ki is használom – mondta kicsit felsőbbrendűen.

– Kellemetlen – jegyezte meg, és irányt váltott, és bement abba a szobába, ahonnan a lány az előbb jött ki. Legszívesebben visszamondta volna a megbízást, de akkor Tsunade győzött volna, és azt semmi jóhoz nem vezetett volna, hiszen akkor olyan befolyása lenne felette, mint az anyjának. Köszöni szépen, de neki bőven elég Yoshino folytonos piszkálódását kibírnia. Mostanság elviselhetetlenebb az asszony, mivel tizennyolc év után újra előtörtek belőle az anyai ösztönök, amiket a fiával kapcsolatos rossz emlékek miatt igyekezett elfojtani.

– Veled sem valami kellemes az élet, elhiheted Nyafka, úgyhogy fogd be a hisztit és gyere! - keményedett meg Temari hangja.

– Megyek – sóhajtott mélyet és fogta meg a Homokfalu jelképével díszített hátizsákot.

– Mindent köszönök Tsunade-sama – hajolt meg Temari.

– Viszlát – köszönt el morcosan Shikamaru, gondolatban hozzátette, hogy: „banya, fullandnál bele a szakéba, te részeges vén boszorka”. Ilyen gondolatokkal a fejében kísérte ki régi megmentőjét az ajtón, akivel különös kapcsolat alakult ki közöttük. Soha nem mondták ki, de kölcsönösen tisztelték egymást és adtak a másik véleményére. Csendben haladtak egymás mellett az utcán, a szembejövő ismerősöknek köszöntek, de semmiért nem álltak meg. Mikor megérkeztek a lakáshoz. Shikamaru menekült volna, de Temari nem hagyta:

– Néhány dolgot jó lenne tisztáznunk, mielőtt elhúzod a beled felhőt bámulni te lusta pojáca – rángatta be a lakásba.

– Én érzem rosszul, vagy tényleg szemét módon becézgetsz, és egyre változatosabban? - kérdezte rosszkedvűen.

– Teljesen jól érzed – vigyorgott.

– Na akkor mond, hogy miben lehetek még szolgálatodra? - nyelte le a megaláztatást, amit jelenleg érzett.

– Nos először beszéljük meg a holnapi programot, mert én elsődlegesen dolgozni jöttem ide. Szóval holnap hétkor itt vagy, és hozol reggelit is, és utána elmegyünk a falu irattárába – csatolta le hatalmas legyezőjét a hátáról, miután levette cipőjét.

– Rendben – sóhajtott mélyet, és tudomásul vette, hogy a kis Asumot, csak délutánonként tudja majd látogatni.

– Ez nem volt, amúgy sem vitatéma, na most mész és hozol nekem valamit enni az egyik normális étteremből, míg én megyek és megfürdök – kezdte el kibontani haját, mivel szándékában állt kimosni a napok alatt felhalmozódott port belőle.

– Ha már ilyen orvul meghívatod magad vacsorára, akkor gondolásod is van, hogy mit szeretnél enni – tette karba a kezét, hogy biztos a legdrágább helyről kell neki, valami nagyon különleges vacak.

– Rád bízom, a lényeg, hogy ehető és főtt legyen, a többi nem tud érdekelni – tekintette lezártnak a beszélgetést, mivel már nagyon vágyott arra a fürdőre.

– Rendben – bólintott fáradtan, mivel ez még nem tűnt olyan teljesíthetetlennek.

– És valami jófajta teakeveréket is hozhatnál, étkezés után jól esne – borzolta meg kiengedett haját, mellyel sokkal másabbul nézett ki az arca, mivel most olyan kedvesen angyalinak hatott szelíd mosolyával. Shikamaru most el sem tudta képzelni azt az eszelős vigyort, amivel megfélemlíti a gyengéket.

– Még valamit? - kérdezte lágyabb hangon.

– A te aktivitásod mellett ennyi is bőven elég lesz – rántotta vissza a valóságban a lány gúnyos hangneme.

– Akkor nem sokára itt vagyok – sóhajtott fáradtan, miközben átkozta magát, hogy egyáltalán felmerült benne, hogy a lány kedves volt hozzá. Valahogy nagyon rosszul esett neki, hiszen racionális gondolkodású emberként nem gyakran csalódott, főleg nőben nem, hiszen tőlük soha nem várt semmi jót. Akkor miért pont a világ legerőszakosabbjától várná el ezt.

Igyekezett elintézni a kért dolgokat, hogy minél hamarabb szabadulhasson a zsarnoki nőszemélytől. Szívesen benézett volna Kurenaihoz, de inkább hanyagolta a dolgot, hiszen nem akarta késéssel felbosszantani jelenlegi főnökét. Éppen normális kajáldát keresett, mire belefutott apjába.

– Hé Shikamaru, anyád nagyon vár otthon az ebéddel. Eléggé fel van paprikázva, úgyhogy nem húznám tovább az idegeit – közölte fiával olyan közömbös stílusban, ahogy ő is beszélni szokott.

– Kellemetlen – sóhajtott.

– Talán küldetést kaptál? - vonta fel szemöldökét.

– Tsunade befogott a Kazekage nővérének szolgájának, és minden ostoba parancsát teljesítenem kell – vakarta tarkóját.

– Azt javaslom, hogy menj haza anyádhoz, és ő majd ad tanácsot, hogyan fordítsd a helyzetet a magad javára – karolta át félkarral fia nyakát hátulról.

– Végül is, ha egy ijesztő nőt semlegesítenem kell, akkor ezt egy másik ijesztő nő segítségével tehetem meg – gondolkodott hangosan, mire Shikakutól kapott egy taslit. - AÚ, ezt most miért kaptam? - dörzsölte a hősi sérülést.

– Anyád egy szeretetre méltó asszony, akit nagyon szeretek, és ha úgy adódna megint őt venném el – adott hangot érzelmeinek. Shikamaru inkább ráhagyta a dolgot, mivel tudta, hogy ilyen dilis egyéneknek nem használ az ésszerű beszéd. Hazament, ahol anyja számon kérte, hogy miért nem ért haza időben, mire Shikamaru beszámolt Tsunade szemét húzásáról. Yoshino meglepődve tapasztalta, hogy fia szemeiben egy furcsa fény csillan, mikor a lányról beszél, és már korábban is beszélt róla Shikaku, hogy megmentette legelső chunin küldetésén egyetlen gyermeke életét. Jól emlékezett ő is a lányra, hiszen látta a mérkőzést, mikor Shikamaruból chunin lett. Felelevenedtek benne a vegyes érzések, mikor a fiát úgy lökték be az arénába, és az emberek megdobálták, de aztán egy intelligens és izgalmas harcot láthattak tőle.

Shikamaru már várta a leordító szent beszédet, amivel anyja lekiabálja a fejéről a hajat, de meglepődve tapasztalta, hogy ez nem történt meg. Sőt Yoshino két adag ételt csomagolt össze.

– Tessék itt van az étel, vidd el neki. Ennyit megérdemel, ha már vigyázott a lusta hátsódra azon a küldetésen – nyújtotta át a két dobozt.

– Köszönöm az ő nevében is – megpróbált kivételesen udvarias lenni, ha már az anyja is ilyen szokatlanul kedves. Még vett az egyik boltban egy vegyes teakeveréket, mivel nem tudta, hogy a lánynak milyen az ízlése, és ne ebből legyen a vitatéma.

Mikor megérkezett a lakáshoz benyitott, mivel többszöri kopogás után sem kapott választ. Az egyik szobából csobogó hangokat hallott, amiből gondolta, hogy a lány még fürdik. Ahogy elhaladt az ajtó mellett halk dúdoló hangot hallott. Annyira elbóbiskolt, hogy leborította a lány által kipakolt tekercseket.

– Bőgőmasina te vagy az? - hallotta meg Temari ijedt hangját.

– Igen – kiáltotta a fejét fogva, hogy már megint kezdődik a hülye becézgetése a lánynak.

– Lehetőleg ne csinálj kupit, míg végzek! - hallotta, hogy a lány visszacsobban a vízbe. - Mindent elintéztél?

– Igen – felelte, miközben levette mellényét.

– Kiestem a dallamból miattad, úgyhogy énekelj nekem! - jutott eszébe a lánynak egy újabb szívatás, amivel bosszanthatja a fiút. Shikamaru nagy kelletlen elkezdett egy régi dalt, amit még régen hallott anyjától, még kisgyerek korában. Temari mosolygott, hogy még erre is rá tudta venni. Ahogy hallotta, hogy a hamis szólamokat elmosolyodott. - Ennél még Gaarának is jobb az énekhangja – mondta kicsit lekicsinylően.

– Ez van, ezt kell szeretni – nem hagyta magát.

– Hoztál valamit enni? - váltott témát?

– Igen – sóhajtott mélyet a fiú.

– És mit? - érdeklődött.

– Fogalmam sincs, amit anyám pakolt – ásított egy jókorát.

– A mama pici fia – kötekedett Temari.

– És akkor mi van, te meg a mama kicsi lánya – kezdett elege lenni.

– Az nehezen, mivel anyám meghalt Gaara születésekor – lett szomorú a lány hangja.

– Bocs, nem akartam. Kérsz egy teát? - próbált javítani a helyzetén.

– Igen – felelte, bele sem gondolva, hogy ezzel mit okozott. Shikamaru elkészítette a kért italt, és mikor elkészült nagyot sóhajtott, és a bögrével a fürdőszoba felé vette az irányt.

– Temari – kopogott be az ajtón Shikamaru.

– Igen? - jelezte, hogy bent van. Shikamaru engedélynek értelmezte, hogy bemehet.

– Itt van a teád – közölte a fiú, a következő percben fordította is el a fejét, mivel Temari készült kiszállni a kádból. Amint felfogta, hogy a fiú meztelenül látja, rögtön vissza is ült a védelmet jelentő vízbe.

– Te idióta – kiabált rá Temari.

– Bocs, itt lesz a teád – tette oldalra és vörös fejjel iszkolt is kifelé a helyiségből. Nagyon felzaklatta, hogy így látta a lányt, valami megfogalmazhatatlan érzés kerítette hatalmába, amit mások izgalomnak neveznek, csak eddig főhősünk számára ismeretlen érzelemnek számított ez az érzés. Hamarosan kilépett Temari a fürdőből, gyönyörű testét csupán egy törölköző takarta.

– Most felöltözök és utána még számolunk ezért a szemtelenségért – fenyegette meg a fiút, és azzal felkapva hátizsákját elvonult az egyik helyiségbe, amiről gyanítható volt, hogy a hálószoba. Shikamaru leült konyhaasztalhoz, és a fejét fogva várta a halált. Néhány perc múlva Temari felöltözve jött ki a szobából.

– Figyelj én nagyon sajnálom, ami az előbb történt – próbálta kibékíteni, mire egy hatalmas pofont kapott.

– Az előbb rám nyitsz, most meg közlöd velem, hogy rondának tartasz. Mi a jó eget gondolsz rólam te tapló – remegett a dühtől.

– Én nem akartam Temari – próbálta kibékíteni.

– Fogd be! - parancsolt rá. Shikamaru csak bólintott, és leültek enni. Nem esett a továbbiakban köztük több szó. Temari eléggé meg volt bántva, és még csak tetézte a bajt, hogy az anyja is szóba került.

– Akkor még szükséged van rám a mai napon? - kérdezte Shikamaru az evés végeztével.

– Mosogass össze! - vetette oda fogvégről. A fiú jobbnak látta nem ellenkezni, és megtette, amit kért. Érezte, hogy most nem éppen tanácsos a lánnyal ujjat húzni. A munka végeztével a lány elé állt.

– Gondoltál még valamit mára? - kérdezte kicsit fáradtan.

– Mára ennyi, azt hiszem most lefekszem aludni. Hazamehetsz – küldte el.

– Rendben, akkor holnap – azzal elhagyta a lakást.

Másnap szótlanul dolgoztak egymás mellett az irattárban. Shikamaru próbálta valamivel megbékíteni a lányt, de nem tudta pontosan mivel. Ez az állapot két napig tartott, mire Temari ismét mosolyogni tudott. Bár elképzelhető, hogy ez legutolsó álmának volt köszönhető, miközben Shikamarut meztelenül látta maga előtt, a lényeget csupán egy kötény takarta, és úgy próbálta minden egyes kérését teljesíteni, bár általában ügyetlenkedett, elesett. Mikor felébredt reggel kicsit zavarodott volt, de mikor meglátta a fiút aznap reggel a reggelijével, nem tudta megállni mosolygás nélkül. Shikamaru inkább nem akarta tudni, hogy mi annyira vicces a lényeg, hogy a lány ismét a régi.

Újra tudtak beszélgetni, és újra ugratták egymást. Minden jól volt, ahogy volt, csupán egy embernek nem tetszett a helyzet, mégpedig Tsunadénak, aki arra számított, hogy a fiú inkább feladja a makacs ellenállását vele szemben és végre hajlandó lesz úgy cselekedni, ahogy elvárja tőle. Bánatára egyre őszintébbnek és mélyebbnek látszik a barátsága Temarival. Éppen a kórházban vizitelt, mikor összetalálkozott a gyermekét kivizsgálásra hozó Kurenai-jal. A kis Asumo szokás szerint kis eleven volt, akár Asuma kiskorában. Az idős nő fején ekkor gonosz terv villant át, amivel majd megkeseríti a kis minta párocska életét, ha már Temarira sem tudott számítani.

– Kurenai, beszélhetnénk? - kérdezte miközben a nő mellé lépett.

– Persze Hokage-sama – bólintott Kurenai, akit kissé idegesített a gonosz mosoly.

– Lenne egy óriási kérésem – azzal beszámolt az ötletéről.

– Rendben, számíthat ránk Tsunade-sama – egyezett bele az ifjú anyuka.

– Akkor nem bánod, ha ezt az ártalmatlan kis szert beadnánk Asumonak, hogy kicsit hiperaktívabb legyen? - mutatott fel egy fiolát.

– Szerintem így is elég eleven, ha több napot össze van vele zárva az ember, akkor nagyon hamar lefárad, és ez alól Shikamaru sem kivétel, és csak nehezíti a dolgát, hogy Temari sem az a nagyon türelmes fajta, úgyhogy semmi szükség a szerre – hárította a falu vezetőjének felvetését.

– Hát jó rendben, a te gyereked – sóhajtott kissé csalódottan. Biztosra akart menni, bár belátta, hogy ehhez egy gyereket így manipulálni nem a legjobb.

– Rendben, akkor én beszélek Yoshinoval és Shikakuval, te rendezz el a fiadat! - osztotta ki a feladatokat. Ezután Tsunade felkereste a Nara birtokot, és elbeszélgetett a fiú szüleivel. Yoshinoval megállapodott, hogy a nő meglátogatja a szüleit, míg Shikaku egy könnyedebb küldetésre küldi, így a háttér ellátást sikeresen elvágta. Kurenait, pedig egy néhány napos nyaralásra küldi az egyik fürdővárosba, ahol pihenhet kicsit, amíg gyermeke az őrületbe kergeti Shikamarut és Temarit.

Mikor eljött a másnap, akkor végre a kis pár kivételesen nem az irattár felé vette az irányt, hanem a városban sétálgattak. Ekkor jelent meg előttük Kurenai gyermekével a kezében, és egy hatalmas csomaggal.

– Sziasztok, jaj de örülök, hogy megtaláltalak Shikamaru. Csak te segíthetsz rajtam, el kell utaznom és nem tudom kire hagyhatnám Asumot. Rád bíznám néhány napra – nyomta a gyereket halott szerelme tanítványának kezébe, majd a vállára akasztotta a gyermekápolási holmikkal megtömött táskát.

– De Kurenai, ez nem fog menni – próbált ellenkezni.

– Ugyan már, most is éppen randin vagy, úgyhogy erőltesd meg magad egy kicsit! - mondta mintha meg sem hallotta volna a fiú tiltakozását. - Jó legyél kicsim, a mama néhány nap múlva itt van, addig ne készítsd ki Shikamarut – búcsúzott el fiától, aztán egy pukkanással köddé vált.

– Ez kellemetlen – jegyezte meg Shikamaru, miközben Temari majd felrobbant a méregtől, hogy a fiúval egy párnak nézték őket megint. Nem értette, hogy miért van ez mindig, amikor idejön a Levélfaluba.

– Ahogy mondod – morogta Temari, mire a kisfiú elkezdett sírni.

– Jól van na, nem lesz semmi baj – próbálta vigasztalni, de a gyerek csak még jobban sírt. - Vigyük el hozzánk, anyám úgyis tudja, hogy mi ilyenkor a teendő! - javasolta Shikamaru, miközben egyre kínosabban érintette, hogy egyre többen nézik meg őket az utcán a síró gyerek miatt.

– Menjünk – bólintott Temari. Hamar elérték a nagy Nara birtokot, amiről Temarinak nem is volt tudomása, hogy mekkora a fiú vagyona. Most kicsit irigyelte, hogy minden rendben van vele anyagilag, és teljes családban él. Bementek a hatalmas házba, ahol a fiú rögtön az anyját kezte el keresni.

– HAHÓ. Anya, apa itthon vagytok? - kiabálta, de válasz nem érkezett. Temari közben lassú léptekkel követte.

– Igazán szép házban laksz – dicsérte meg a házat.

– Köszönöm – bólintott, miközben egy levelet talált a konyhaasztalon.

– Mit írnak? - kérdezte a lány, mivel sejtette, hogy üzenetet hagytak a fiúnak.

– Hogy az a... - fojtott el egy káromkodást. - Mindkét ősöm elutazott. - jelentette be.

– Akkor most mit csinálunk? - kérdezte Temari, akinek kezdett megfájdulni a feje a gyereksírástól.

– Azt hiszem nekem kellesz tisztába tenni – mondta kissé elszontyolodva.

– Mennyi idős is? - kérdezte Temari.

– Nem rég múlt két éves, lassan itt lesz az ideje, hogy szobatiszta legyen fektette le a nappaliba az egyik kanapéra a gyereket, majd kibontotta a ruháját. Amint lekerült róla a nadrágja érezték a probléma szagát.

– Alkotott a kis ember – fogta be az orrát Temari, miközben figyelte, ahogy a fiú szerencsétlenkedik a babával.

– Kellemetlen, de ez már csak így van – bontotta ki a pelenkát, majd a táskában kezdett tiszta pelus és hintőpor után kutatni.

– Nem vagy valami gyakorlott – jegyezte meg orrhanggal Temari, aki jót mosolygott a fiú kétségbeesett arckifejezésén.

– Eddig csak néha láttam, ahogy Kurenai tisztába tette – találta meg a tiszta pelenkát, éppen tette volna Asumo alá, mire szemen pisilte mestere gyermeke. Temarinál itt szakadt el a cérna, harsány nevetésbe kezdett. Shikamaru korán sem találta ilyen szórakoztatónak a helyzetet, mivel a kis pisibajnok a kanapét díszítő takarót is eltalálta.

– Megtiszteltek – rázkódott a nevetéstől a lány.

– Na jó, én engedek neki vizet, és megfürdetem, utána meg én is leöblítem magam, és az eltalált ruhákat beleteszem a mosógépbe – vázolta a programot a fiú, mire vette volna fel a gyereket, de az megrúgta és lefordult az ágyról. Alulról pucéran elkezdett szaladni, mintha csak azt akarná, hogy a fiú elkapja.

– Elkapod, amíg én megcsinálom a fürdővizet? - kíváncsiskodott Shikamaru.

– Na jó – sóhajtott Temari, aki már kezdte érezni az elkövetkező rossz időket. Először lecsatolta a hátáról a fegyverét, majd a gyerek után iramodott. Shikamaru közben felment az emeleti fürdőszobába, és elkezdett vizet engedni a kádba. Temari közben sikeresen elkapta a kis szökevényt. Tudta, hogy a fiú az emeletre ment fel, ahol az egyik helyiségből hallotta a vízcsobogást. Gondolkodás nélkül benyitott, amit meg is bánt, mivel Shikamaru félmeztelen volt, mivel semmi kedve nem volt a levizelt holmikban lenni.

– Úgy látom nálad nyugodtabb – állapította meg a fiú, fel sem fogva, hogy hiányos öltözékben van a lány előtt, aki eléggé elvörösödött.

– Nem hittem, hogy előbb te akarsz megfürödni – fordította el tekintetét, az izmos mellkasról. Nem is gondolta volna, hogy a bő pulóver alatt ilyen felsőtestet rejteget a fiú.

– Szó sincs róla, csak kellemetlenül érint, hogy bűzölgő ruhában feszítsek, főleg melletted – ment oda hozzá, és vette át a gyereket, aki közben elég jó kedvű lett. Shikamaru letette a földre, és levette róla a pulóverét, és a további felsőruházatát. Míg oldalra rakta volna a levetett holmikat, a kis pöttöm ravaszul menekült volna, de Temari még időben útját állta az ajtóban.

– Azt már nem aranyom – csillogtak a szemei, és felvette az ölébe ismét a gyereket, aki immár teljesen meztelen volt. Shikamaru elvette újra tőle, és beletette a kellemes hőmérsékletű vízbe, mire Asumo csapdosva kezdett el visongatni, mivel nem tetszett neki a helyzet. Az idősebb fiú nem akarta erősen megszorítani a hangos gyereket, de mivel már mindketten vizesek lettek, könnyedén kicsúszott a kezei közül. Temari úgy döntött, hogy jobb lesz segíteni neki, mivel így soha sem végeznek. A kád szélére ült, és elkezdte dúdolni azt a dallamot, amit megérkezésekor dúdolt fürdés közben, mire Asumo sokkal nyugodtabb lett a kellemes női hangtól. Hagyta, hogy lemossák róla az incidens minden emlékét, majd boldogan játszott a vízben, miközben minden mozdítható flakont levetetett a polcról, és tengeri csatát játszott. Temari ruhájára is rendesen jutott a vízből, de jelen pillanat nem bánta.

– Kedvel téged – jegyezte meg hirtelen Shikamaru, miközben meglátta a lány békés arcát, ahogy a gyerekre tekint. Valami új érzés járta át, és nem tudott ellenállni a késztetésnek, és közelebb hajolt a lányhoz, aki ijedtében elhúzódott tőle, és a kádban kötött ki Asumo mellett, akit egyáltalán nem zavart a fürdőpartner ténye.

– Most látod, hogy mit csináltál? - bosszankodott, miközben kikecmergett a fürdőkádból.

– Nyugi van, még velem sem közölték így, hogy rosszul csókolok – mosolygott.

– Az nem kifejezés – állt végre két lábra, miközben azt vizsgálta, hogy ruhája mennyire lett vizes. Bánatára kevés rész maradt szárazon.

– Mindjárt nézek neked valamit anyám szekrényében! - ajánlotta fel, miközben a dühtől kipirult arcot nézte.

– Ajánlom, hogy normális legyen és ne valami sátorponyva, amibe még ötször beleférnék – figyelmeztette. Shikamaru csak mosolygott, és gyorsan bement szülei szobájába, ahol keresett anyja régi ruhái között egy szebbet. Végül egy hosszú fehér ruhára esett a választása, amin zöld indaszerű minták voltak. Még jó volt Yoshinora is, de ő úgy gondolta, hogy ilyen kihívó ruhát ne vegyen fel egy férjezett nő, akinek ilyen idős fia van. Visszament a fürdőszobába, ahol Temari kivette a kihűlőfélben lévő vízből a kis kellemetlen személyiséget, és igyekezett szárazra törölni. Az egész olyan volt, mint egy anya-fia kapcsolat. Temari nagyon gyengéden bánt a gyerekkel, szinte senki sem gondolta róla, hogy egy kemény és rettegett harcos.

– Innen átveszem, tessék itt egy ruha, ami szerintem jó lesz – nyújtotta át a lánynak.

– Köszönöm – bólintott. - Mond csak, hol tudnám átvenni? - érdeklődött, mivel nem szándékozott megint meztelenül mutatkozni a fiú előtt.

– Menj be valamelyik szobába itt az emeleten, addig én odalent felöltöztem a pisikirályfit – bugyolálta be egy törölközőbe a megszeppent Asumot.

– Rendben – egyezett bele Temari, és az első útjába kerülő szobába bement, ami történetesen Shikamaru birodalmába vezetett. Gyorsan magára vette a ruhát, majd szétnézett. Egy rendetlen fiú szobában találta magát, ahol megtalálta a saját képét is a barátok között, bár azon kevesek közé tartozott, amik nagyobbak voltak, vagyis a fiú számára fontosabb személyeket ábrázoltak. Jól esett neki ezt látni, és boldogan szaladt le a földszintre, ahol az ifjú uraság tiszta pelenkát és tiszta ruhát is kapott.

– Csodásan áll – bókolt Shikamaru a lánynak.

– Köszönöm – pirult fülig.

– Megkérhetlek rá, hogy figyelj rá, amíg kimosom a hajamból a vizeletet, és berakom a mosógépbe azokat a dolgokat, amiket összepiszkított – kérte meg a lányt.

– Rendben – bólintott. Shikamaru gyorsan összeszedte a koszos holmikat, és ment be a földszinten lévő zuhanyzóba, ami össze volt kötve a mosókonyhával. Berakott minden holmit a gépbe, és beindította, míg ő maga felszaladt az emeletre, és az ottani fürdőszobában fürdött meg. Közben Temari megtalálta a közös hangot Asumoval. Mikor Shikamaru visszaért, ők ketten nagyon jót játszottak a nappali padlóján.

– Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én éhes vagyok - nézett végig a két játszó felen.

– Jó ötlet, csinálj valami ehetőt! - adta ki a parancsot, mire Shikamaru előbb elkezdett keresni Asumo babatáskájában valami eledelt a gyereknek, megfeledkezve arról, hogy az ő korában már teljes értékű táplálékot kaphat. Mivel nem talált semmit a konyhába ment, ahol szerencséjükre Yoshino hagyott több napra ételt nekik. Jó hangulatban megebédeltek, ami elég későre esett, de így is jó volt. Az étkezés után teljesen elfáradtak, ezért nagyon könnyen eltudták altatni a kis eleven gyerkőcöt is. Shikamaru a vendégszobába vezette őket, ahol hatalmas ágy volt, és lefektette az elszenderedő Asumot.

– Beszélhetnénk? - kérdezte, miközben az alvó csöppséget figyelték.

– Mondd! - mosolygott kedvesen.

– Miért húzódtál el valójában előlem, mikor meg akartalak csókolni? Ennyire nem tartod valószínűnek, hogy mi ketten? - lepődött meg maga is a kérdésen.

– Szó sincs róla, csak megleptél. Tudod te úgy élsz a fejemben, mint a legnagyobb nőellenes tag a világon, aki a kisöcsémmel egyidős. Nem akarok a nővéred lenni, tudom a korodhoz képest nagyon is érett vagy, érettebb, mint én, de akkor is, hirtelen ért – pirult el.

– Akkor javaslom próbáljuk meg még egyszer, de most ne húzódj el – ölelte át a derekánál egyik karjával, míg másik kezével a nyakát támasztotta meg. Temari ajkai remegtek, miközben azt várta, hogy a hűvösen magabiztos ajkak az övéhez érjenek. Most nem ellenkezett, csupán átadta magát az érzésnek.

– Tévedtem, egész ügyes vagy Bőgőmasina – mosolygott a csók végén.

– Teljesen beléd szerettem te őrült és félelmetes nőszemély – majd egy újabb csókkal fogta be a száját, hogy nehogy akadékoskodni tudjon.

– Én is szeretlek, de lusta semmirekellő pojáca – szakította meg a csókot.

– Akkor jó – mosolygott, és szorosan átölelték egymást. Ezentúl ők egy pár voltak, és senki nem állhatott szerelmük útjába. Sem a Hokage, sem a Kazekage, sem Yoshino, sem egy hisztis mindent lepisilő kisbaba.