Készítsük ki Temarit!
Csonttörések, és azok következményei
- Édes magány, és nyugalom – terpeszkedett el házuk nappalijának hatalmas kanapéján Shikamaru, szülei második nászútra utaztak házasságuk huszonötödik évfordulója alkalmából. Már régebben el akart költözni, mert zavarta az anyja állandósult szekálása. Azonban, most végre senki sem fogja zaklatni két kényelmes héten keresztül. Éppen most vannak a chunin vizsgák is, és minden el van intézve vele kapcsolatban, szóval ez sem lesz probléma. Az élet nem is lehetne szebb, maximum egy jó shougi játékos társasággal, de nélküle is tökéletesen megfelel.
Éppen élvezte volna tovább a semmittevést, mire látogatója érkezett egy chunin személyében. Bánatára most véget ért a nyugalom, mivel valami idióta elkeverte a papírokat, és nem tudják, hogy mi is a menetrend holnap. Most persze megint mehet, és a kellemetlen munkába vetheti magát. Összeszedte a cuccát, felöltözött és nagy ásítozva elindult az akadémiára, ahol nagy fejetlenség uralkodott.
- Mi történt itt? - kérdezte unottan.
- Valami hülye liba ellopta az összes papírt, amin az aláírásod szerepelt – mondta bosszúsan Ino.
- Kellemetlen – sóhajtott nagyot.
- Mit kellemetlen, ez katasztrófa. Légy szíves valamit kitalálni, mert holnap hatalmas botrány lesz ebből – ordította le csapattársa fejét.
- Nyugalom! Hol kellene lenniük az iratoknak? - tette a szőke lány vállára a kezét.
- Az irodában, a szekrénybe, de nincs mind ott – látszott rajta, hogy nem fog menni a lenyugodás.
- Nézzünk szét jobban, és hátha rájövünk a nyomokból, hogy hova is lettek. Igaz azóta nem voltak sokan a helyiségben? - úgy tűnt az ő nyugalma megingathatatlan.
- Persze, Izumo és Kotetsu lezárta a termet, senki se mehetett be, ezt Ibiki parancsolta, míg az ANBU meg nem érkezik – sietett a válasszal.
- Rendben, akkor valakit küldj el Kibáért, mert szerintem vele többre megyünk, mint a díszes ANBU-nkkal a tettes biztos hagyott szagnyomot – vélekedett Shikamaru.
- Ez egy jó ötlet – bólintott az éppen megérkezett Ibiki.
- Nara remélem, hogy nem megint te kavartál valami bajt, mert esküszöm a két kezemmel fojtalak meg, te haszontalan idióta – érkezett meg Temari is, aki nagyon nem volt boldog, hogy a fürdőből elrángatták.
- Én is csak most érkeztem, de mindenképpen hibáztatni akarsz, adj félórát, és ígérem, hogy lesz egy név, és felőlem különös kegyetlenséggel meg is gyilkolhatod – hagyta rá.
- Akkor mire várunk még? - tárta szét a karját Temari, akinek még vizes volt a haja.
- Mondjuk rám – jelent meg Kiba, aki Inoval érkezett.
- Na gyerünk, tudjuk meg, hogy ki lopta el a papírokat, utána meg kapjuk el, és menjünk vissza pihenni, mert holnap hosszú és kellemetlen napunk lesz – ásított Shikamaru miközben feloldotta az ajtón lévő pecsétet, majd beengedve Kibát és Akamarut.
- Kik vannak a szervező bizottságban? - kérdezte az orrát dörzsölve Kiba.
- Akiket itt látsz. Ide csak mi léphettünk be – közölte Shikamaru.
- Akkor csak egy személy illatát érzem, aki ma járt itt – állt fel.
- És mégis ki volt olyan elvetemült, hogy lenyúlja a papírokat? - kérdezte ingerülten Shikamaru.
- A kódfejtő osztagtól a kis rajongód – vigyorogta az agyaros képű fiú.
- Az a pápaszemes béka, aki megfésülködni nem tud? - kérdezte türelmesen Temari.
- Igen – vágták rá kórusban a jelenlévők.
- Kár, őt nem érdemes leütni, mert még jót tennék vele. Na mindegy, ki jön velem, visszaszerezni a papírokat? - tette csípőre a kezét Temari.
- Majd Izumo és Kotetsu elintézi, nem hiányzik, hogy bárkit is kivégezz. Majd megkapja a méltó büntetését – ellenkezett Ibiki.
- Miért véded ennyire? - kérdezte a lány.
- Mert az apja sokat segített nekem kódok feltörésében.
- Így érthető, na jó nem ölöm meg. Csak hozzák vissza épségben a papírokat – ült le a kifosztott irodába Temari.
- Megyünk – a két említett, akik alig egy óra múlva hiánytalanul vissza is hozták a papírokat.
- Minden rendben van velük? - kérdezte Temari.
- Nem egészen, mivel mindegyikről kivágta Shikamaru aláírását mutatott fel egy lyukas lapot Izumo.
- Azt a rohadt – fogta a fejét.
- Nincs más lehetőség, holnapra újra kell írni az összeset – mondta Ibiki.
- Na ne – ellenkezett Temari.
- Kellemetlen – felelte Shikamaru.
- Megtépem azt a rohadt némbert, aki ezt merte tenni – ropogtatta a kezét.
- Inkább a kezdjetek neki a munkának, intézek nektek ellátmányt, estére meglegyen! - parancsolt rájuk a vallató tiszt, mire kelletlenül letelepedtek az egyik kicsiny irodába. Egész jól is haladtak, mikor a fiú gyomrának morajlása megzavarta őket.
- Egyél, már valamit – zsörtölődött Temari, aki még mindig dühös volt, hogy a fürdőt ott kellett hagynia.
- Még nem hozták a vacsorát – ellenkezett Shikamaru.
- Nem érdekel, akkor meg fogd vissza a gyomrod, mert idegesít – akadt ki.
- Szerintem a pasihiány idegesít. Éppen bepasiztál volna, mikor hívtak – világított rá a problémára.
- Mintha bármit is tudnál – bosszankodott.
- Látom rajtad, hogy remegsz, mint akit már nagyon régen nem tettek boldoggá – nézett a lány remegő kezére, és a libabőrös karjára.
- Pofa be, és dolgozz! - mire nyílt az ajtó, majd Kotetsu és Izumo lépett be két tányér gőzölgő, és ínycsiklandozó ramennel.
- Végre – élénkült fel a fiú, és elvette az egyik tál ételt, majd a füstölgő Temaritól oldalra ült le. - Ez még nagyon forró, na mindegy – vette el Temari kis legyezőjét, és kezdte el legyezni az ételt, hogy gyorsabban hűljön.
- Te arcátlan – idézett meg egy tekercsből egy sokkal nagyobb legyezőt, és nagyot lendítve vele a fiú felé elsodorta az asztallal együtt, kivéve a falat. Mivel a harmadik emeleten voltak, Shikamaru egész nagyot esett. Mindennek tetejébe az egészet látta a Tűzországának földesura is, aki személyesen akarta felkérni a fiút, hogy lépjen be testőrségébe.
- Jól vagy? - siettek többen a segítségére.
- Azt hiszem valamim eltört – nyögött fel.
- Azonnal vigyétek kórházba – parancsolta a földesúr, mire felsegítették a sérült fiút. Temariban volt némi bűntudat, de ismerte annyira Shikamarut, hogy esni nagyon jól tud, vagyis valószínűleg nem tört el semmije. Alig egy óra múlva tért vissza a fiú a Hokage és a Földesúr kíséretében. Temari majdnem elnevette magát, hiszen a fiú olyan idétlen képet vágott, míg az összkép korán se volt ilyen mulatságos, mivel mindkét kezet be volt gipszelve.
- Ilyen komoly lenne? - kérdezte közömbösen.
- Igen. Temari fontos dologról kell beszélnünk – mondta veszedelmesen a Hokage.
- Hallgatom Tsunade-sama – bólintott engedelmesen.
- Nagy felelőtlenség volt ezt tenned Shikamaruval. Most magatehetetlen – mire a fiú közbevágott.
- Azért nem egészen – ellenkezett.
- Egyedül vagy, nincs aki segítsen neked, ezt te is jól tudod – nézett veszedelmesen a fiatal beosztottjára.
- Megoldom – fordította el duzzogva a fejét.
- Én már megoldottam. Temari fog ápolni, míg a szüleid haza nem érnek – tette karba a kezét.
- De az még egy hét – sápadt le.
- Pontosan. Temari, légy oly jó, és engedelmeskedj, mert a földesúr így is mérges rád, mivel úgy volt, hogy végre el tudja vinni a testőrségébe Shikamarut – magyarázta. - Azonban most közröhej tárgyává tetted, hogy egy kis szél, és összetörik – akadt ki a kage.
- Mintha nem látta volna, hogy kivittem a falat, szóval nem csupán egy kis szél – ellenkezett Shikamaru.
- Te hallgass, ha már nem tudtál úgy esni, hogy ne törjön el semmid! - nézett rá borús tekintettel. - Majd Gaarával megbeszélem a dolgot, szóval most menjetek szépen haza! - küldte el őket.
- Nem engedem be a családi birtokra ezt az őrült nőt. Mi van ha megöl, ha kettesben maradok vele? - kérdezte felháborodva Shikamaru.
- Igyekezz nem meghalni – paskolta meg a fiú arcát a kage.
- Küldhetek néhány embert a testőrségemből – ajánlotta fel a földesúr.
- Boldogulok én magam is – utasította vissza a segítségeket.
- Shikamaru gondolkozz már egy kicsit, hiszen te szoktál. Két törött karral, mit tudsz csinálni? - kérdezte dühösen Tsunade.
- Megoldom – erősködött.
- Na jó, hajlandó vagyok naponta egyszer élelmet vinni neki – tette karba a kezét Temari.
- Ott maradsz a Nara birtokon, és gondoskodsz róla. Legalább addig is jó helyen leszel, és nem utolsó sorban biztonságban – morogta az idősebb szőke nő.
- Talán veszélyben lennék? - vonta fel a szemöldökét Temari.
- Még nem, de ha tovább hallgatom ezt az értelmetlen beszédet, akkor könnyedén lehetséges, hogy a testőrségemnek adom ki a parancsot a likvidálására. Tsunade-sama kérem a fiú érdekében, valami szakszerű ápolást, aki vigyázni is tud rá rendesen – ellenkezett a földesúr.
- Nyugodjon meg, a Nara birtok védi az örököseit, szóval a területén nem árthat neki senki, és Temarinak végre törődnie kell a tettei következményeivel – maradt hajthatatlan Tsunade.
- Beszélhetnénk négyszemközt a megcsonkítómmal? - nézett a szőke lányra Shikamaru. Temari meg mert volna esküdni rá, hogy némi indulatok is tükröződnek az arcán.
- Rendben – bólintott és félrehúzódtak. - Mit akarsz? - kérdezte kissé idegesen.
- Van egy olyan érzésem, hogy a boszorkány hajthatatlan. Ezért gyere el velem a birtokra, utána egy órát ülsz a nappalinkban, utána mész is amerre látsz, tőlem minél távolabb – vázolta a látszólag beletörődő választ.
- Ha már nincs más választásom, ennyit kibírok – sóhajtott mélyet.
- Na akkor tűnés innen! - sóhajtott megkönnyebbülten Shikamaru.
- Rendben Tsunade-sama, vigyázok a kedvenc Bőgőmasinámra és napjában többször ránézek. De ugye Ön is megérti, hogy a jó híremnek nem tenne jót, ha egy hímnemű egyed birtokán tölteném az éjszakáimat – magyarázta Temari.
- Két törött kézzel, mintha hozzád is érhetne – felelte gúnyosan.
- Na menjünk! Viszontlátásra – hagyta ott a termet Shikamaru.
- Lassíts! – sietett utána Temari.
- Maga szerint rendben lesznek? - kérdezte kissé aggódva a földesúr.
- Néhány nap, és abbahagyják a veszekedést, szerintem annyit bír Shikamaru, és hanyatt dönti, Temari meg hagyni fogja. De legalább ez nekünk jó, hiszen a lány szavára ad a kazekage, és a Szélországával szorosabb lesz a viszonyunk – mondta elégedetten.
- Némi nemi vágyra alapozni a labilis békét – zsörtölődött.
- Nem éppen, de mindegy is. Nem iszunk egy szakét? - kérdezte mosolyogva.
Közben a párocska elindult a Nara birtok felé, ahová a földesúr személyesen kísérte el őket. Temari már út közben le akart válni, de nem ment, mivel a testőröknek meghagyták, hogy ne hagyják egyiket sem szem elől veszni. Gyanús volt neki, hogy ilyen kivételes képességű shinobi így megsérülni egy széllökettől. Ismerte már annyira a fiú stílusát, hogy kivételesen elegáns, és ritkán tesz felesleges mozdulatokat. Sérülésekkel járókat, még úgy sem, szóval valami nincs rendben. Azonban ezt nem tudta bizonyítani, mivel Tsunade vizsgálta meg, és ő állítja, hogy csontjai törtek el. Végül mosolygott egyet, és nyugodtan nyugtázta a kage ötletét, hiszen annyira utálják egymást ezzel a szőke lánnyal, hogy hamarosan feladja a színészkedést, ha tényleg színészkedik.
- Köszönjük, hogy megmutatták neki, hogy merre lakom. Ezentúl le se tudom majd rázni – nyitotta ki nagy nehezen a kaput, és belépett a lány előtt.
- Hé a jó modor hol marad? - kérdezte Temari.
- Kifújtad az ablakon, velem együtt – felelte Shikamaru, aki vissza kiment és belökdöste a kapun a lányt, majd a többi vendég előtt becsapta a kaput.
- Hé, azért viselkedhetnél kicsit! - szólt rá Temari.
- Érdekel is engem. Tönkre zúztad a hetemet – bosszankodott miközben a házba ment, ahol begipszelt kezével megpróbálta kinyitni kulccsal az ajtót, de csak szerencsétlenkedett.
- Várj egy kicsit! - vette el tőle, majd nyitotta ki.
- Itt a nappaliban megvárhatod, hogy eltűnjenek. Remélem egy óra múlva elhúznak, mert fürödnék meg, utána aludnék – mondta el terveit. - És amíg vendégem van, addig nem igazán kényelmes.
- Te mondtad, hogy jöjjek ide! Én harcoltam volna, hogy ne kelljen – elégedetlenkedett.
- Várj! - intette le.
- Mi az? - lett kíváncsi.
- A földesúr emberei most mennek el – próbálta a gipsszel befogni a lány száját, amivel inkább azt érte el, hogy sikeresen szájba vágta, amitől kiserkent Temari vére.
- Te szemét – öklözött a fiú gyomrába, majd készült kimenni a kapun, mire két ANBU állta el az útját.
- A Hokage parancsa értelmében nem hagyhatja el a házat! - mondták neki.
- A francba veletek – ment vissza a birtokra, ahol Shikamaru az ajtóban állva várta.
- Máris visszaértél? - kérdezte cinikusan, miközben diadalmas mosolyát nem tudta elfojtani.
- Ne örülj ennyire, mert esküszöm, hogy megetetem veled a golyóidat – fenyegette meg veszedelmesen, majd a fiút oldalra lökve bement a házba. Csodálkozva tapasztalta, hogy a ház belülről nagyon takaros, és hihetetlenül szépen van berendezve. Tisztán látszott a szorgos női kéz, amivel a ház rendbe volt tartva.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Shikamaru.
- Már elment az étvágyam, amit kb. akkor éreztem, mielőtt megérkeztél volna begipszelve – mondta vidáman.
- Örülök, hogy a sérülésem ilyen dolgokat hozott ki belőled. Segítesz valamit készíteni, a felét akkor megeheted, míg várakozunk, hogy az ANBU eltűnjön! - ajánlotta fel.
- Na jó, valamit kitalálok – vette le legyezőjét a hátáról, és kinyitotta a hűtőszekrényt. - Hm, mit szólnál, ha ezt megmelegíteném? - szagolt bele egy tálba, amiben valami számára ismeretlen étel volt.
- Az anyám házi specialitása, kissé fűszeres, de attól még finom – jegyezte meg.
- Szeretem a csípőset, úgyhogy nekem nem probléma – felelte.
- Rendben – bólintott, mire Temari elkezdte megmelegíteni a ragut.
- Van még rizs is valahol – gondolkodott el Shikamaru, miközben két tányért igyekezett elővenni, de a gipsz miatt szerencsétlenül fogta meg a porcelán lapokat, amik ki is csúsztak az ujjai közül.
- Maradj már nyugton, majd én intézek terítéket. Nem hiszem el, nem bírsz kicsit várni – morogta a lány.
- Rád kell órákat várni – ripakodott rá.
- Na, idefigyelj Nara. Tudom, hogy ez a te házad, de rám vagy bízva, és mivel a kezeidet nem igazán tudod használni, így rám vagy utalva. Jobb lesz, ha leülsz arra a lusta seggedre, és hagyod a hozzáértő személyt a dolgukat végezni – hadonászott egy késsel.
- Majd szólj, ha látsz itt egyet is – felelte flegmán. Temarinál itt szakadt el a cérna dobta a fiú felé a kezében tartott kést, de az sikeresen elhajolt előle. Dühébe utánaszaladt, megfelejtkezve a porcelándarabokról. Egy nagyobb darabra lépett mezítláb, mire kicsúszott a lába alól a talaj, és hátra esett, pont belefeküdve a cserepekbe. Érezte és hallotta, ahogy a porcelán tovább törik teste alatt. Lassan tápászkodott fel, mire a tenyereit felsértették a szúrós darabkák.
- Ezért még megfizetsz – füstölgött, és igyekezett úgy felállni, hogy testében minél kevesebb kár keletkezzék.
- Legalább már nem csak én vagyok sérült – vágott vissza.
- Fogd be, és hozz egy seprűt és egy lapátot! – parancsolt rá, és igyekezett lábra állni.
- Anyám ott tartja az ilyen dolgokat – mutatott át a konyhán, a tűzhely melletti ajtóra.
- Akkor mozdulj már! - kezdett elege lenni a fiúból.
- De te közelebb vagy hozzá – akadékoskodott.
- De én elfoglalt vagyok – mire a lábába fúródott az egyik cserép.
- Kellemetlen – azzal átszökkent a cserepeken, és az ajtóhoz ment. A könyökével nyomta le a kilincset, és nyitott be a kis kamrába, ahonnan alig mozgó ujjaival kipiszkálta a kért eszközöket. - Remélem, most már boldog vagy, te elvetemült, parancsolgató nőszemély.
- Fogd be! - vette el a seprűt, és kezdte el feltakarítani ápoltja bénaságának eredményét, és az ő sérüléseinek okozóját. Shikamaru elmélkedve nézte a takarító lányt, hiszen amilyen fontos személynek ismerte a Homokfaluban, és a származása ismeretében, úgy gondolta, hogy Temari nagyon ügyetlen a ház körüli feladatokban. Őszintén meglepődött, hogy nagyon rutinosan seperte össze a porcelándarabokat.
- Még kiderül, hogy házias vagy – jegyezte meg kegyetlenül.
- Attól, hogy neked az anyád mindent a segged alá tesz, nem kéne más nőket lenézni. Igenis lehet valaki sikeres az otthonában és a munkájában is, mint nő – nagyon kezdett elege lenni a fiú lekezelő hangneméből.
- Te tudod. Na, akkor mikor eszünk? - kérdezte.
- Már ennénk, ha nem bénáztál volna – seperte a lapátra a szemetet.
- Te vagy túl lassú – kínozta tovább a lányt.
- Mert nem vagyok olyan precíz, mint az anyád, aki mindent tökéletesen rendben tart ebben a házban. Mert van egy tökéletesen szép otthonod, amiről nem is tudsz sokat, csak itt tengeted az életed, de a működéséről, és fenntartásáról fingod sincs. Elegem van belőled, hogy egy elfuserált alak vagy, akit sokan túlbecsülnek, és ezért nem akarsz a földesúrral tartani, mert félsz, hogy kiderül a titkod – osztotta ki rendesen. Shikamaru meglepődött ezen a feleleten, de rendezte az arcvonásait, és nem úgy reagált, ahogy a lány várta.
- Mikor eszünk? - kérdezte, mintha Temari szidása elment volna a füle mellett.
- Te nyomorult – állt közel hozzá, hogy felpofozza. - Ezért még keservesen megfizetsz – ígérte meg, és ment a tűzhelyhez, ahol már rendesen megmelegedett az étel. Temari tányérokat kereset, majd két adagra osztotta az ételt. Nem éppen kedvesen tette le az asztalnál ülő fiúnak az ételt, és lehető legtávolabb foglalt helyet.
Kíváncsian ízlelte meg Shikamaru édesanyjának a főztjét, aminél régen evett már finomabbat. Fájt neki beismerni, hiszen nem akart semmi jót gondolni a fiú családjáról. Óvatosan oldalra pillantott, és nem állta meg mosolygás nélkül a látottakat, mivel Shikamaru nem tudta megfogni félig begipszelet ujjakkal megfogni a pálcikákat. Ahogy figyelte a nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát.
- Jól szórakozol? - kérdezte bosszúsan Shikamaru.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire – nevetett Temari.
- Ez is miattad van – lökte oldalra a pálcikákat.
- Nem, ez a te hibád, mert megsértettél. De ez a látvány, akkor is megérte. Lásd, hogy milyen jó vagyok, és mivel jó ápolónő is vagyok, hajlandó vagyok megetetni téged, mert még meghalok a nevetéstől – ült közelebb a fiúhoz. - Na, add azt ide! - vette el tőle az evőeszközöket, és összekavarta az ételt. - Nagyra nyisd! - vigyorgott.
- Ez csak egy vicc – jegyezte meg fájdalmas arckifejezéssel Shikamaru.
- Nem, nem az. Egyél már, mert ezt is én eszem meg – fordította maga felé a pálcikákat.
- Na, azt már nem. Előbb eltöröd mindkét alkarom, betolakodsz a házamba, sértegetsz, most meg gúnyt is űzöl belőlem – háborodott fel.
- Te is azt űztél ma belőlem, szóval kvittek vagyunk – kapta be a falatot. Erotikusan nyalta végig a pálcikákat, amitől Shikamaru zavarba jött.
- Rendben, ha nem lenne probléma, akkor segítenél? - kérdezte zavartan.
- Igen – vigyorgott ismét a lány. Hirtelen azon kapta magát, hogy már olyan régen mosolygott ilyen szélesen, őszintén. El is felejtette, hogy milyen az igazi öröm. - Akkor nagyra nyisd! - közelített felé ismét a pálcikával. Shikamaru engedelmesen nyitotta a száját, majd ízlelte meg az ételt. Valamitől ízletesebbnek tűnt, mint eredetileg. Aztán a következő falatnak már nem volt olyan íze, már minden a megszokott volt. Nem értette, nem is elmélkedett rajta, hiszen ez lényegtelen információ. Biztos, csak már nagyon éhes volt, és ezért érezte másnak, vagyis jobbnak az ízét. Idilli hangulat alakult ki, Temari jóízűen nevetett, akárhányszor Shikamaru arcát találta el a szája helyett.
- Azért jobban is vigyázhatnál – morgott Shikamaru.
- Nehezen találok bele olyan szájba, amit alig nyitnak ki. Megértem én, hogy kellemetlen számodra a mozgatása, mert lusta vagy, de kérlek, légy rám is tekintettel! - kérte nevetve a lány, és önkéntelenül az ujjával letörölte a fiú arcáról a rákerült szószt. Shikamaru fogta magát, és gyors mozdulattal bekapta a lány ujját.
- Meddig képzeled még azt rólam, hogy lusta és haszontalan vagyok? - kérdezte kihívóan, miután kieresztette a lány ujját a szájából.
- Én nem szoktam képzelődni, mint te – állt fel dühösen, és hagyta ott a fiút.
- Ugyan már, most meg mi bajod van? - ment utána fáradtan.
- Miattad itt ragadtam – bosszankodott ismét Temari, elfelejtve az előbb eltöltött vidám perceket.
- Senki sem mondta, hogy elő kell venned a legyeződet – nem hagyta továbbra sem Shikamaru.
- Te gúnyolódtál velem – kezdődött meg megint a vita.
- Azért volt nálam az a legyező, mert túl forró volt a ramenem.
- Akkor, miért nem vártál kicsit?
- Mert akkor voltam éhes – csapott az asztalra, majd fel is jajdult a fájdalomtól, amin Temari csak mosolyogni tudott. - Nevess csak! - hagyta ott a lányt. Temari jobb ötlete nem lévén elindult felfedezni a Nara ház földszintjét. Kissé irigykedve tapasztalta, hogy milyen szép házban is él kedvenc lustasága. Csak neki nézte el valamilyen szinten a semmittevést. Ahogy így a gondolataiba merült, hirtelen egy koppanást hallott odafentről, mintha valami leesett volna.
- Már csak az hiányzik, hogy összetörje magát – morgott, miközben felsietett az emeletre. - Shikamaru, hol vagy? - kiabált a fiúnak.
- Itt – jött a hang az egyik ajtó mögül. Temari nem gondolkodott, csak benyitott.
- A kopogás fogalmát nem ismered? - kérdezte szemrehányóan, és elég zavarban is volt, hiszen éppen akkor bújtatta ki az egyik lábát a nadrágjából, míg a másik csak a bokáig volt benne. Jóformán, csak egy alsónadrágban állt a lánnyal szemben. Temari később jött zavarba, hiszen nem egyszer nyitott már rá fivéreire a fürdőszobában.
- Bocs – fordult el, és ment ki.
- Egy kis segítség nem jönne rosszul – hallotta meg a fiú hangját. - Már, ha elég vagány kislány vagy hozzá – a hangjából érződött a gúny, amitől Temari azt érezte, hogy a fiú lenézi őt.
- Nem probléma – sóhajtott mélyet.
- Egy perc, és bemászok a kádba – felelte Shikamaru. Temariban rossz érzések kezdtek kavarogni.
- Ezt még keservesen meg fogod keserülni – ígérte meg a fiúnak, aki éppen akkor merült bele a vízbe.
- Kellemetlen, de tisztában vagyok vele. Nem én akartam, hogy eltörd az ujjam. Most pedig igazán segíthetnél hajat mosni, ha már mindkét kezemet be kellett gipszelni – intézte a lánynak egy cseppet sem barátságosan.
- Apropó, hogy tudtál leöltözni egyedül? - ütött szöget a fejében a gondolat.
- Holnap, ígérem, hogy a szemed láttára öltözök le, ha ennyire érdekel – felelte kedvetlenül.
- De, csak akkor vagyok rá kíváncsi, ha nagyon sokat szerencsétlenkedsz – csengett gúnyosan a lány hangja.
- Nem tartasz egyébként attól, hogy valamilyen módon megbosszulom a karjaimat? - hangzott nagyon kegyetlenül a fiú hangja. Temari elgondolkodott, hiszen soha nem tulajdonított a fiú indulatokat. Tipikusan az a harcos, aki teszi, amit kell, olykor öl is, de a lehető leghalkabb, és leghatékonyabb módon, nem többet foglalkozva vele, mint amit ténylegesen kell, hiszen a fiú számára túl kellemetlen a munka.
- Ahhoz önként kellene megmozdulnod – nevetett a lány, de nem volt az az igazi örömteljes nevetés, ami ajtón kívül nem igazán jött úgy le.
- Akkor gyere és segíts megmosakodni! - lett kedvetlenebb Shikamaru.
- Legyen – sóhajtott mélyet Temari, majd benyitott.
Kellemes meleg csapta meg, ami kicsit bódítónak is hatott, amit csak tetézett a habfürdő kellemes mégis intenzív illata. Shikamaru a kádban ült, ami félig volt engedve, begipszelt karjait a kád szélén pihentette. Temari közelebb lépett, és ekkor tudatosult ténylegesen benne, hogy most neki meg kellene fürdetnie a fiút.
– Biztos vagy benne, hogy kell a segítségem? - kérdezte kissé pirultan.
– Csak nem zavarba jöttél, hogy meztelenül látsz egy férfit? - szinte csattanóan hatott a gúny a hangjából.
– Tévedsz, csak ismerem a nőkről alkotott véleményedet – lett még pirosabb, de már a dühtől.
– Itt van oldalt a szivacs és a szappan, kezdhetnéd is a hátammal – dőlt előrébb.
– Csak kerüljön le rólad a gipsz, esküszöm, hogy több füled lesz, mint fogad – vette fel a szivacsot a földről.
– Szép ábrándok – maradt hűvös, de nagyon jól tudta, hogy a lány nem viccel. Ma és holnap még muszáj lesz a „védelme”, mivel a földesúr akkor távozik a faluból. Addig kiéli a kínzó hajlamait a lányon, és utána valahogy kárpótolja valahogyan, mivel ellenkező esetben többé nem hagyhatja el a falut, mert különben rögtön kivégzi valamilyen fejvadász a jobbik esetben. A rosszabbik verzióban elfogják, és elviszik Temarinak ajándékba, hogy a lány maga végezze ki.
– Én nem vagyok olyan mihaszna álmodozó, mint te aki égbámulással tölti az egész napot – adta ki a mérgét.
– Lebecsülsz már megint – jegyezte meg szomorúan. Temari ismét észrevette az érzelmet ápoltja hangjában. De ahogy az előbb is elkönyvelte magában, hogy ez lehetetlen.
– Na látod, ezek az ábrándok, mert nagyon jól ismerlek – mondta csábító hangon a fiú fülébe. Shikamaru megborzongott, és nagyot nyelt. Temari figyelmét nem nem tudta elkerülni, hogy a fiúból lassan férfi lett.
– Ez tény, hogy akiket gyengének tartasz, le is nézed. Engem is lenézel, és gyereknek tartasz – felelte.
– Most bizonyosodtam meg róla, hogy már egyáltalán nem vagy gyerek. Azonban még van mit tanulnod – simította végig a mellkasát, majd nyomta bele a vízbe. Shikamarut váratlanul érte a támadás, és kapkodva jött fel a vízből.
– Te őrült – hurrogta le a nevető lányt.
– Ne tagadd meg tőlem a szórakozást, ha már itt ragadtam – nevetett tovább.
– Na, megállj – húzta be magához a lányt, aki így szintén csupa víz lett.
– Te hülye! - már korán sem találta olyannyira viccesnek.
– Ebben van valami, hülye vagyok, mert már a látványod felizgat – mondta szokatlanul komolyan, és megcsókolta a lányt. Temari meglepődött, mivel még ilyen csókot senkitől nem kapott. Egyszerre volt vad, mégis gyengéd. Magán is meglepődött, hogy viszonozta a csókot.
– Huh, Bőgőmasina, még néhány ilyen, és bánni fogom, hogy eltörtem a kezed – lágyult meg egy percre.
– Nincs mit bánnod, maximum egy ujjat – szólta el magát, miközben újra megcsókolta.
– Hogy mi? - háborodott fel a lány.
– Kellemetlen, de azt hiszem, elmondhatom az igazat – fürge ujjaival hamar megszabadult a gipsztől, és próbálta ismét megcsókolni a megszeppent lányt, aki egy pofonnal reagált a fiú újabb csókkísérletére.
– Mi a francot képzelsz magadról? - kérdezte felháborodva. - Még soha nem alázott meg így senki, mint most te, vagyis ma még szinte csak miattad égtem – szállt ki felháborodottan a kádból, és az első kezébe akadó törölközővel szárítani kezdte magát, miközben sietett elhagyni a házat. Azonban a lépcsőig nem jutott el, máris elkapta egy árnyék. Átkozta magát, hogy a hiányosan kivilágított folyosón árnyékokkal tele, a fiú birodalma, ahogy a ház is.
– Nem tudsz elmenni, a házat lezártam, és elküldtem az őrséget, akiket Tsunade-sama ránk állított, mikor te a porcelándarabokat seperted fel – közölte távolabbról, de halk léptek zajából lehetett következtetni rá, hogy közeledik.
– Engedj el! - parancsolt rá.
– Még nem – hallotta közvetlenül a háta mögül a fiú hangját, és érezte, hogy a karjaival átöleli hátulról.
– Eressz el, mert amint elfogy a chakrád, a saját két kezemmel töröm össze az összes csontodat – fenyegette meg.
– És ha kiengesztellek? - simított végig a lány nyakán és csókolta meg a puha bőrt, gyengéd1en.
– Nem tudsz mivel – felelte megvetően.
– Na, ebben én kételkedem – fordította maga felé. - Éreztem, hogy nagyon tetszik a csók. Az érintések mestere vagy, de a szenvedélyé már kevésbé. Most, adok neked egy kis leckét – mosolygott ravaszul, amitől Temari normál helyzetben kacéran flörtölt volna, de most a büszkeségéről volt szó. Nem adja fel némi testi örömért a büszkeségét, ami a homokiaknak a legvégsőkig megadatott.
– Gyűlöllek – mondta, miután elengedte az ajkait Shikamaru.
– Dehogy gyűlölsz, mert különben nem reagálnál ilyen reszketve minden gyengéd érintésemre – csókolta meg a lány füle tövét.
– Ezzel nem érsz el semmit, már nem hozhatsz megint izgalomba. Ezt az esélyt eljátszottad – mondta veszedelmesen nyugodt hangon.
– Értem, szóval, ha intim helyen érintelek, akkor nem remegsz meg? - oldotta ki a lány övét, de a ruha a testéhez tapadt a víztől. Az ép mutatóujjával lefejtette a gyengén napbarnított bőrről az anyagot, és végig simított a két mell közötti völgyön. Temari halkan nyögött, mire Shikamaru elégedetten mosolygott.
– Ezért holnap meghalsz – ígérte meg.
– Legalább boldogan, a tested minden apró porcikáját érintve élem meg az utolsó éjszakámat. Ígérem, még a mai éjszaka kéjesen fogod a nevemet sikítozni – húzta le a lányról a vizes ruhát.
– Nem szoktam sikoltozni, mint egy ostoba liba – mondta megvetően.
– Mindent el kell egyszer kezdeni – mosolygott, majd fal felé tolta a szinte meztelen lánnyal.
– Hamarabb fogsz te sikoltozni holnap, mikor kizsigerellek – nyögött, miközben több kezet érzett a testén.
– Fogadjunk, ha nem sikerül neked örömet okoznom, akkor holnap megölhetsz – ajánlotta fel.
– Ebbe nem megyek bele! - ellenkezett.
– Nem bízol abban, hogy nekem lenne igazam? - incselkedett.
– Nagyon tudom élvezni a szexet, szóval eleve hátrányból indulnék – lett egyre rosszabb érzés, hogy visszatartotta magát, hogy engedjen az élvezetnek.
– Te is tudod, hogy milyen fájdalmas dolog a visszatartott élvezett – csókolgatta a lány felsőtestét.
– Megaláztál, nem tudom elnézni neked – érezte, hogy az egész teste felforrósodik.
– Holnap reggel mindent végigcsinálhatsz velem, amit én csináltam veled ma, persze én nem töröm el az ujjad – simított végig a lány karján.
– Tényleg utállak – engedett ki magából egy sóhajt.
– Akkor még élvezetesebb lesz – csókolta meg most keményen, és nyomta a falhoz a lányt. Temari felszisszent a fájdalomtól, de teljesen felizgatta a helyzet. Perverznek és mocskosnak érezte magát, de most vágyott arra, hogy a düh energiáit így vezesse le. Mindig is vágyott rá, hogy egyszer partnerével teljesen elengedje magát. Otthon nem tehette meg, hiszen mindenki ismerte, és ha valamilyen „baleset” történt volna az együttlét alatt, akkor azzal csak családjára hozott volna szégyent. Most azonban Shikamaru biztosan befogja a száját, hiszen őt használta rejtőzködésre, szóval teljesen elengedheti magát.
– Adj bele mindent, és nehogy fel merd adni, mert akkor biztosan nem éled meg a reggelt – egyezett bele végül, és adta át magát a kéjnek.
– Azt hiszem, egy ágyban mégis csak kényelmesebb lesz – engedte el az árnyékkal, és vette az ölébe a lányt, aki a derekára fonta a lábát.
– Azt már nem, itt akarom keményen a padlón. Már unom az ágyat – mélyesztette körmeit a fiú vállába.
– Rendben – nem vitatkozott.
A következő percben Temari ismét a hátánál érezte a falat, miközben Shikamaru megcsókolta. Egész éjszaka vadul karmolta a fiút, mintha az élete múlna rajta. Elégtételt jelentett számára, hogy az elszenvedett megaláztatások után testileg bánthatja a chunint, miközben az azon fáradozik, hogy minél nagyobb mámort okozzon neki. A benne lakozó bestiát teljes mértékben szabadjára engedte, és a Nara család házában, az emeleti folyosón, a szőnyegen lettek egymáséi, vadul marcangolva egymás testét.
Mikor az utolsó kéjes sikoly és ordítás is elhalkult, Temari kedveskedve bújt a megkínzott fiú mellé, aki az átélt fájdalmas karmolások, ütések és harapások után is szívesen ölelte magához. A lányt hamarosan elnyomta az álom, míg Shikamaru sokáig bámulta a szép arcot a félhomályban. Elég hűvös volt, mégsem fázott, hiszen fűtötte őt egy ismeretlen érzés, amiről még maga sem tudott sokat, csupán hallott róla. Eszébe jutott a mestere, aki titkos kapcsolatot tartott fenn kedvesével, akinek soha nem mondta ki az érzelmeit. Bár így belegondolva, jó volt az úgy, és most is jó lesz ez így. Nem tartoznak egymásnak vallomással, hiszen más világban élnek, a falujuk felé a hűségük megingathatatlan. Csupán egy titkos kapcsolatra van lehetőségük, és a többit majd hozza, maga az élet. Ezzel a gondolattal aludt el a fiú is a kemény padlón, magához ölelve a lányt, aki felébredve megkeseríti, majd az életét. Azonban, most ezzel a békés pillanaton, nem foglalkozott ezzel, hanem ő is az álmok birodalmába lépett.
Reggel aztán Temari valamivel előbb ébredt, érezte, hogy egyszerre fekszik egy kemény dolgon, és egy jóval puhábban. Érezte a kellemes férfias illatot, és a kellemes meleget a puhább fekhelyről. Fáradtan nyitotta ki pilláit, majd rögtön meglátta Shikamaru nyugodt arcát. Először nem értett semmit, aztán minden eszébe jutott, és hiába a tegnapi élvezetes tevékenységük, nem tudta megbocsátani a megalázottságot, mikor akkor érzett, mikor kiderült, hogy a fiúnak nem is törtek el a karjai. Habár jobb is volt így, hiszen, most nem lenne ilyen kimerült. Azonban, büszkesége megint erősebb lett. Első gondolata az volt, hogy valamivel megcsonkítja a fiút, és elveszi tőle férfiúi ékességét, aztán eszébe jutott a mámor, amit tegnap okozott neki, és meggondolta a csonkítást. Azonban most mégsem bánhat vele gyengéden, jobb lesz megadni a fiúnak, amit érdemel. A füléhez hajolt, és kedves búgó hangon szólalt meg:
– Shikamaru, ébresztő – próbálta keltegetni, nagyon jól tudta, hogy ez nem fog sikerülni, és nem is ezt szánta igazi ébresztőnek, de valahogy el kellett lazítani, mégis a valóságba hozni a fiú tudatát.
– Kellemetlen, kaphatnék még öt percet – motyogta. Temari csak erre várt, és erősen megrántotta a fiú pájeszát a füle mellett, mire Shikamaru rögtön magához tért. - Te őrült, szadista nőszemély – pattantak ki a szemei, és látták meg rögtön Temari diadalmas arcát.
– Nem lazsálunk – vigyorgott.
– Nos, mit szeretnél először? - sóhajtott mélyet.
– Egy fürdőt szívesen vennék, csinálj nekem egy olyan illatos és meleg fürdőt, amilyet tegnap magadnak csináltál! - húzta végig az ujjbegyét a fiú mellkasán lévő seben, amit tegnap ő okozott.
– Vigyelek a karjaimban, vagy mész magadtól? - kérdezte kissé álmosan.
– Kérdés, hogy reggel milyen biztos a karod? - jött a felelet.
– Amennyire kell – válaszolta, és feltápászkodott a kemény padlóról. Teste eléggé elgémberedett, tekintve, hogy kényelmes ágyhoz van szokva, és ritkán adatik meg számára, a szabadban való éjszakázás. Ezután segített felállni a lánynak, és ölbe vette gyengéden. A fürdő felé lépkedett vele, ahol letette, és nekikezdett a beígért fürdő készítésének. Temari néhány perc múlva élvezettel merült bele a kellemesen meleg, és minden tekintetben tökéletes fürdőnek.
– Azt hiszem, kihagyom a fürdetést, amíg végzek, addig készíts nekem valami finom reggelit! - parancsolta a fiúnak.
– Rendben – mondta csalódottan, mivel meg szerette volna fürdetni a lányt, hogy megint érinthesse az egész testét, és hátha, most gyengéden vált volna eggyé testük. Kissé csalódottan ment ki a fürdőből, és öltözött fel. Ezután a konyhába vonult, ahol reggeli készítésbe fogott.
– SHIKAMARU! - hallotta a lány hangját, és nagyon nem volt vidám, vagyis nem szívatni akarja. Inkább ijedtnek hatott.
– Mi történt? - ért fel hozzá.
– A testem viszket, mi a francot öntöttél te ebbe a vízbe? - kérdezte mérgesen.
– Néhány speciális fürdősót – felelte magától értetődően.
– A francba – szált ki, és vakarózott eszeveszetten.
– Ezzel állj le! - fogta le az árnyékával.
– De elviselhetetlen – felelte szinte hisztérikusan zokogva. Shikamaru közelebb ment, és megnézte, hogy a lány teste mennyire lett elvakarva. Meglepődve tapasztalta, hogy a lány testén furcsa kelések jelentek meg.
– Nyugodj le, hozok kenőcsöt, ami segítségével nem fogsz viszketni. Csak kicsit bírd ki, hogy nem vakarod magad! - kérte, azzal elsietett a szülei hálószobájába, apja privát szekrényéhez, ahonnan egy tégelyt vett elő, és sietett vissza a lányhoz, aki minden erejével szorította az egyik törölközőt, hogy ne vakarja kínjában a keléseket.
– Végre – sóhajtott fel.
– Itt vagyok – tekerte le a kupakot, és kezdte el bekenni a lány testét, ahol csak érte. Temari érezte a hűsítő anyagot a bőrén, amitől kissé lenyugodott. Ezután felöltözött, és lement Shikamaruval a földszintre, ahol reggelizni kezdtek. Elment a kedve az etetéstől, mivel idegesítette, hogy nyaktól lefelé még néhány perce vadul viszketett, és semmi kedve nem volt hozzá, hogy most a fiú pacsmagolja össze kajával az ő arcát.
– Mi okozhatta az előbb? - kérdezte meg hirtelen. - Hiszen, tegnap beleestem melléd a kádba, de semmi bajom nem volt – érvelt.
– De tegnap nem öntöttem magamnak fürdősót a vízbe, csupán habfürdőt, mivel szerintem túl nőies illata van annak az izének. Mivel anyám odavan érte, úgy gondoltam, hogy neked is tetszene – felelte zavartan a fiú.
– Sose hittem, volna, hogy ilyet mondok, de máskor ne gondolkozz. Hogy menjek így emberek közé? - kérdezte kissé ingerülten.
– Sehogy, van elegendő kenőcsöm, hogy pár nap alatt elmúljanak a keléseid, és mivel én is sérült vagyok hivatalosan, nem háborgat senki sem minket küldetéssel – felelte.
– De a Hokage jól tudja, hogy kamu az egész – figyelmeztette.
– Azonban, ő azzal is tisztában van, hogy meg akartalak kapni, és ezért kértem meg, hogy parancsolja meg neked, hogy ápolj engem. Szerinted, miért ment bele ilyen könnyen? - tette fel a kérdéseit.
– Mert egy perverz és iszákos nőszemély – felelte dühösen.
– Ez is biztos közrejátszott – bólintott. - Másfelől, múltkor kölcsönadtam neki egy kisebb összeget, amikor a múltjából újabb pénzbehajtók jelentek meg. Szóval, elengedtem neki a tartozást, ha néhány napra kettesben hagy veled – felelte.
– A fürdésig, még meg is köszöntem volna, de most itt vagyok ragyákkal a testemen, amik megint kezdenek viszketni, és még te is itt vagy, hogy élvezkedj a bajomon – lett dühös.
– Nyugalom, majd én ápolgatlak, amit majd éjszakánként újabb mámoros pillanatokkal köszönhetsz meg – masszírozta meg a lány vállát.
– És mi van, ha nem hagyom, hogy megint lefektess? - kérdezte komoran.
– Akkor bizony, magadnak kellesz megküzdened viszketéssel, és a kelésekkel – súgta ismét kegyetlenül a lány fülébe.
– Miért csinálod ezt? - kérdezte kíváncsian.
– Mert megfogadtam, hogy így állok bosszút a sok sértésért, amit mindig a fejemhez vágtál. Kisebb koromban utáltalak, de amint elértem azt a kort, mindig begerjedtem, hogy rád gondoltam. Rengeteg beteg, és perverz játékot találtam ki, és itt az idő, hogy megvalósítsam őket – felelte, mintha nem is ő lett volna. Temari a fiú szemébe nézett, és látta, hogy már nem az a síró és gyenge kölyök, akit megmentett, akit évekig sértegetett. Egy férfi, akinek a karjaiban, ő érzi magát gyengének és törékenynek. Azonban, most nagyon is boldogította ez a tudat. Shikamaru mellkasának dőlt.
– Remélem, hogy olyan jó lesz, mint a tegnap éjszaka – jegyezte meg halkan. És ezzel a mondattal kezdődött meg az ő titkolt viszonyuk, amiről csak ők tudtak, és így volt jó.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Szia
Nagyon jó történet nem találok szavakat se :))
De van vele egy probléma mégpedig az hogy rövid! Teljesen befejezetlennek érzem.
Re: történet
(LAOM, 2012.03.07 19:00)
Szia.
Először is örülök, hogy tetszik. Másfelől, tévedsz, ezt én befejezettnek tekintem, és nincs szándékomban folytatni. Majd kiderül, hogy íródik-e hasonló mű. Köszönöm, hogy írtál :)
történet
(Nara Shikamaru, 2012.03.07 19:00)