18. rész: Gaara álláspontja
Másnap reggel a sivatagi nap erőszakosan keltegette, a békésen alvó párt, akiknek khm hosszú és fárasztó éjszakájuk volt. Egyikük sem akart felkelni még. Előbb a nő ébredt fel, de nem nyitotta ki rögtön szemeit, csodálatos álma volt az éjjel, és nem akarta, hogy visszatérjen a rideg valóságban. Hirtelen az tűnt fel neki, hogy valami emelkedő-süppedő dolgon alszik, ami szuszog. Félve nyitotta ki szemeit, és megelégedve tapasztalta, hogy Shikamarun fekszik. Elmosolyodott a látványon, majd rögtön el is komorult. „Mi van, ha még mindig álmodom?” – kérdezte magától. Remegve nyújtotta kezét az alvó férfi felé, és simogatta meg annak arcát.
- Nem tudsz aludni kicsim? – kérdezte, de még nem nyitotta ki a szemét.
- Szóval, nem álom volt – jegyezte meg halkan, mire Shikamaru kinyitotta a szemét, majd kezével felemelte a nő állát, és lágy csókot lehet ajkaira.
- Elég bizonyíték, hogy nem álmodsz? – kérdezte álmosan.
- Igen – simogatta kedvese meztelen mellkasát.
- Kérdezhetek valamit? – ásított egyet.
- Kérdezz! – nézett fel rá.
- Hogyan oldhatnánk meg, hogy újra egy család legyünk? – érdeklődött.
- Nem tudom, ez az egész olyan hihetetlen, hogy te és én újra így, és a lányok is jól vannak – elmélkedett, miközben ujjával Shikamaru egyik mellbimbója körül körözött.
- Költözzünk ismét össze Konohában! – javasolta.
- Ez nem ilyen egyszerű – bontakozott ki az ölelésből, állt fel, és rántotta ki férje alól a lepedőt, amit maga köré tekert.
- Tizennégy évvel ezelőtt nem okozott problémát – állt fel, és körbenézett, megtalálta nadrágját, amit gatya nélkül húzott fel.
- Akkor csak rólad és rólam volt szó, de most már van két lányunk is, akik közül az egyik idetartozik, a Homokfaluba, és nem rángathatom ki, mert nekem az apjával van kedvem élni – érvelt.
- Meg sem kérdezed, csupán nélküle döntesz – felelte. Ebben a pillanatban kopogtak.
- Igen – szólt ki ingerülten Temari.
- Csak én vagyok az – mondta az ajtó mögül egy félénk hang.
- Gyere be! – mondta anyja, és a kilincs le is nyomódott, de az ajtó mégsem nyílt ki.
- Tényleg – kapott a fejéhez, Shikamaru és az ajtóhoz sietett, és felvette a földről a félredobott kulcsot.
- Az meg, hogy a fenébe került oda? – ült le az ágyra Temari.
- Tudod, nem akartam neked menekülő útvonalat hagyni – mosolygott zavartan, miközben kinyitotta az ajtót. Karura állt mögötte.
- Mond csak! – tárta ki az ajtót, majd beljebb lépett.
- Akkor, mikor megyünk Chouji bácsiék elé, hiszen tegnap azt mondtad, hogy tízkor találkozunk velük, és már csak tizenöt perc van addig.
- Oh, hogy az a... – tartott vissza egy cifra káromkodást, miközben ruháit szedte össze.
- Jobban is ügyelhetnétek a rendre – vigyorgott Karura, aztán otthagyta piruló szüleit.
- Máskor előttük kellesz kelni, de szerintem itt lesz az ideje a felvilágosító beszélgetésnek – mosolygott feleségére Shikamaru.
- Szerinted, jó anya vagyok? – kérdezte félve, miközben felhúzta lábait az ágyra..
- Jobb vagy, mint az én anyám – telepedett le mellé, és ölelte át.
- Miért kell találkozni Choujival? – váltott témát.
- Mert beszélni akarok az öcséddel – nyomott a szájára egy futó csókot, azzal elengedte.
- Melyikkel? – állt fel, és ő maga is ruha után nézett.
- Előbb Gaarával, utána Kankuro is kap egy fejmosást, mivel titkolni merte hogy élsz, mikor bemutattam neki Shikaranát.
- Akkor erről akart beszélni két hete Konohában – jött rá a lényegre.
- Te voltál a faluban? – csodálkozott.
- Igen, a chunin vizsga alatt elkísértem Gaarát, de a falu fenyegetettsége miatt, a második kör után rögtön haza is tértünk.
- Értem – bólintott.
- De, amúgy sem mentem volna a Nara birtokra, és főleg nem vittem volna Karurát.
- Miért? – kérdezte, miközben visszavette felsőruháit.
- Mi van, ha nagyanyád él, és megérzi az átokjelet. Nem kockáztattam volna.
- Ez teljesen érthető. Na akkor én most a lányokkal elmegyek Gaarához, és utána beszélünk – csókolta meg futólag.
- Miért viszed mindkettőjüket? – nem értette.
- Hogy bizonyíthassam az igazam – simogatta meg az arcát. – Jaj ne nézz így, mert akkor képes lennék egész nap az ágyba kényszeríteni téged – nyomott még egy csókot neje ajkára, és ki is ment.
- Lehet, nem bánnám – súgta maga elé mosolyogva, majd elment lezuhanyozni, és felöltözött. Közben Shikamaru a lányoknál:
- Na megreggeliztettek? – kérdezte lányait.
- Igen – jött kórusban a válasz, ami már nem hatott olyan ijesztőnek, mint tegnap.
- Rendben, akkor mi hárman most látogassuk meg Gaarát! – mondta unottan.
- Nagyobb lelkesedést APA! – szólt rá nevetve Karura.
- Ne várj tőle többet! – legyintett testvére.
- Igazán szomorú – nézett szúrósan apjára.
- Pont te beszélsz? – Shikarana hangjában némi felháborodás csendült.
- Mire akarsz kilyukadni? – húzta fel a szemöldökét apjuk, miközben felvette jonin mellényét.
- Anya, és az itteni rokonok előtt, azért nem buktam le, mert pont úgy viselkedtem, ahogy te szoktál, apa – nézett Shikamarura.
- Na, ez kellemetlen – ásított egyet, és az ajtó felé vette az irányt.
- Indulunk is? – csodálkozott Karura.
- Igen, de nem tart sokáig, ígérem – nyitotta ki az ajtót apjuk.
- Rendben – mondták kórusban, és követték a férfit. Elindultak a palota felé, hogy a két lány közrefogva apjukat. A falu lakói sorra megbámulták őket, hiszen sokuk úgy tudta, hogy Shikamaru már réges-régen meghalt, de legfőképpen a két egyforma lány ténye döbbentette meg őket. A középen haladót nem zavarta a vizslató tekintettek sokasága, most nem tudná semmi felbosszantani, ez után az éjszaka után, meg pláne nem. A két lány, viszont nem volt hozzászokva ilyesfajta figyelemhez. Shikarana jobban viselte valamivel, mert őt nőiessége miatt alapból megnézték a fiúk, míg Karura a fiúként viselkedő lustaság nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött figyelemmel. Chouji és Chouto, már ott várták őket, a megbeszélt helyen.
- Sziasztok – köszönt unottan Shikamaru, miközben kezet fogott barátjával.
- Ideje volt már – mérgelődött Chouto.
- Úgy örülök, hogy újra látlak – ölelte meg csapatársát Shikarana, amire a duci fiú elpirult.
- Hamarabb ért véget a reggeli? – mosolygott Shikamaru.
- Igen – duzzogott tovább a fiú.
- Minden rendben ment? – kérdezte Chouji.
- Igen, jobban alakulnak a dolgok, mint ahogy vártam. Ha gondoljátok nyugodtan visszamehettek, akár Konohába is, innen én már boldogulok – jött kissé zavarba a kérdéstől.
- Rendben, akkor mi hazatérünk, mert az itteni étkezdék, nagyon drágák – mondta Chouji.
- Ahogy gondolod – bólintott barátja, és ismét kezet fogtak.
- Sziasztok – búcsúzott el mindenkitől.
- Akkor menjünk, nézzük meg a nagybátyátokat! – indult el a palota felé, ahol már Gaara szorgalmasan olvasta a jelentéseket. Mikor a kis trió belépett az épületbe, Shikamaru szemeiben érdeklődés szikrája csillant egy pillanatra. – Úgy látom, átépítették belülről – jegyezte meg.
- Igen pár éve, már nagyon le volt amortizálva – jegyezte meg Karura.
- Akkor mutasd az utat!
- Rendben – lépett eléjük, és elindult Gaara irodájába. Apja és testvére, pedig követték. – Itt is lennénk – állt meg a harmadik emeleten.
- Logikus gondolat, hogy tizenhárom év alatt arrébb költözött – jegyezte meg Shikamaru, majd kopogott. Hamarosan meghallották a belépési engedélyt Karura ragadta meg a kilincset és nyitott be. Gaara egyedül volt bent, természetesen viselte „munkaruháját”, és az asztalánál ülve, papírokat írt alá.
- Szia – köszönt vidáman, miközben belépett hozzá.
- Szia – mosolygott unokahúgára.
- Üdv – lépett be Shikarana is.
- Mi? – lepődött meg a férfi.
- Jó napot neked is, sógor – jött be utoljára Shikamaru, aki bezárta maga mögött az ajtót.
- Te? – komorult el az arca.
- Igen én. Csak közölni jöttem, hogy tévedtettek pár éve, és bemutatni neked is a másik unokahúgodat, nevezetesen Nara Shikaranát – mutatott az általa nevelt lányra. – Oh, majdnem elfelejtettem, véletlenül őt hoztad el a halál erdejéből.
- Mi?
- Úgy látom, az a bő szókincsed, mit sem változott – ásított nagyot.
- Temari tudja már, hogy itt vagytok? – kérdezte rosszat sejtve.
- Igen, először hozzá mentünk – bólintott Karura.
- Még egy valamit mondj meg, hogy a francba jutottál át, a kapuban, az őrségen? – tudott végre egy értelmes mondatot kinyögni.
- Szerintem, jelenteniük kellett volna, hogy egy kohonai csapat gyógyszereket hozott – tette karba a kezét.
- Akkor, már értem. Majd beszélek a nővéremmel a reakciójáról! – állt fel az asztaltól.
- Dobott egy hátast – jegyezte meg Shikarana.
- Most hol van? – érdeklődött.
- Otthon – felelte Karura.
- Pihen – jött Shikamarutól a válasz.
- Végre azt teszi, amit mondtam neki – lélegzett fel a kazekage.
- Lányok menjetek a dolgotokra, van valami amit meg kell beszélnem Gaarával! – fordult lányaihoz Shikamaru.
- Rendben, úgyis be akartam mutatni a barátaimnak – lett jobb kedve Karurának, azzal magával húzta testvérét.
- Miről van szó? – kérdezte Gaara összeszűkült szemekkel.
- Egy nagyon fontos dologról, ezért megkérlek rá, hogy ülj vissza, és hallgass végig! – mondta határozottan, és eltökélten, amivel felkeltette sógora érdeklődését.
- Hallgatlak! – telepedett vissza asztalához.
- Arról lenne szó, hogy nem vagyok hajlandó a családom nélkül élni többé. Nos törekszem arra, hogy Konohában élhessünk, mert mint tudod a klánomnak fontos területei vannak ott, és az örökségem a szarvas erdő – kezdett bele.
- Sok tényezőt, nem vettél figyelembe – szólt közbe Gaara.
- Igen tudom, úgy mint a lányok döntését, a konohai vezetőség álláspontját, és még egy rakás embert – legyintett.
- Mégis, mit akarsz elérni? – szűkültek össze jobban szemei.
- Hogy Temarival, és a lányaimmal élhessek, olyan környezetben, ahol békén hagynak minket. Felőlem bárki bármit gondolhat, de nem hagyom, hogy valaki miatt megint eltávolodjak tőlük – adott hangot indulatainak.
- Én is hasonlóan cselekednék, ilyen helyzetben, de pontosan mit akarsz? – tapintott a lényegre.
- Ha úgy döntök, hogy elhagyom Konohát, akkor Suna befogadna? – tette fel a nagy kérdést.
- És mi van a falud azzal az eszméjével, hogy a család és a falu a legfontosabb? – ráncolta a homlokát a kazekage.
- Nos már az sem a régi, mivel Tsunade a két öreg tanácsos bábja, múltkor nem voltál ott, mikor a porig alázták Narutót, mikor a hokage címről volt szó. Igaz, azóta nem találkoztam vele. Akkor olyanok voltak a szemei, mint amikor az emberek szörnyetegnek nevezték gyerekkorunkban - fejezte be magyarázatát.
- Rendben, ha valóban hajlandó vagy ennyi mindenről lemondani, hogy a testvéremmel élhess, részemről semmi akadálya. Bár ehhez a falunk tanácsának is lehet néhány szava, de nem hinném, hogy az összes tag ellened lenne – állt fel, és kezét nyújtotta sógorának. Shikamaru fogadta a kézfogást.
- Köszönök mindent, most engedelmeddel mennék, és megkeresném a másik sógoromat, mert tartozom neki egy fejmosással – tette zsebre a kezeit.
- Mit csinált Kankuro? – érdeklődött.
- Csupán el merte titkolni, hogy a feleségem és a lányom él.
- Most jut eszembe, hogy te és Temari már nem vagytok házasok, mivel téged halottnak nyilvánítottunk a faluban.
- Mi? – háborodott fel.
- Igen, te itt papíron halott vagy – bólintott.
- Anyám, ez kellemetlen – sóhajtott nagyot.
- A te szókincsed sem változott semmit – eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Ez annyira kínos – vakarta a fejét.
- Rendben, akkor most menj! – küldte el.
- További kellemes napot – intett és otthagyta. Amint bezárult az ajtó, Gaara egy homokfelhő kíséretében eltűnt.
Egyenesen nővére házához teleportált, egy pár percig hezitált, majd kopogott. Temari hamarosan ajtót nyitott. Gaara végig nézett testvérén, gondolta hogy nem rég zuhanyozhatott, mivel hajából még csöpögött a víz. Azonban nem ez volt a legjellegzetesebb vele kapcsolatban, hanem a boldogságtól sugárzó arca.
- Szia – köszönt mosolyogva.
- Szia, beszélnünk kell – tért rögtön a lényegre.
- Akkor, gyere beljebb! – nyitotta ki előtte az ajtót. - Ki vele, mi bántja a lelked? – a mosolyát nem lehetett levakarni arcáról.
- Shikamaruról van szó – ült le közben a kanapéra.
- Szóval, akkor felkeresett – vette fel arca azt az állapotot, amit a dolog súlya megkövetelte.
- Igen, és közölte, hogy veletek kíván élni – adott tájékoztatást.
- Megkért rá, hogy próbáljuk meg újra – pirult el.
- És mit feleltél?
- Egyelőre elutasítottam, mivel nem csak nekem kell ebben döntenem, hanem Karurának is – mondta el neki is.
- Rendben. Akkor most beszéljünk csupán rólad! Szereted még, és vele akarsz tartani? – szögezte neki a kérdést.
- Őszintén, nagyon vágyok rá, hogy szerethessem, és ő is viszont szeressen – borzongott meg, amiből öccse következtetni tudott az eseményekre.
- Nem vesztegettétek az időtöket – világított rá a tényekre.
- Én nem akartam, de egyszerűen nem tudtam ellenállni neki – pirult el mélységesen. – De nem az öcsémmel fogom, az ilyen dolgaimat megbeszélni – háborodott fel.
- Értem – bólintott. Gyanakvóan nézett végig testvérén, aki már régen volt ilyen boldog, de féltette, hogy ismét szomorú lesz. Akkor még nem kellett annyira Karura lelkivilága miatt aggódnia, mivel akkor még kisbaba volt, de azóta már ő is érző, emlékező lény, úgyhogy nem engedheti újra összetörni.
- Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nekem kellene érted, mivel én vagyok az idősebb testvér! – ült oda mellé, és ölelte át öccsét, aki zavartan viszonozta a gesztust.
- Már neked is kijárna a boldogság – mondta halkan.
- Azt hiszem, újra rám talált Shikamaru képében – felelte elmélkedőn.
- Örülök, és mindenben számíthatsz rám – biztatta meg, és engedte el nővérét.
- Tudom – engedte el testvérét ő is.
- Akkor, megyek szeretnék megismerkedni az új unokahúgommal – állt fel.
- Hol vannak most? – érdeklődött.
- A lányok az edzőpályán, Karura be akarja mutatni a barátainak, míg a feltámadt férjed a másik testvéredet hajkurássza, hogy egy nagy fejmosást adjon neki – közölte a tényeket.
- Valóban te vagy a legalkalmasabb kazekagének, hiszen mindig mindent tudsz, ami a faluban történik – mosolygott.
- Ha akarom, a homok csak az ártó szándékot jelzi nekem automatikusan, ezért nem tudtam, hogy Shikamaru visszatért. Mikor még a Shukaku bennem volt, akkor mindent megéreztem egyből, de jó ez így nekem is van egy kis nyugtom az embereknek, pedig magánélete – bölcselkedett.
- Ez igaz – pirult el.
- Akkor, én most megyek.
- Szia – köszönt, mire Gaara egy homokfelhő kíséretében eltűnt.
Karura és Shikarana élénken beszélgetve haladtak az edzőpályák felé, hogy találkozzanak Karura társaival, barátaival. (Inkább csak társaival.) Ahogy haladtak élénken beszélgettek, a tegnap este óta jobban megkedvelték egymást, örültek annak a ténynek, hogy mégsem egykék, amivel mindkettőjüknek egy nagyon régi álma teljesült.
- És találkoztál az itteni diáktársaimmal? – kérdezte feszélyezve.
- Igen, nem mondanám, hogy a szívükbe zártam magam főleg a csajoknak nem – vakarta a fejét.
- Nyugi, nekik én sem vagyok a szívük csücske – legyintett.
- Az egyik társad sem nagyon komál – jegyezte meg.
- Gondolom Rickre akartál, ezzel utalni, hát ő tényleg egy görény. Csupán néhány barátom van a shougi-körben, és persze Kaito, aki néha több is mint barát. Eddig én rá tekintettem úgy, mint testvérre – pirult el kicsit.
- Neki is többet jelentesz egyszerű társnál – vigyorgott testvérére.
- Ezt, ő mondta neked? – lett izgatott, miközben egyre jobban pirult.
- Kimondani, nem mondta, de fiú nem minden lányra néz így – kacsintott Karurára.
- Majd beszélek vele, mikor megejtjük a randit, amivel tartozom neki – próbálta kezével hűteni arcát.
- Mintha, említett volna valamit, mielőtt nem buktam volna le előtte – jegyezte meg kissé gúnyosan.
- Hoppá, te sem vagy olyan tökéletes. Végül is én nagyapát nem tudtam átverni, mindenki más elhitte, hogy te vagyok. Ti sokkal többet beszélgettek, mint én és anya, így persze nagyobb a lebukás esélye.
- Igen, otthon nagyon sokra tartják a családon belüli kommunikációt, persze apát nem tudták meghatni ezzel, ő állandó jelleggel, csak aludna, és felhőt bámulna. Nagyi mesélte, hogy egyszer bealudt az általa tartott órán – nevetett.
- Szívesen jelen lennék, egy ilyen órán – ábrándozott.
- Végül is te stratégiai beállítottságú vagy, mint ő – jegyezte meg.
- Igen, gondolj bele anya meg harcos szellem inkább, pont kiegészítik egymást.
- Mesélték, hogy mikor ketten szervezték a chunin vizsgákat, akkor volt minden a legprecízebb.
- Akkor reménykedjünk, hogy a következőt újra ők fogják – említette meg Karura.
- Vagy őt válasszák meg hokagénak.
- Nem, az nem olyan jó dolog, mivel Gaara bácsikánknak is sok idejét veszi el a családjától – tiltakozott. – És amúgy is egy legendásan erős harcos szoktak kagének választani.
- Ne hidd, hogy apánk nem legendás. Húsz millió ryu a fejére kitűzött vérdíj a Bingo könyvben, és az a hír járja, hogy még tizenöt évesen egymaga legyőzött egy halhatatlan harcost, abból a szervezetből, aki megölte a mesterét, és a szervezet legyőzte az akkori kazekaget – dicsekedett Shikarana.
- Apa hány éves is? – kérdezte homlok ráncolva Karura.
- Harmincöt, ha jól emlékszem. Nem csinál nagy ügyet a születésnapjából – vakarta zavartan a fejét.
- Gaara bácsi is annyit, akkor ez azt jelenti, hogy ő volt az a kage – következtetett.
- Miért nem lehetett az előző?
- Nem, mert az előző a nagyapánk volt, de őt megölték mikor Gaara bácsi tizenkettő volt, és még tizenöt éves kora előtt ő lett a kage, mert akkor ő volt a legerősebb, és ő tényleg legendás – dicsekedett most Karura.
- Olyanok vagyunk, mint két hülye liba, akik az apukájukról veszekednek – nevette el magát Shikarana.
- Most gúnyolódsz velem? – kapta fel a vizet.
- Nem csak, olyan nevetséges. Na mindegy. Ez van – legyintett.
- Kire mondod te, hogy nevetséges? – mérte végig szúrós tekintettel.
- Ránk. De úgy látom, nem apánktól örökölted a büszkeségedet – próbált meg komolyabb ábrázatot felvenni.
- Miért? – érdeklődött.
- Mert tőle ritka, ilyen indulatokat látni – mosolygott kedvesen.
- Mindegy megérkeztünk – váltott témát, miközben sok velük egyidős fiatal közé érkeztek.
- Ennyi helyen edzetek? – hitetlenkedett Shikarana.
- Igen, tudom neked furcsa, de nekünk itt Sunában, csak ennyi hely áll rendelkezésre, még a sivatagban lenne hely, de ott veszélyes, mert nyílt terep – magyarázta.
- Értem. Na ne a múltkori csajok – látta meg pár nappal azelőtti kötekedőit.
- Ők tényleg egy rakás agyatlan liba – morogta Karura, és igyekezett nem ijedséget mutatni, mert a lányok odamentek hozzájuk.
A mappában található képek előnézete Szél és árnyék lányai
