LAOM28 és Manci

  - NEEEE! – ordította Temari, de nem tehetett semmit, majd zokogva a földre roskadt.
- Nyugodj meg! – szólt rá Gaara.
- Nem lesz semmi baj – vigasztalta Karura, miközben átölelte anyját.
- Mit szándékozol most tenni? – kérdezte Kankuro, miközben odament hozzá és felsegítette, majd bevitte a házba. 
- Nem tudom – sírt keservesen.
- Te nem a nővérem vagy, mert ő soha nem adná fel – áll vele szembe meg Gaara.
- Hagy szedje kicsit össze magát! – tette a vállára a kezét bátyja.
- Rendben, holnap kapsz egy csapatot, hogy tisztázd a helyzetet. Nyolckor legyetek a kapuban, ott várlak majd titeket a szükséges iratokkal! – hagyta el a lakást.
- Kankuro te mit javasolsz? – emelte rá könnyes szemeit.
- Hogy mindenképpen menj a Levélfaluba, és tisztázd a helyzetet! Figyelj Temari az elmúlt egy hétben újra kivirultál, és csak azért mert itt volt ő. Ennyit még Karura közelsége sem ért, mint hogy Shikamaru újra melletted volt – ült le mellé és ölelte át testvérét.
- Te is velünk jössz? – kérdezte reménykedve.
- Igen, ha szükséged van rám, akkor minden további nélkül – simogatta meg a hátát.
- Karura menj pakolj össze! – utasította unokahúgát.
- Igen – engedelmesen szobájába vonult, és elkezdte az összepakolást.
- Shikarana te vigyázz anyádra, én pedig megyek egyeztetek Gaarával, és akkor holnap nyolckor találkozunk a kapuban és megyünk Konohába.
- Rendben – bólintott a másik lány is, mire másik nagybátyja is otthagyta őket.

Közben a Konohába vezető úton a kis csapat megpihent, mivel elég fárasztó volt haladni, hogy egy eszméletlen embert is cipelniük kellett. Egyedül Sasuke nem vitte még, de ő nagyon is jól tudta, hogy a férfi nagyon is magánál van, csak van annyi esze, hogy ezt az ütőkártyát még nem játssza ki. 
- Itt megállunk! – jelentette ki egy nagyobb réten.
- De itt szabad préda vagyunk bármilyen ellenség számára – akadékoskodott a legfiatalabb tag.
- Nem kell mindig, mindent a tankönyv szerint csinálni – hűtötte le az egyik társuk, aki nagyon is értette, hogy Sasuke, miért itt állt meg.
- Igen, most menjetek derítsétek fel a terepet, és keressetek ivóvizet! – adta ki a parancsot.
- Addig te mit csinálsz? – érdeklődött a fiatal.
- Elbeszélgetek a régi akadémiai társammal – mutatott Shikamarura.
- De nincs magánál – akadékoskodott.
- Csak tudnám, Tsunade miért küldött téged is, mert hogy agyad nincs az is biztos – mondta egy mély tónusú hang egy negyedik embertől.
- Az erőm miatt – felelte magabiztosan.
- Szerintem, csak azért, hogy legyen egy kis pincsije az utánam küldöttek között – szólalt meg a földön lévő egyén, akinek világossá vált, hogy Sasuke előtt lelepleződött.
- Menjetek, és Obatron – fordult egyik bölcsebb társához. – Tartsd a szemed az újoncon! – adta ki a parancsot.
- Igenis - azzal eltűntek, hogy a parancsot végrehajtsák.
- Nos, Shikamaru ideje lesz elmondanod, hogy mit kerestél a Homokfaluban engedély nélkül – érdeklődött miközben levette maszkját.
- Volt engedélyem elhagyni Konohát, éppen most indultunk vissza a lányommal – védekezett.
- A hokage, erről másképpen vélekedik – csóválta a fejét.
- Itt van a jobb felső zsebemben az engedély, amit Tsunade a saját kezével írt alá – mondta.
- Rendben, lássuk – nyúlt óvatosan az említett zsebbe, nagyon óvatos volt, hiszen Shikamaru árnyéka nagyon veszélyes. 
- Jobban is bízhatnál a volt akadémiai társadban! – húzta gúnyos mosolyra a száját, közben persze korán sem volt ilyen vidám, hiszen egy nagyon agyafúrt és megfontolt ember volt Sasuke is.
- Ebben a helyzetben nem – felelte, és kihúzott egy papírt a férfi zsebéből, majd biztonság kedvéért a sharinganját is előhívta, mire Shikamaru becsukta szemeit.
- Ellenőrizd előbb az állításom, te vadbarom! – bosszankodott.
- Csak nem a szökési terven gondolkozol? – jegyezte meg gúnyosan, majd tekintetét a lapra fordította. Döbbenten vette tudomásul, hogy a férfi igazat mond, hiszen ott volt az engedély, miszerint két hétre elhagyhatja a levélfalut, és alkalomadtán még a Tűzvidéket is.
- Most már hiszel nekem? – kérdezte a földön lévő, aki hallotta, hogy a másik összehajtja a papírt.
- Igen, de akkor is a parancs, az parancs, főleg ha a hokagétól van – sóhajtott nagyot, és visszatette maszkját.
- Te is láthattad, hogy miért voltam ott – erősködött.
- Én nem láttam semmit – felelte. Ekkor nyitotta ki Shikamaru a szemét, mivel hallotta, hogy Sasuke hangja torzul, vagyis visszavette a maszkját.
- Ha a te családod lenne hasonló helyzetben, akkor is így viselkednél? – kérdezte dühösen.
- Most nem róluk van szó, hanem rólatok. Temari tizenhárom éve halottnak számít a falunkban, csak valami átverés lehetett – vont vállat, miközben ő is nagyon jól tudta, hogy tényleg Temari volt az. Shikamaru dühösen fordította el a fejét, és nem volt hajlandó kommunikálni. Hamarosan visszatért a többi ANBU, és folytathatták útjukat.
- Biztos szállíthatjuk úgy, hogy eszméleténél van? – kérdezte a korábban Obatronnak nevezett harcos.
- Igazad van. – felelte Sasuke és letérdelt Shikamaru mellé, levette maszkját majd megmutatta neki ismét mágikus szemeit, minek hatására áldozata genjutsu fogságába esett, legalábbis ő ebben a hitben volt. Azonban az történt, hogy Shikamaru erősen nyelvére harapott, és az így keletkező fájdalom hatására ki tudott törni az illúziótechnika rabságából, így ismét csak színlelte az eszméletvesztést.
- Indulhatunk? – kérdezte Obatron.
- Igen, de nagyon óvatosan vele, szerintem még valamit szán nekünk! – figyelmeztette társait Sasuke.
- De hiszen, genjutsuban van, és le is kötöztük a kezét és a lábát – háborodott fel csapatuk huszonéves tagja.
- Az agyát le tudod kötözni? – kérdezte lassan türelmét vesztve.
- Hiszen, azért van az illúziótechnikában. 
- Obatron te viszed, szerintem, rajtad nem fog ki egyhamar! – adta ki az utasítást Sasuke, miközben ismét visszahelyezte maszkját. Shikamaru végig fülelt, mikor lesz számára megfelelő szabadulásra alkalmas időpont, de pechére Sasuke mindig észnél volt, és nem hagyott neki egyszer sem alkalmat. 

Másnap reggel négy ember várakozott a Homokfalu kapujában. Hamarosan megérkeztek azok is akikre vártak. Személy szerint: Temari, Karura, Shikarana, Kankuro és Gaara. A kazekage csupán kikísérte rokonait, és elhozta a szükséges iratokat, amivel igazolhatják, hogy engedéllyel hagyták el a Szélországát, és az ő megbízásából Konohába léphetnek.
- Köszönünk mindent – mondta már kissé lenyugodva Temari.
- Erre valók, állítólag a testvérek – eresztett meg egy halvány mosolyt, mire nővére szorosan átölelte.
- Na, ideje mennünk! – zavarta meg az idilli pillanatot Kankuro.
- Igen – kapott észbe Temari.
- Lányok, egy pillanatra még – szólalt meg Gaara.
- Igen – mondták kórusban az ikrek. 
- Tessék, itt van két kis golyó, amiben az én különleges homokom van. Ha valami baj van, harapjatok rá, és nyeljétek le. Amint tudok megyek segíteni nektek – adta oda mind a kettőnek egyet-egyet.
- Köszönjük – mondták kórusban.
- Rendben, most pedig sok sikert – eresztette őket útjukra.
- Igen – mondták egyszerre és a nyolc ember megindult Konoha felé. Személy szerint: Temari, Shikarana, Karura, Kankuro, Matsuri, Baki, Kaito és Rick. Sebesen haladtak ritkán álltak meg, akkor is tekintettel a gyerekekre. 
Két nap múlva meg is érkezett meg Konohába az A NBU csapat teljesítve feladatát, miszerint visszavitték a faluba a szökött Shikamarut. Az árnyékharcost bosszantotta, hogy nem volt alkalma megszökni, de most így jobbnak tűnt cselekednie, hogy nem mutat ellenszegülést, lázadást, amit hamarosan meg is bánt. Miután bevezették a hokage irodájába, pokolba kívánta a világ jelentős részét:
- A küldetés, sikeresen végrehajtva, tiszteletre méltó Hokage-sama – hajolt meg Obatron.
- Rendben, Uchiha Sasuke kivételével, mind elmehettek! Neked még van, egy egyszerű, és rövid feladatom – kulcsolta össze kezeit.
- Mi lenne az? – érdeklődött.
- Türelem, hamarosan megtudod, de előtte még te kedves Shikamaru igazán elmondhatnád nekünk, hogy mi a jó eget kerestél a Homokfaluban? – állt fel a helyéről, és ment oda a megkötözött férfihez.
- Halaszthatatlan családi ügyem volt – felelte szokásos unott stílusában.
- A családod itt van Konohában, már semmi közöd nincs Sunához – ragadta meg mellényénél.
- Erről különbözőképpen vélekedünk – felelte megvetően.
- Van itt valaki, aki szívesen elbeszélgetne a tébolyult fejeddel! – mosolygott gúnyosan, és meghúzott egy kiálló kart a falon, amivel a tanácsosok termében megszólalt egy kis csengő, mire az ott tartózkodó három személy felállt, és a hokage irodájához fáradtak. Mikor megérkeztek, kopogtak. - Szabad – szólt ki Tsunade, és az ajtó engedelmesen kitárult. Ezután belépett a hokage két tanácsosa, és Nara Wilow vagyis Shikamaru nagyanyja.
- Hát újra találkozunk, drága kis unokám – hallotta meg a régen hallott hangot.
- Hogy nem pusztultál el, eddig te rusnya banya – mondta ki véleményét a Nara.
- Így kell üdvözölnöd egy rég látott rokont? – mosolygott rá, és ráncos kezeivel felé közeledett. Shikamaru dühösen fordította el fejét, és undorodva konstatálta, hogy a ráncos kéz, ennek ellenére is végig siklik arcán.
- Nem úgy sült el a nagy családi találkozás, ahogy mi azt vártuk – állapította meg Tsunade.
- Emiatt, a boszorka miatt, kellett a feleségem, és az egyik lányom nélkül élnem – mondta dühösen.
- Fogad el a tényt, te már nem vagy házas! – villant gonosz fény a hokage szemében.
- Temari és Karura is él, úgyhogy maga fogadja el a tényt, hogy velük akarok élni! – dühöngött.
- Ez esetben, én gondoskodom róluk, mindhármukról, addig te elgondolkodhatsz a tetteid következményéről – mondta kedvesen nagyanyja, mintha az aznapi ebédet közölné, hogy mi lesz.
- Ha bármi bajuk történik, akkor esküszöm, hogy... – dagadtak ki rajta az erek.
- Mit csinálsz akkor? Olyan helyen leszel, ahonnan nem tehetsz semmit – azzal néhány ponton megérintette unokája nyakát, aki ernyedten csuklott össze, és vesztette eszméletét.
- Akkor én megyek elintézem a helyét – mondta a férfi tanácstag.
- Köszönöm – bólintott az öregasszony (mármint a gonosz nagyi, mert egyik nő sem mai csirke).
- Ugyan ez a legkevesebb, és a faluért muszáj megtennünk – bólintott.
- Mi lesz vele? – kérdezte az eddig csendben lévő Sasuke, akiről teljesen meg is feledkeztek.
- Az ANBU gyökérnél, egy kis átnevelésben részesítjük – felelte Tsunade.
- És mi lesz, a lányokkal? – érdeklődött tovább, de miután választ kapott azt kívánta, hogy bár ne tette volna.
- Nincs szükség rájuk, főleg egy olyan anyától, mint az a homoki ringyó. Ha fiúk lennének még meggondolnám, de így semmi hasznuk. Majd lesznek, más dédunokáim – legyintett.
- De mi van, ha Shikamaru nem akar más nővel kezdeni? – vetette fel.
- Ne legyél már ilyen maradi fiacskám, már nem csak a hagyományos módon foganhatnak gyerekek, és azonkívül nagyon jó a genjutsu aromám, hiszen tizenhárom évig teljesen meg volt róla győződve, hogy a neje halott – mosolygott az ANBU vezérre.
- Értem – mondta érzelemmentes arccal bár belülről majdnem felrobbant. – Akkor, én megyek is – hajolt meg.
- Menj csak! – bólintott Tsunade, és Sasuke elhagyta az irodát. Dühítette az odabent lezajlott események sorozata, és ezért elrejtőzve várta az öreget visszatérni. A tanácsos hamarosan vissza is érkezett két másik ANBU társaságában, akik elvitték onnan a most ténylegesen eszméletlen Shikamarut. Sasuke követte őket tisztes távolságból, egészen a gyökér főhadiszállásáig, ahol már nem ment minden, olyan könnyedén, mivel megállították.
- Mit keresel itt? Igazold magad! – kapta el valaki hátulról. 
- Ahogy akarod – ezzel a megjegyzéssel könnyedén ártalmatlanította ellenfelét, de ekkora már többen is felfedezték jelenlétét, és így menekülni kényszerült. 
Miután épségben kijutott a veszélyes zónából, elhatározta, hogy valamit tennie kell sürgősen, mert ez nagy igazságtalanság, amit a Nara családdal tenni akarnak. Miután a düh lejjebb apad szívében, elindult, hogy beszámoljon társainak a fejleményekről.