24. rész: Ébredések és a megbeszélés
Temari gyengéd noszogatásra ébredt. Álmosan pillantott fel, és egy barátságosan mosolygó Sakurával találta magát szembe.
- Magához tért? – jutottak eszébe az események, és izgatottan fordult férje felé, aki még mindig békésen aludt.
- Még nem, de itt van egy másik ágy, feküdj le inkább oda! – tanácsolta.
- Mennyi idő telt el azóta? – érdeklődött.
- Egy órája jöttél be, és aludtál el – világosította fel.
- Akkor még nem régen. A lányokról tudsz valamit? – érdeklődött.
- Valószínűleg jól elvannak a régi Uchiha negyedben, egy pár kortársuk is ott van velük, mint az én drága idősebbik fiam is, akinek nagyot fogok markolni, abba a dús hajába – mondta kicsit ingerülten.
- Mit követett el? – állt fel, és lépett a másik ágyhoz.
- Egyedül hagyta itthon az öccsét, akkor már vitte volna magával! – dühöngött, miközben átnyújtott egy egyszerűbb hálóinget barátnőjének.
- Akkor már le is zuhanyoznék. – mondta kicsit zavartan.
- Innen nyílik – mutatott egy nem túl hivalkodó ajtóra.
- Köszönöm – bólintott hálásan, és bement a kis helységbe. Szívesen áztatta volna magát a zuhany alatt, de mivel vendégségben volt nem tartotta illendőnek, ezért hamar végzett, és visszatért férjéhez. Közben Sakura infúziót cserélt, hogy a férfi, minél előbb visszanyerje erejét.
- Végeztél is? – mosolygott kedvesen belépő barátnőjére.
- Túlságosan is fáradt vagyok – füllentett.
- Megértem – bólintott.
- Várhatólag, mikor ébred fel? – érdeklődött.
- Reggel minden bizonnyal, de most aludj inkább! Hosszú út és nehéz harcok állnak mögötted, és nehogy egy karikás szemű nőként üdvözöld a férjed! – nevetett.
- Igazad van – mosolygott Temari is, és miután férje homlokára egy apró csókot lehelt, majd lefeküdt a szomszéd ágyba.
- Jó éjszakát – köszönt el Sakura, és mikor kiment lekapcsolta a villanyt. Temari egy ideig még elmélkedett családján, majd lassan ismét elnyomta az álom. Igazából nem akart aludni, mert félt, hogy valami megint történik velük.
Reggel a gyerekek álmosan ébredeztek az a füstölgő tábortűz emléke mellett. Nem aludtak valami jól, főleg az ikrek, mivel mindannyian aggódtak szüleikért. Minato volt az egyetlen, aki fogjuk rá, hogy éber volt. Vigyorogva ment oda az egyik kis patakhoz, ami annak idején a negyedet díszítette és egy pohárral mert a vízből. Ezután csapattársához lépett, akit azzal a lendülettel, nyakon is öntött. Az ifjú Uchihát hirtelen érte a támadás, és nagyot ugorva kelt ki „ágyából”.
- Mi a francot képzelsz, te hülye! – zihálva kiabált csapattársával.
- Csak gondoltam, hogy segítek neked felébredni! – vigyorgott a fiú, miközben pár lépést hátrált.
- Ezért, még megfizetsz! – pattant fel, és már támadott is.
- Amúgy kíváncsi leszek a szüleid reakciójára, ha megtudja, hogy nem foglalkozol eleget az öcséddel! – vigyorgott szakadatlan.
- A fenébe, engem otthon kinyírnak – állt meg egy pillanatra.
- Nyugi hiányozni fogsz, nem lesz összegyűjtve a legtöbb csaj egy pillanat alatt, mert egyéb hasznod nincs – gonoszkodott a csapattársa.
- Ha már itt tartunk, akkor te sem hinném, hogy megéled a délutánt, hiszen te is magára hagytad a húgod – felelte diadalmasan.
- Tévedés, én elvittem előtte Ajkohoz, akit megkértem, hogy vigyázzon rá – úgy tűnt, rókavigyora levakarhatatlan.
- Egy valamit nem értek, ha a te szüleidet mondják egyik Konoha legokosabb párjának, és Minato apjáról meg sokan mondják, hogy elég szabad szellemű, és rosszakarói szerint még idióta is, akkor miért neki van több esze? – kérdezte Hizari.
- Hoppá – lett még jobb hangulata Minatonak, amit már nem tudott fokozni.
- Kellemetlen, de nem tudnátok még aludni, vagy csendesebben lenni, mert a jobbak még aludnának – dörmögte Karura.
- Shikarana úgy látom, el fogják hódítani tőled az apád szeretetét – jegyezte meg gonoszul az éppen megérkező Sai, aki némi reggelit hozott a fiataloknak.
- Oóóó – húzódott fedezékbe Kaito és Rick, akik látták a hirtelen felébredő lány arcát, ahogy Inoide apjára ront.
- Maga szemét – a legyezőjével akarta leütni, de Sai könnyedén kicselezte az ifjú hölgyet, és ültette le, mintha egy ötéves lenne.
- Apa minek köszönhetjük a váratlan látogatásodat? – kérdezte Inoide, aki érezte, hogy az ő valamelyik szülője lesz az első, aki meglátogatja őket.
- Anyád küldött egy kis reggelit, és neked egy váltás alsónadrágot – pirított fiára, miközben felmutatta az említett ruhadarabot, ami lila színű volt rózsaszín szívecskékkel díszítve. A többieknek nagy önuralomra volt szükségük, hogy ne nevessék el magukat.
- Apa kérlek, tedd már el! – lett vörös a feje.
- Rendben – húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Nem tetszik, túl sok időt, az apámmal tölteni? – kérdezte kicsit lenyugodva Minato.
- Régen csapattársak voltunk, ha belegondolok ő változtatott meg, ha nem találkozom vele tizenhat évesen, akkor talán még mindig az ANBU gyökérnél lennék – vont vállat, és indult hazafelé.
- Várjon, sikeres volt tegnap az akció? – kérdezte Karura, aki teljesen elfelejtkezett az előbbi sértéséről.
- Igen, sikeresen kiszabadult – mosolygott rá biztatóan.
- És mondja, jól van? – kérdezte reménykedve Shikarana.
- Apátokat eszméletlenül találtuk, de Sakura szerint pihennie kell, és rendbe jön – mondta biztatóan.
- Akkor nyugodtan lehetünk, a világ lustája, úgysem fog délelőtt felébredni – legyintett Shikarana.
- Te vagy már jó véleménnyel, az apádról? – csodálkozott rá Minato.
- Ha egyszer ismeri a természetét, akkor miért ne? Az embereknek nagyon nehéz megváltozniuk. – mondta Hizari.
- Látszik, hogy Neji sensei lánya vagy – legyintett Daisuke.
- Igen, épp olyan kibírhatatlan – morogta Minato, erre másod-unokatestvére egyszerűen fejbe vágta.
- Aúú, ezt miért kaptam? – fogta a fejét, mire a lány megint fejbe vágta. – AÚÚ.
- Idióta – mondta karba tett kézzel Daisuke.
- Na sziasztok legyetek jók – mosolygott Sai, majd azzal a lendülettel egy pukkanás kíséretében eltűnt.
- Inoide remélem, nem sértődsz meg, de elég furcsa fazon a faterod – jegyezte meg Karura.
- Az ANBU gyökér tehet róla, mivel kiskorától ott nevelkedett. Nagyon sokáig nem is voltak érzései, érzelmei. Könyvből próbált rájönni, hogy normális emberek között, hogyan is kell viselkedni – magyarázta.
- Na jó emberek együnk, utána meg irány edzeni meg a többi! – állt fel Daisuke.
- Nektek konohaiaknak mániátok ez a reggeli edzés? – morcogott Karura, aki még visszafeküdt aludni.
- Testvérkém, nem gondolod, hogy minél hamarabb fel kellene kelni, és megnézni a szüleinket? – próbálta jobb belátásra bírni Shikarana.
- Na jó – kelt fel mégis.
- Szerintetek, miért gárgyult meg a hokage? – kérdezte Minato.
- Ha engem kérdezel, alapból nem volt normális az a nő – legyintett Daisuke, aki közben tüzet rakott.
- Szépen beszélsz róla, ahhoz képest, hogy anyád példaképe – mondta Shikarana.
- Részletkérdés, attól, hogy anyám kedveli, nekem még nem kell – ellenkezett.
- Több tiszteletet is adhatnátok a legendás saninok utolsó élő tagjának! – szólt rájuk Hizari.
- A másik kettő még születésünk előtt meghalt, az egyiket pont apám ölte meg tizenöt évesen – mondta Daisuke. – Úgyhogy, nem lehettek, akkora durranás.
- Szerintem tévedsz, apám mindig tisztelettel beszél Jirayáról, akit az Akatsuki ölt meg, nem sokkal Orochimaru halála után – védte meg a saninok becsületét Minato.
- Pedig, hányszor nevezte Perverz remetének – hallották meg Hinata hangját, aki egy nagy kosár élelemmel érkezett.
- Szia anya – ment üdvözölni egy öleléssel Minato.
- Marina itt van? – nézett szét a gyerekek között.
- Őt elvittem Ajkohoz, aki szívesen vigyázik rá – felelte fej vakarva a fiú.
- Ő nem akart jönni? – csodálkozott lányán.
- De, csak lebeszéltem, mert nem akartam, hogy megfázzon – füllentett.
- Rendben – bólintott.
- Hinata sensei nem hozott Minatonak tiszta alsónadrágot? – kérdezte gonoszan Daisuke.
- Nem, én tegnap pakoltam neki, de anyád küldött neked egyet – dobott oda neki egy kisebb csomagot.
- Anyu, de szeretlek én téged ilyenkor. – mondta zavartan, miközben felvette a csomagot.
- Na gyerünk, készüljetek, utána edzés! – parancsolt rájuk, miközben letette eléjük a kosarat, majd ő is otthagyta őket.
- Miért minden felnőttnek az a legfontosabb életcélja az edzés itt a Levélfaluban? – akadt ki Karura.
- Hallanád a nagyit, mikor elküld reggelente edzeni, na az az igazán kellemetlen – figyelmeztette testvére.
- Voltam szerencsés tapasztalni, de nagyapa akkor még leállította. – legyintett.
- Mi, vissza mert szólni, ez csúcs. A francba, hogy kihagytam – bosszankodott.
- Együnk gyerekek! – tanácsolta Chouto, aki hangját nem lehetett eddig hallani.
Temari lassan nyitotta ki szemeit, fáradt volt, és pilláit is ólomnehézségűeknek érezte. Nehezen fordította fejét Shikamaru ágya irányába. Meglepődve tapasztalta, hogy az ágy üres férje sehol. Ijedten ugrott fel, és keresni kezdte. Hamarosan meghallotta, hogy a szobából nyíló kis fürdőben valaki öblít a wc-ben, majd megnyitja a csapot. Lelkileg kicsit megnyugodott, de nem teljes mértékben. Miután elzáródott a csap, a következő percben nyílt az ajtó, és félmeztelen kötésekkel borított férjével találta magát szembe.
- Úgy megijesztettél! – ölelte meg.
- Miért? – kérdezte, miközben viszonozta az ölelést.
- Már azt hittem, azért tűntél el, mert valami történt – eredtek el a könnyei.
- Nyugi, csak nem voltam hajlandó megengedni Sakurának, hogy bekatéterezzen – mosolygott feleségére.
- Azért, igazán felébreszthettél volna – dorgálta meg.
- Nem akartalak felébreszteni, hiszen igencsak kimerülhettél. Olyan karikásak a szemeid – simította végig arcát, majd megcsókolta a szeretett nőt.
- Látom már, minden rendben körülöttetek – jött be Sakura, egy kis reggelivel.
- Köszönünk mindent – mondta könnyeivel küszködve Temari.
- Ugyan, ezt ti is, bármikor megtettétek volna értünk, sőt akkor még egyszerűbben is megoldottátok volna, hiszen akkor Shikamaru végezte volna a tervezést – mosolygott rájuk.
- A lányok a Homokban maradtak? – kérdezte Shikamaru.
- Nem, ők is velem jöttek a faluba, most a kortársaikkal kempingeznek valahol – adott felvilágosítást kedvese.
- Már majdnem minden anyuka küldött a kicsi fiának tiszta alsóneműt. – gondolkodott el Sakura.
- Szerintem, a lányokkal nincs ilyen gond – mondta Temari.
- Mázlista, én három férfival élek együtt, bár Sasuke szorgalmazza a negyediket is – gondolkozott el.
- Most belegondolva én hamarosan három nővel készülök leélni az életem, anyám ez kellemetlen – mormogta Shikamaru.
- Mondtál valamit? – emelte fel a hangját felesége.
- Igen, hogy szeretlek – majd megcsókolta a szeretett nőt.
- Olyan jó titeket, újra együtt látni – mosolygott Sakura. – Na jó egyetek, körülbelül egy óra múlva itt vannak a többiek, és mindent megbeszélünk, hogy hogyan tovább – ment ki.
- Hm van egy óránk? – mosolygott sejtelmesen Shikamaru.
- Most nem, vendégségben vagyunk! – tiltakozott felesége.
- Mintha nem lehetne egymás mellett feküdni vendégségben – húzta magához.
- Ahogy téged ismerlek, nem csak sima egymás mellett fekvésről lenne szó – nézett rá csábosan.
- Teljesen megőrjítesz! – csókolta meg, ami viszonzásra talált és kifulladásig tartott.
- Együnk most, és közben beszéljünk meg néhány dolgot, hogy most te szökött bűnözőnek számítasz-e, és ha rendeztük a helyzetet, hol is fogunk lakni – csókolta meg most ő férjét.
- Olyan kellemetlen témák ezek – hisztizett.
- Ne viselkedj már úgy, mint egy gyerek! – szólt rá Temari.
- Igazad van, de ha minden rendeződött sokáig nem foglak kiengedni a kezeim közül! – „fenyegette meg”.
- Tisztában vagyok vele – sóhajtott, majd leültek reggelizni. – Akkor szerinted, mi legyen?
- Van egy olyan érzésem, hogy Sunának, hamarosan két új lakosa lesz – sóhajtott nagyot Shikamaru.
- Úgy érted, hogy hajlandó lennél lemondani a kohonai kiváltságaidról? – alig hitte el, amit hall.
- Értetek, bármiről lemondok, csak azért, hogy veletek lehessek – csókolta meg ismét.
- Reméljük, nem kell semmitől megválnunk – súgta a csók után.
- Igazad van – mosolygott, és elvett egy teát a behozott tálcáról és belekortyolt. Hasonló csöpögős, akarom mondani romantikus hangulatban telt el a reggelinek kiutalt étkezés. Temari beszámolt közben a csodás összefogásról, és hogy milyen csodálatos barátaik is vannak.
- Azt hiszem, mindegyiknek jövök egy köszönömmel – mosolygott, majd újabb csókot váltottak. Ellettek volna így egész nap, de egy kopogással megzavarták őket.
- Igen – mondta Temari, kicsit emeltebb hangon. Az ajtó kinyílt és Sakura tért vissza némi tiszta ruhával a kezében, és Temari hátizsákjával.
- Bocs, ha zavarok, de hoztam néhány ruhát. A többiek egy félóra múlva itt vannak, és beszélni szeretnének veletek! – mondta kicsit zavartan.
- A lányokról van valami hír? – érdeklődött Temari.
- Kiba elvitte őket edzeni, Karura nagyon kiakadt miatta – felelte, miközben letette a behozott holmikat.
- Köszönünk mindent – mondta Shikamaru, és felállt az ágyról.
- Ti is megtettétek volna értünk, ha úgy alakul – mosolygott kedvesen, majd kiment a szobából. Temari felvette saját ruháit, míg Shikamaru a behozottakat.
- Kellemetlen, de azt hiszem Sasuke valamivel erősebb csontozatú, mint én vagyok – nézett végig magán.
- Ebben van valami, de nekem akkor is jobban tetszel, mint ő – mosolygott férjére, aki átkarolta a derekát, és megcsókolta.
- Akkor essünk túl a köszönetnyilvánításokon, és az egyéb tiszteletkörökön, hogy minél előbb élvezhessük egymás társaságát ruha nélkül – eresztett meg egy perverz mosolyt.
- Mikor lettél te ilyen? – kérdezte nevetve Temari.
- Mikor egy hetet töltöttem egy angyal mellett, a Homokfaluban, nem is olyan régen – vigyorgott, és még váltottak egy utolsó csókot, mielőtt kimentek volna.
- Hol voltam én, akkor? – érdeklődött vigyorogva a nő.
- Emlékeim szerint, te is ott voltál – felelte, miközben bezárta az ajtót.
- Mire kell emlékezni? – kérdezte az éppen ott álldogáló Kiba, aki nem rég érkezett.
- Arra, hogy milyen kibírhatatlan is az anyám – füllentett Shikamaru, hiszen ez csak rájuk, kettőjükre tartozik.
- Ezt hallaná meg Yoshino, ki is tekerné azt a helyes kis nyakacskádat – adott egy puszit férje arcára.
- Ebben van valami – jelent meg Shikaku az ajtóban két barátjával.
- Üdv apa – köszönt kissé zavartan Shikamaru.
- Neked is fiam, és hol vannak az unokáim? – lett jobb kedve a gondolattól.
- Végre, hogy méltóztattatok kijönni! – jelent meg egy oldalajtóban Sasuke. – Na gyerünk befelé! – mutatott arra a helységre, ahonnan éppen ő is kikukkantott.
- Na jó – sóhajtott egy drámait Shikamaru, és a kint lévőkkel befáradtak abba a szobába, ahol már az összes társuk ott volt bővebb családi körben.
- Végre, hogy mindenki megérkezett, itt az ideje, hogy elmondjam, miért is kellett eljönnötök – ragadta rögtön magához a szót Sasuke.
- Hallgatunk – bólintott Naruto.
- Mint mindnyájan tudjátok, a hokage elárulta egyikünket, és a családját. Egyre hataloméhesebb és kegyetlenebb. A helyzet tűrhetetlen, már azért is, mert most már a gyermekeink jövőjéről van szó, és a falu vezetés nem sajnálná feláldozni Shikamaru lányait sem, hogy a saját kicsinyes céljaikat előtérbe helyezzék. Szóval azt javaslom, hogy segítsük hozzá Narutót, ahhoz a tisztséghez, amit ő igazán megérdemel.
- Szóval azt mondod, hogy vigyünk véghez egy puccsot? – vonta fel a szemöldökét Shino.
A mappában található képek előnézete Szél és árnyék lányai
