16. rész: A hajsza
Temari a kis papírkára meredt, nem gondolta volna, hogy a fiú jelentkezik, hogy tegnap este visszautasította. Vívódott magában, hogy mit is kellene tennie. Kankuro érdeklődve figyelte húga arckifejezését, és várta, hogy végre megszólaljon. Néhány perc múlva megjelent Gaara és Kaito is, akik csodálkozóan nézték a gyönyörű virágokat.
- Ez meg honnan van? – kérdezte barátságtalanul Gaara, akinek a szokásosnál karikásabbak voltak a szemei, mégis egy vidám kifejezés ült az arcán.
- Én is arra várok, hogy kinyögje még ma – helyezkedett el az egyik kanapén kényelmesen Kankuro, aki már régen látta ilyen üvegesnek húga tekintetét.
- Nekem van egy tippem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen gyors a fiú – mondta elismerően Kaito, és karba tette kezeit.
- Szóval Shikamaru, és mit ír? – nézte fürkészőn testvérét Kankuro, közben Temari a hajtás mentén összehajtotta a papírt, és úgy tűnt végre magához tért a fiú nevének említésére.
- Békülni akar – tette vissza a borítékba a lapocskát, majd azt a zsebébe.
- És te mit akarsz? – kérdezte nagyapja feszülten, mivel Temarin semmi biztatót nem látott.
- Nem tudom – sóhajtott mélyet, azzal otthagyta a társaságot és felszaladt szobájába, a lépcsőnél kikerülve apját, aki a konyhából érkezett.
- Kész a reggeli – szólt lánya után, nem értve miért lett hirtelen ilyen rossz kedvű.
- Nem vagyok éhes – felelte mogorván vissza sem nézve, rögtön tudták, mikor érte el a szobáját, mivel elég erősen csapta be az ajtót.
- Hé srácok reggeli! – ment a nappaliba, ahol illatoztak a csodálatos orchideák.
- Végre – mondta a szokásosnál kicsit lelkesebben Gaara, amire apja és bátyja nagyot néztek. Éppen túlléptek a megdöbbenésükön, mikor megint csengettek. Most Ufizi nyitott ajtót, és egy másik küldönc állt, egy hasonló virágkosárral.
- Jó reggelt, miben segíthetek? – próbálta leplezni meglepődöttségét.
- Jó reggelt, Temari Sand itt lakaik? – érdeklődött, miközben próbálta odaadni az átvételi elismervényt.
- Igen – bólintott. – Kankuro szólnál a testvérednek? – intézte fiának, miközben gyanúsan nézett a virágokra.
- Nekem úgy is jó, ha maga átveszi – látszott rajta, hogy nem könnyű a csomag.
- Tegye csak le oldalra! – jelent meg Kaito, majd ő írta alá az átvételi elismervényt.
- Ki küldhette? - gondolkozott hangosan Ufizi, bár a sejtése megvolt, hogy ki lehetett az az elvetemült.
- Shikamaru próbálja kibékíteni a lányod. Meg kell hagyni, nem aprózza el – mondta elismerően Kaito.
- Vajon mennyibe kerülhetett ez a gazhalmaz? – töprengett Ufizi, akit megdöbbentette ez a virág tömeg, amit a lánya kapott.
- Fogalmam sincs, de biztos mélyen a zsebébe nyúlt – jegyezte meg Kaito.
- Nézd egy levél! – vett ki egy borítékot a virágok közül az aggódó apuka.
- Hé ez nem neked szól! – figyelmeztette fiát.
- Itt vagyok – jelent meg Temari a lépcsőn cseppet sem boldogan az újabb küldemény gondolatától.
- Ez neked jött! – bökött apja a csokorra, majd mutatta fel a levelet. Temari kedvetlenül nyúlt érte, majd kivett egy kis papírlapot a nem túl nagy borítékból.
- Akkor ott várlak ma kettőkor – olvasta fel hangosan a nagyon rövid kis üzenetet.
- Hol? – kérdezték kórusban.
- Nem érdekes, úgysem megyek el – legyintett, és fordult ismét a lépcső felé.
- És mi legyen a kosarakkal? – kérdezte Kaito, aki nagyon kíváncsi volt unokája válaszára.
- Nem érdekel – ment vissza a szobájába. Kaitonak önkéntelenül is Shikamaru jutott az eszébe, mikor közönyt mutat, mégis legbelül kétségek és érzelmek gyötrik.
- Pedig a tieid! – morogta Ufizi, és elhúzta az ajtóból a terebélyes virágkosarat.
- Együnk már végre! – szólalt fel Gaara, és otthagyta a két rangidőst.
- Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de igaza van az öcskösnek – jegyezte meg Kankuro, aki a lépcsőről figyelte eddig az eseményeket, és ezután követte testvérét.
- Mindig meglepődök ezen a testvéri szereteten – gúnyolódott Kaito, miközben fiával csatlakozott a fiúkhoz.
Temari a szobájában gondolkozott az ágyon fekve, miközben újra és újra elolvasta a két levelet. Valahogy jó érzéssel töltötte el a figyelmesség, de a fene nagy büszkesége nem engedett megbocsátani. Dühösen süllyesztette íróasztala egyik fiókjába a két üzenetet, majd felvette tegnapi ruháját, amiben festett. Ezt követően előszedte a festéshez szükséges többi felszerelést, majd fogott egy ceruzát, és kiment a folyosóra. A ceruzával megrajzolta az indaszerű mintákat derék magasságban, majd fekete festékkel vastagon felfestette a vonalakat. Egész jól elvolt ezzel a délelőtt folyamán, amíg meg nem jelent nagyapja.
- Egy óra van, igazán készülhetnél is a randidra! – mondta kioktatóan.
- Már mondtam, hogy nem megyek – makacsolta meg magát, és folytatta tevékenységét, mintha mi sem történt volna.
- Tudod, hogy nagyon kedvel téged, sőt még azt is megmerem kockáztatni, hogy talán beléd szeretett. Figyelj neki sem könnyű, Shikamashi jó ember, de pocsék apa. Három gyereke van, de mindhárom elkerüli. Ott van a legidősebb Shikame, aki még nevet is változtatott, és letagadja. Kurenai a legfiatalabb gyerekét, meg eltiltja egy férfitól, de ő is már harminc éves.
- De nem meséltél még Shikamaru apjáról – eszmélt rá, és abbahagyta a festést.
- Nos ez nem egy vidám történet. Shikaku a középső gyereke, mind közül a legeszesebb. Azonban rossz társaságba keveredett, ahol drogozni és inni kezdett. Egyszer egy tiszta pillanatában találkozott az egyik magániskola ösztöndíjas tanulójával, aki szigorú erkölcsökhöz tartotta magát, ő volt Yoshino, később Shikamaru édesanyja. Shikaku elhatározta, hogy megszerzi a lányt. Ő maga ekkor volt tizennyolc éves. Yoshino kezdetben mereven elzárkózott az ismeretségtől is, de aztán a fiú tiszta fejjel vonzó volt számára. Beleegyezett végül egy randevúba, ahol Shikaku ivott, majd később, még aznap este megerőszakolta az akkor tizenhat éves lányt. Yoshino ekkor teherbe esett, és mivel szegény körülmények között élt, el akarta vetetni, de ezt Shikamashi megakadályozta. Megkérte a lányt, hogy szülje meg, és adja neki a babát. Ezenfelül kényszeríttette Shikakut, hogy egy évre papíron vegye feleségül a lányt, csak a gyerek törvényessége miatt. Eltelt kilenc hónap, és világra jött Shikamaru. Yoshino azonnal válni akart, és megszabadulni az egész Nara családtól, de Shikaku azóta sem engedi el – fejezte be a történetet.
- Ez valóban szomorú, de nem értem, hogy miért nekem kell tekintettel lennem rá, mikor ő sem volt rám – igyekezett meggyőzni magát az igazáról, ami ezen tények ismeretében nagyon nehéz volt.
- Makacs vagy akár a szüleid, de jól figyelj, Shikamaru egy jó gyerek, aki megérdemli, hogy boldog legyen, ahogy te is. De miért ne lehetnétek együtt azok, hiszen a vak is látja, hogy nem vagytok egymásnak közömbösek.
- Befejezted? – kérdezte ingerülten, miközben berobogott a szobájába. Levetette magát az ágyra, majd emésztette a hallottakat. Sajnálta a fiút, de szimpla sajnálatból nem lehet vele. Vívódott, hogy mit is kellene tennie, miközben észre sem vette, hogy repül az idő.
Fél kettő volt még, mikor Shikamaru feltűnt a lány házához közeli park tavának hídján, és várt. Hiába tudta, hogy korán érkezett, nem tudott tovább távol maradni. Fürkészte az embereket, akik arra sétáltak. Abban reménykedett, hogy a lány hamarosan felbukkan, és hajlandó lesz vele beszélni. Az idő csigalassúsággal telt, mire elérkezett a két óra. Izgatottan járatta tekintetét, hátha ott van már, csak éppen elkerülték egymást.
Sajnálattal tapasztalta, hogy a lány sehol sincs. Ekkor fogta fel, hogy mennyire megbánthatta. Nagyapjától tudja, hogy Temari valami nagyon súlyos dolgon mehetett keresztül, amit még nem sikerül feldolgoznia. Ezután eszébe jutott, mikor rémálomból ébredt ott a raktárkunyhóban. Ahogy így elmélkedett észrevette, hogy már nagyon eltelt az idő. Elővette telefonját, hogy felhívja a Sand házat, hiszen lehet nem is kapta meg az üzeneteket. Beütötte a számot, és várt egyszer kicsöngött, miután pánikszerűen nyomta ki, mivel nem akart csalódni, azzal, hogy mégis megkapta.
Vívódásokkal telve álldogált a hídon, miközben egy kisebb társaság telepedett le, az egyik tóparti asztalhoz sakktáblákkal. Elkenődve hallotta a sakk és matt szavakat, miközben rájuk pillantott. Bármennyire is szerette a stratégiai játékokat, most nem tudta volna lekötni, hiszen bűntudata nem engedte. Ilyen problémákon töprengett, miközben a társaság egyik tagja érdeklődve lépett oda hozzá.
- Bocsáss meg, de olyan ismerős vagy nekünk. Nem találkoztunk véletlenül? – szólította meg.
- Talán azért találod így, mert két hete szerepeltem a Konoha News címlapján a nagyapámmal – mondta unottan, és fordult el a kellemetlenkedő alaktól.
- Nem hiszem, hogy onnan – rázta a fejét.
- Mindegy is – ásított, mire meghallották a fiú csengőhangját, ami arról tanúskodott, hogy a nagyapja keresi. – Na mond! – vette fel.
- Temari megbocsátott már? – érdeklődött izgatottan, mint egy gyerek, aki arra kíváncsi, hogy megvették-e neki a legtutibb játékot.
- Nem, el sem jött – mondta szomorúan.
- Sajnálom – felelte együtt érzően.
- Mindegy, azt hiszem várok még egy kicsit, utána meglátom mi lesz – búcsúzott el, majd letette.
- Akkor szia – köszönt el a zargató srác is, és ment vissza ismerőseihez. Shikamaru döntött, beszél akkor is a lánnyal. Összeszedte magát, és lesétált a hídról, a kis társaság mellett haladt el, akik közül az egyikük megismerte.
- Várj te Shikamaru Nara vagy – állta el a fiú útját.
- Igen tudom ki vagyok, de most bocs, mennem kell – kerülte volna ki.
- Te veled készített interjút a Sakkbajnok nevű folyóirat, úgy három hónapja? – nézett rá csillogó szemekkel.
- Nem hittem volna, hogy valaki is kíváncsi volt rá, hogy mit nyögök be néhány kellemetlen kérdésre – ásított egyet, és ment volna tovább, de megint nem tudott.
- Játszanál velem egyet, csak, hogy elmondhassam, hogy a bajnokkal játszottam? – nézett rá könyörgőn.
- Most ez nem fog menni, mivel a barátnőmet kell kiengesztelnem – próbált menekülni.
- Na légyszi – nézett rá könyörgőn.
- Rendben, addig a lánynak adok időt megérkezni – sóhajtott, és odament az asztalhoz. A kis társaság le volt nyűgözve, hogy egy ekkora shougi géniusz játszik velük. Shikamaru hiába szabadult volna, nem tudott, mert az egész társaság akart ellene játszani, akik nem jelentettek neki problémát.
Közben a Sand házban Gaara felhőtlen jókedvet tanúsított, melytől a család tagjait a frász kerülgette. Délutánra a karikák eltűntek a szemei alól, az étvágya megnőtt, és nem volt hajlandó felvenni bátyja egyetlen kötekedését sem. Egy idegen számára normális állapotnak tűnt volna, hiszen egy csonka család három boldog gyerekkel. De akik ismerték őket, tudták, hogy Gaara az anyja halála óta nem mosolygott igazán. Kaito a rövid ott élésük alapján szintén megfigyelte ezt legfiatalabb unokájánál, és fiát oldalra hívva elmondta aggodalmait.
- Apa szerintem tévedsz – mondta Ufizi, miközben egy orvosi szakkönyvet lapozgatott.
- Nézz rá, valamit biztos szed. Annyit lehet hallani ilyen boldogság, meg mámor nevű drogokról, hogy már kiakad tőle az ember – bizonygatta igazát.
- Szerintem meg, csak a futás miatt kiegyensúlyozottabb, levezeti a fölös energiáit, amit a szomorkodásba fektetne – próbálta áltatni magát.
- Ez hülyeség! – ellenkezett fiával.
- Apa te meg túl sok tévét nézel, Gaara jó gyerek – tartott ki mellette Ufizi.
- Rendben, de én cselekedni fogok! – állt fel, és kereste meg két idősebbik unokáját.
- Mi a baj nagyapa? – kérdezte meglepetten Kankuro.
- Lenne egy feladatom számotokra, kövessétek az öcséteket, ha legközelebb olyan titokzatosan futni megy! – fogta suttogóra a hangját.
- Igen és mit akarsz ezzel elérni? – lepődött meg Kankuro.
- Tudni akarom, mit csinál akkor – erősködött.
- Miért nem kérdezed meg tőle? – vetette fel Temari.
- Úgy ismered, hogy meg is mondja? – tolta le testvére.
- Igaz – bólintott.
- Az öcsétek érdekében, hogy nehogy rossz társaságba keveredjen.
- Na jó – egyeztek bele végül.
Már jelentősen alkonyodott, mikor Gaara szokásos szerelésében lejött a szobájából és azzal az ürüggyel, hogy futni megy, elhagyta a házat. Kankuro és Temari figyelték, hogy melyik irányba indul, majd két perc múlva követték, hogy adjanak neki némi haladékot, de mégis szemmel tudják tartani. Mint két bűnöző osontak ki a házból, mivel apjuk ezt az egészet ellenezte.
Shikamaru ekkora megszabadult a lelkes rajongótábortól, és elhatározta, hogy a lány elé áll, és megpróbál vele beszélni. Ha most el is utasítja majd, de a virágokat elfogadta, akkor még lehet esélye, hogy hajlandó a megbocsátásra, csak még nem nyugodott le. A park parkolójában hagyva kocsiját, elsétált a Sand házhoz, ahonnan a két idősebb testvér éppen akkor settenkedett ki, és laza futó tempóban elindultak egy távolban békésen kocogó alak irányába. Gondolt egyet, és elhatározta, hogy követi őket, mivel elég ismeretlenek lehetnek az éjszakai városi életében. Körülbelül egy kilométeren keresztül folytatták ezt a kergetőzést, amiből az üldözöttek semmit nem vettek észre. Shikamaru majdnem kiköpte a tüdejét, miközben azon imádkozott, hogy végre álljanak már meg.
- Anyám mit meg nem teszek én egy csajért – zsörtölődött magában, miközben elérték a folyó melletti kis ligetet, ahol szabadidő park volt kialakítva. Egy rácsos kerítéssel elkerített kosárlabda pályán már három sötétbe öltözött alak várakozott. Gaara egyből odament, és kettőt baráti kézfogással, míg a harmadikat egy kedves öleléssel üdvözölt. Temari és Kankuro meghúzódtak egy fásabb területen, ahonnan jól ráláthattak a pályára.
- Vajon mit csinál itt? – lihegte Kankuro.
- Szerintem hamarosan megtudjuk – suttogta Temari.
