LAOM28 és Manci

 Alig egy hónap telt el Shikame akciója után. Shikamaru teljes depresszióba süllyedt, akár Asuma halála után. Naphosszat csak ült vagy feküdt a házuk mögötti dombon, és elmélkedve az eget bámulta. A szülei nagyon sajnálták, de tenni nem tudtak érte semmit, mivel Gaara hajthatatlannak bizonyult. Shikamaru utánuk ment Sunába, de komoly sérüléseket szenvedett el szerelme fiatalabbik öccsétől.

Temari is szenvedett, de ő még a Shikame által okozott sérülésektől is. Teste nagyon nehezen gyógyult, az orvosok azzal magyarázták, hogy az agy akadályozza a gyógyulást, mivel Temari sem volt túl együttműködő. Gaara és Kankuro nagyon aggódott testvérük állapota miatt, de a fiatalabb büszkesége hajthatatlannak bizonyult.

Shikaku nem bírta tovább nézni gyermeke szenvedését, ezért elhatározta, hogy beszél vele. Előbb viszont feleségével vitatták meg a problémát, aminek a végén egy egyetértettek, hogy nem mehet így tovább, nehéz szívvel bár, de a megoldás módjában is egy véleményen voltak. Az egyik ilyen délutánon Shikaku fia mellé telepedett.

-          Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen

-          Megoldást kínálok – dőlt le mellé.

-          Mire? – közömbösség csendült hangjában, de szívében remény éledt, hiszen ismerte apja intelligenciáját. Tudta, hogy valami ésszerű megoldással áll elő.

-          Hogy Temarival lehess! – felelte. Shikamaru kedvetlenül fordult az oldalára apjának háttal. – Csak hallgass meg!

-          Mond! – de nem fordult meg.

-          Nos a helyzet az, hogy a Homokfaluval nagykövetet váltunk és ezeket a személyeket a saját falujuk vezetője választja ki.

-          Igen ezt tudom, mivel Temari is így jött volna ide!

-          Akkor miért nem mész te oda? – vetette fel apja.

-          Rövid az eszed, hogy nem emlékszel, hogy Gaara elintézett?

-          De pontosan emlékszem, azonban te az én fiam vagy és ismerlek annyira, hogy nem hagyod annyiban, főleg hogy szereted. Kapd össze magad, mint Asuma halála után, és hozd rendbe az életed, mielőtt a kis Sarutobiból genin lenne.

-          Még csak öt éves – ellenkezett.

-          A gyerekek gyorsan nőnek. Olyan, mintha még nem rég születtél volna, közben túl vagy már a huszadik életéveden.

-          Lehet, de Gaara soha nem egyezne bele – ült fel.

-          De nem tehet semmit, mivel Tsunade-sama választja ki a nagykövetet minimum egy évre, és neki el kell fogadnia, ezenfelül meg sem ölhet, mivel külpolitikai konfliktushoz vezetne – érvelt.

-          Igazad lehet – kezdett megmutatkozni a remény az arcán.

-          Akkor most menj, fürödj meg, és holnap reggel a hokage palotájában kezdesz! – mondta el teendőit.

-          Nem hiszem, hogy tudok addig várni – állt fel és sietett fel az emeletre, majd bevetette magát a fürdőszobába. Kicsit rossz érzés fogta el, mivel sok kellemes percet töltött itt el kedvesével. Alaposan megfürdött, fogat mosott, tiszta ruhát vett és megfésülködött, majd sietett a faluba, hogy még elérje a hokagét. Szerencséjére Tsunade most is a jelentésekkel volt elfoglalva. Shikamaru kopogott, majd megkapta a belépési engedélyt.

-          Szervusz Nara, csak nem kiheverted a szerelmi bánatod? – kérdezte enyhén ittasan.

-          Nem mondhatnám, de lenne egy kérésem – engedte el a füle mellett.

-          És mit akarsz? HIKK. – csuklott egy nagyot.

-          Engem küldjön a Homokba, mint a Levél nagykövete! – kérte határozottan.

-          Gaara nem fog örülni neki, nagyon megsértődött rád. Talán lefektetted a nővérkéjét? Közben ujjával körözött maga előtt.

-          Úgy beszél mintha, nem ismerné a rólunk szóló pletykákat – sóhajtott.

-          Nos akkor mit is akarsz? – könyökölt az asztalára.

-          Hogy én legyek a nagykövete Sunában! – mondta határozottan.

-          Ez egy nyugdíjas állás, és nehezen tudnám nélkülözni az egyik legjobb stratégámat – majd hirtelen felkapta a fejét, és az asztal mellé hányt.

-          Egy évről lenne szó, amíg Gaara megbékél velem – védekezett.

-          Jó, de ha oltári bajban vagyunk, akkor visszahúzod a beled, akár dugod a csajt megint, akár nem – kezdett el keresgélni az asztalon.

-          Mit keres? – kérdezte.

-          A megbízási nyomtatványt – lökött előre egy köteg papírt. Shikamaru leguggolt, hogy felszedje azokat, ahol sikeresen meg is találta, amit keresett.

-          Véletlenül nem ez az? – tolta elé a papírt.

-          De, figyelj én aláírom, te pedig töltsd ki! Nem hiszem, hogy az most menne! – szédelgett.

-          Rám bízhatja – bólintott.

-          Szerezd vissza minél hamarabb a csajt! Elég nagy áldozat a falutól, hogy téged küldünk – mondta hihetetlen komoly arccal. Shikamaru biztos volt benne, hogy a kage valóban így gondolja. Azonban ezt nem mondta volna ki józanon.

-          Számíthat rám! – bólintott, mire Tsunade aláírta az engedélyt és a megbízást.

-          Szerencsés lány ez a Temari, kevesen tennék meg ezt az áldozatot, főleg nem a te pozíciódban – majd elvesztette minden tartását, és az asztalra rogyva elaludt.

-          Nem, én vagyok szerencsés, hogy engem szeret – mondta, mielőtt elhagyta az irodát. Odakint már elég erős volt a szürkület, az emberek is fogyatkoztak az utcán. Shikamaru ellátogatott két csapattársához, és elköszönt tőlük, hogy egy év múlva találkoznak. Se Ino, se Choiji nem volt elragadtatva a dologtól, de örültek a remény adta boldogságnak ezután hazatért szüleivel is megtárgyalt minden fontosabb dolgot, és összepakolta holmiját. Másnap még éppen pirkadt mikor kimászott az ágyból. Felöltözött, majd magához vette cuccait. Még szüleivel megreggelizett, és elindult.

Három hosszú napon keresztül ment mire elérte szerelme börtönét, amire egy hónappal ezelőttiig otthonául tekintett. Shikamaru mikor be akart menni a kapun felmutatta az engedélyét, ami megjáratta az őrök agyát, mert Gaara szigorúan megtiltotta, hogy bárki bemerje tenni a lábát a faluba, akinek a vezetékneve Nara.

Azonban a fiú magától a hokagétől hozott engedélyt. Végül győzött Shikamaru rábeszélő képessége, és bejutott a faluba. Első útja Gaarához vezetett, hogy tudtára hozza, miszerint ott van, és nem szándékozik bújkálni előle. Kopogott az iroda ajtaján, majd várt.

-          Szabad – hallotta meg Gaara fagyos hangját.

-          Üdv néked Kazekage – köszönt mikor belépett.

-          Mit keresel te itt? Egyáltalán, hogy jutottál be? – merevedett le.

-          Gondolom a kapun – felelte, miközben bezárta az ajtót.

-          A faludban nem voltam elég világos? – kérdezte mérgesen.

-          De az voltál, de én nem törődök bele! – tette le az asztalára a megbízást.

-          Vagy úgy és csak egy évet akarsz itt tölteni?

-          Amennyit feltétlenül szükséges, hogy végre belásd, hogy szeretem a nővéred – mondta határozottan.

-          Mennyit vagy hajlandó áldozni az életedből erre? – kulcsolta össze kezeit.

-          Amennyit kell, akár az egészet itt élem le, de akkor is mellette.

-          És mi lesz a flancos erdőddel, és a rangoddal? - tette fel a mindennél logikusabb kérdést.

-          Nem érdekel, egyedül Temari fontos.

-          Rendben elfogadom, hogy te vagy Tsunade megbízottja, de ne várj tőlem többet! – írta alá a papírt.

-          Szállásom lehet ott, ahol a múltkor vagy annak a közelében? – tette el a hitelesített engedélyt.

-          Azt hiszem arrébb költöztetem onnan Temarit  – miközben odadobta neki a lakáskulcsot.

-          Igazán hagyhatnád, hogy élje a saját életét! – fogta meg a kilincset.

-          És mi a jó ég lenne az? Veled élne Konohában, miközben a rokonaid az életére törnek? – mennydörögte.

-          Shikamét kitagadta a család, túl sok volt már a számláján.

-          Nem érdekel, most menj a lakásodba! Holnap kilenckor várlak.

-          Rendben – bólintott, majd a kirendelt lakásba ment. Mikor megérkezett saját lakásához egy pillantást vetett Temari lakhelye felé, ahol minden el volt függönyözve. Előbb lepakolt, megmosdott majd átment szerelméhez. Hiába kopogott nem jött ki senki. Gondolt egyet, és benyitott. Hatalmas káosz fogadta odabent. Lassan Temari szobája felé sétált. Benyitott, és az ágyban megtalálta alvó kedvesét, aki az utóbbi időben igencsak elhanyagolta magát.

-          Temari – mondta kedvesen, és mellé lépett.

-          Hagyjál – dörmögte, mire Shikamaru leült mellé.

-          Temari ébredj! – noszogatta gyengéden.

-          Mondtam, hogy hagyj békén! – ült fel dühösen, és már pofonra lendítette a kezét, de félúton megállt – Tényleg te vagy az? – kérdezte hitetlenkedve.

-          Ki lennék más? – simogatta meg a lány arcát, aki szintén a másik arca felé közelített ujjaival, de a cél előtt megállt, félt megérinteni. Attól tartott, hogy semmivé válik, ha hozzáér. Shikamaru megfogta a kezét, és az arcához érintette. Temari sóhajjal nyugtázta, hogy ott van, a következő percben, pedig már leteperte a fiút, és vadul csókolta.

-          Hiányoztál – lihegte.

-          Veszem észre, és mást is. Figyelj én elmegyek szerzek valami kaját, te pedig megfürdesz addig! – simogatta meg a lány hátát.

-          Rendben – bólintott, és megint meg akarta csókolni, de Shikamaru ujja ajkaik közé állt.

-          A fogmosást se felejtsd el! – mosolygott.

-          Szemét vagy – csapott a vállára.

-          Te meg egy kicsit büdös, de én így is szeretlek – nyomott egy csókot a homlokára.

-          Siess vissza! – szállt le a fiúról.

-          Rendben – azzal elhagyta a lakást. Temari, pedig bevetette magát a zuhany alá, amit már jó ideje nem használt. Shikamaru közben a bevásárló központban szerzett némi gyors kaját. Visszatérve a lakásba vad csókot váltottak Temarival, majd együtt láttak hozzá az étel elkészítéséhez, ami némi melegítésből állt. Nagyban étkeztek már, mikor végre Temari fel merte tenni kérdéseit.

-          Hogy jutottál át a kapuőrségen? Mert Gaara szigorúan megtiltotta, hogy téged vagy a családod bármelyik tagját beengedjék a faluba.

-          Tsunade megbízásával, olyan szerepkört fogok betölteni, mint amilyet te töltöttél volna nálunk – csókolta meg.

-          De az alapján csak egy évre szól – szomorodott el.

-          Akkor is idő, hogy az öcséd elfogadja a kapcsolatunkat.

-          Igazad van – mosolygott kedvesen, és már hajolt is egy csókért szerelméhez, de félúton megállt az arca és sápadtan szaladt be az illemhelyre, ahol kiadta magából az eddig megevetteket.

-          Minden rendben? – érdeklődött Shikamaru.

-          Mostanság rendetlenkedik a gyomrom – legyintett.

-          Komolyabban is vehetnéd! – figyelmeztette.

-          De én úgy veszem – ellenkezett.

-          Ezért nem fürödtél napokig?

-          Csak nem ettem rendesen, és a gyomromnak hirtelen jött a sok táplálék.

-          Értem, de még mindig rettenet sápadt vagy – simogatta meg az arcát.

-          Beismerem, kicsit szédülök is. Na mindegy velem maradsz ma? – kérdezte hízelegve.

-          Rendben, itt maradok veled – csókolta meg, amit Temari ismét megszakított és megint elment hányni. Miután a lány áthúzta az ágyneműt, aludni tértek. Csupán békésen ölelték egymást. Shikamaru nagyon aggódott Temariért, mivel a sápadtság nem akart elmúlni, és gyengének is látszott. Másnap Temari fürgén szaladt az illemhelyre, hogy rosszul lététől megszabaduljon. Párja már tényleg ideges volt, hogy mi baja lehet, mivel soha nem látta ilyen állapotban. Gaarához menet elkísérte a kórházig, majd ő is ment a megbeszélt találkozójára. Shikamaru fagyos hangulat fogadta Gaara irodájában.

-          Mit kerestél tegnap a nővérem ágyában? – kérdezte enyhén dühösen.

-          Nos mondjuk a nővéredet – állta a másik tekintetét.

-          Most ezért a szemtelenségért azért nem öllek meg, mert rávetted a felkelésre.

-          Tudtad, hogy beteg? – érdeklődött.

-          Nem beteg. Szerintem az orvos hamarosan közli vele – állt fel és sétált az ablakhoz.

-          Miről beszélsz? – nem értette.

-          Mindegy is.

-          De mond, ha már elkezdted! – figyelmeztette.

-          Csak annyi az egész, hogy miattad van rosszul – nem nézett a másik felé, hanem a távolt szemlélte. Alig egy perc múlva Temari rontott be, majd Shikamaru nyakába vetette magát.

-          Mit mondott az orvos? – kérdezte.

-          Terhes vagyok – mondta boldogan, mire Shikamaru lábai felmondták a szolgálatot. Mikor magához tért egy másik szobában volt, és Temari aggódó arcával találta magát szembe.

-          Mi történt? – kérdezte a fejét fogva.

-          Elájultál, mikor közöltem veled, hogy gyereket várok – mondta szomorúan.

-          Most mit fogunk csinálni? – kérdezte a lányt.

-          Azt hittem te is örülni fogsz neki – mondta csalódottan.

-          Örülök neki, én azért kérdeztem, hogy családba fog születni vagy sem? – fogta meg a kezét, miközben felült.

-          Hogy érted ezt?

-          Hozzám jössz feleségül?

-          Szeretnék – felelte meghatódva.

-          Rendben túl van tárgyalva, majd Gaarával lebeszéljük a részleteket, de most végre élvezni akarom a testünk nyújtotta örömöket – tolta fel a lány szoknyáját.

-          Ne itt – próbálta lenyugtatni, de Shikamaru vadul kapott ajkai után. Már nadrágját gombolta, mikor az ajtó nyílt és Gaara lépet be.

-          Zavarok talán? – kérdezte hidegen.

-          Ami azt illeti öcskös, igen – vigyorgott Temari.

-          Nem érdekel, a jövőtökről akarok beszélni veletek – mondta szigorúan. – Úgyhogy nővérkém jó lenne, ha kiszállnál az öléből.

Ezután másfél óra unalmas megbeszélés következett, mire Gaara megbékélt testvére választásával. Tsunadéval és a Nara szülőkkel megegyeztek, hogy a gyerek ötödik születésnapja után döntenek, hogy melyik nemzet ninjája lesz az apróság. Egy hónap múlva tartották meg az esküvőt, amin Shikame kivételével az össze Nara jelen volt és Konohából a barátok.

Már a hetedik hónapban tartottak, minden rendben alakult. Shikamarut elfogadták a Homokban, és a baba is nagyon szépen fejlődött. Gaara és Kankuro családtagként tekintettek sógorukra. Meg volt beszélve, hogy Yoshino átköltözik addig, amíg Temari bele nem jön a dolgokba. Azonban egy délután összeomlott minden.

Temari békésen sétált haza lakásukba, az orvostól, mikor egy kellemetlen személlyel hozta össze a sors.

-          Szia Temari – hallotta meg volt fiúja hangját.

-          Szia mit akarsz? – kérdezte türelmetlenül, mivel elég hamar kifárad a terhesség alatt.

-          Csak érdeklődni jöttem, hogy fejlődik apám gyilkosának unokája – Temari ebből rájött, hogy megtört Shikamaru emlékblokkoló jutsuja.

-          Nem tudom, miről beszélsz – akart el fele menni onnan, de Daiko erősen megragadta a karját.

-          Nem szülöd meg ezt a fattyút! – majd hasba szúrta a fiatal nőt. Temari kétségbeesetten sikított, mikor a penge felszakította bőrét. – Viszlát a pokolban ribanc – majd eltűnt.

-          SEGÍTSÉG! – zokogott hisztérikusan, miközben kezével próbálta blokkolni a vérzést. Látása homályosult, nehezen vette a levegőt. Érezte, hogy valaki gyengéden felemeli, majd elsötétült minden. Egy kórházi ágyon tért magához, csövek álltak ki a karjából, és egy véres kötés csúfolkodott hasán. Mikor eszébe jutottak az események pánikszerűen kezdte el keresni a nővérhívót. Mikor megtalálta többször erősen nyomta meg.

-          Hogy érzi magát asszonyom? – lépett be egy gyógyító.

-          Inkább azt mondja, hogy a baba hogy van! – parancsolt rá.

-          Egyelőre jól van. Úgy döntöttünk, hogy a biztonság kedvéért egy óra múlva császár-metszés segítségével világra segítjük a babát – közölte.

-          A férjem hol van? – kérdezte erőtlenül.

-          Alig tíz perce ment el, átöltözni és enni valamit, az öccse parancsa volt – védte meg Shikamarut.

-          A testvéreim?

-          A Kazekage-sama a tetőn, míg a bátyja a szomszéd szobában.

-          Küldje ide valamelyiket! – majd sikítva a hasához kapott.

-          Átszakadt a seb, most azonnal meg kell műtenünk – hadarta, majd kiszólt segítségért. Hamarosan hordágy érkezett a nőhöz, amire óvatosan áthelyezték.

-          Kazekage-sama. – jelent meg egy nővér Gaara mellett.

-          Igen? – fordult felé. látszódott szemében, hogy nagyon aggódik.

-          A testvérét most tolták be a műtőbe, felszakadt a sebe miután magához tért. Nem várhattunk tovább – közölte.

-          Köszönöm – majd egy homokfelhő kíséretében eltűnt, és legközelebb Shikamaru mellett tűnt fel.

-          Miért nem használod az ajtót, mint minden normális ember? – szidta sógorát.

-          Temari a műtőben van – közölte szárazon.

-          És csak most mondod? – háborodott fel.

-          Majd gyere! – azzal el is tűnt. Shikamaru gyorsan magára kapta pulóverét, és rohanva indult el a kórház felé. mikor odaért a műtőhöz Kankuro fel-alá járkált idegességében, míg Gaara hűvösséget árasztva egy széken ült. Két óra múlva egy inkubátorban tolták ki az aprócska gyermeket, aki lassú mozdulatokkal jelezte, hogy él. Ezután a szülést vezető orvos jelent meg szomorú ábrázattal.

-          Kazekage-sama, Nara úr rossz hírt kell közölnöm. Temari asszonynak több belső vérzése volt, amit láttunk, és életét vesztette.

-          NEEEEEEEEEEEEEEEEM! – lökte félre ordítva az orvost Shikamaru és rontott be a műtőbe, ahol letakarva feküdt az asztalon Temari. Hitetlenül próbálta mozgásra bírni, de Temari nem mozdult. Zokogva borult felesége holttestére. – Gyerünk, mond már ki, hogy Bőgőmasina! Könyörgöm, mond ki! – azonban Temari soha többé nem mondta. Néhány óra múlva már abbahagyta a zokogást, csupán nézte az élettelen gyönyörű testet. Hamarosan megjelent Kankuro, hogy megtudja, hogy van sógora.

-          Gyere, nézd meg végre a lányod! – lépett oda mellé.

-          Most kérlek, hagyj! – hárított.

-          Az a csöppség maradt egyedül a testvérem után, úgyhogy gyere szépen! – húzta a karjánál. Shikamaru igazat adott neki, és követte. A picit Gaara személyesen őrizte, aki még túl gyenge volt, mivel tüdeje nem fejlődött ki rendesen.

-          Végre – jegyezte meg Gaara, mikor megérkezett a másik kettő.

-          Milyen gyönyörű – engedte el a füle mellett és lépett közelebb gyermekéhez.

-          Valóban – bólintott Gaara.

-          Üdv a világunkban Shikamara – köszöntötte Kankuro.

-          Tényleg ez volt Temari felvetése, ha kislányunk lesz – bólintott az ifjú apuka.

-          Megyek, megszervezem a temetést – hagyta ott őket Gaara.

Másnap a kazekage személyesen végezte ki nővére gyilkosát. Néhány napon belül megérkeztek a kohonai ismerősök és rokonok a fiatal nő temetésére. Shikamaru azóta minden egyes szabad percét gyermeke mellett töltötte, megfogadta, hogy a kis Pöttöm soha nem fog hiány szenvedni semmiben.

Egyedül szeretett felesége temetése idejére hagyta ott a gyermeket, de két homok jonint hagyott ott őrségben. Míg a gyászbeszéd elhangzott, mindenki tiszteletét tette és elföldelték a testet, a kórházi terem felé egy árny haladt.

Altató gázt dobott az őrökre, és miután azok eszméletüket vesztették mindkettőnek elvágta a torkát. Ezután az inkubátorhoz lépett, és elzárt az oxigént a gyerektől, aki a levegőhiány miatt előbb rángatózni kezdett, majd teljesen kihunyt szemeiből az élet, épp úgy mint néhány napja anyjának.

-          Megmondtam Shikamaru, nem hagyom, hogy boldog legyél – majd Shikame vihogva visszacsavarta az oxigént, és elhagyta a kórházat, vele együtt a Homokfalut is.